„Először fenntartásaim voltak a programot illetően, de bármerre jártam az országban, azt láttam, hogy nagyon nagy szükségük van rá az embereknek" – mondta Pál Sándor kuratóriumi elnök a Magyar Református Szeretetszolgálati Alapítvány február 26-i közfoglalkoztatási tájékoztató napján. „Amellett, hogy esély lehet a hátrányos helyzetű vidéken élőknek, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyülekezeti munkát is hatékonyan segítheti." A találkozón néhány ilyen kezdeményezést mutattak be.
2014-ben – a Magyar Református Szeretetszolgálaton keresztül – a Magyarországi Református Egyház gyülekezetei, oktatási és szociális intézményei is bekapcsolódtak a közfoglalkoztatásba. Három ütemben többszáz embert alkalmaztak egy időre – adminisztrációs munkatársként, szociális gondozóként, karbantartóként, varrónőként s egyéb munkakörökben – az ország százötven pontján. „A hátrányos helyzetű településeken alternatívát jelentettünk a dolgozni akaróknak – mondta Lutár Balázs, az MRSZ közfoglalkoztatásért felelős munkacsoportjának vezetője. – Programunk középpontjában a munkavállaló áll, a zömében alacsony végzettségű, negyven fölötti, tartósan munkanélküli embereknek tudunk segíteni."
Támogatási forma
A legfontosabb cél a szociális biztonság, melynek első számú eleme és az emberi méltóság legfontosabb garanciája a munka" – fejtegette a kormány elképzeléseit Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. Vannak, akik végzettségük, szociális vagy egészségügyi helyzetük miatt nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, számukra ott a szociális védőháló, de azért van szükség ezekre a másodlagos munkahelyekre, hogy ha képesek rá, tudjanak talpra állni. „A közfoglalkoztatás nem cél, hanem eszköz, hogy a bajba jutott emberek a szociális hálóból utat találjanak az elsődleges mukaerőpiacra, s ott megállják a helyüket" – mondta Czibere Károly.
„A közfoglalkoztatás nem újkeletű dolog, különböző formában a '90-es évektől kezdve létezik. Célja a munkahelyteremtés, továbbképzés és a területfejlesztés" – erről Lőrincz Leó, a Belügyminisztérium képviselője beszélt a Szeretetszolgálat tájékoztatóján. A közmunkaprogramot, a közcélú munkát és a közhasznú munkavégzést 2011. január 1-től az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltotta fel. 2014-ben átlagosan kétszázezer embert foglalkoztattak ebben a formában, közülük 28 ezren kaptak képzést, a nyílt munkaerőpiacon is hasznosítható tudást.
„A közmunkás nem egyenlő az árokparton szotyizó, lapátot támasztó emberrel. A közfoglalkoztatási program keretében alkalmazott emberek aktívan részt vesznek a gyülekezet és a szociális központ munkájában, lelkiismeretesen és felelősségteljesen végzik el a feladatukat" – Fodor-Csipes Anikó tiszaszentimrei lelkész igyekezett cáfolni ezt a rossz beidegződést. Halmozottan hátrányos helyzetű régióban szolgál, ahol nehéz munkát vállalni, a tanult szakmában elhelyezkedni, így a regisztrált munkakeresők örülnek az egyházi álláslehetőségnek. Eleinte Ibrányban, egy hasonlóan szegény régió központjában sem csengett jól a közfoglalkoztatás, a református gyülekezet ezért arra törekedett, hogy az alkalmazottaik számára ez ne csak pénzkereseti lehetőség legyen, hanem bevonódás a testvéri közösségbe, s példaadó, építő jelenlét a település életében.
A perkupai központtal működő Gondviselés Református Diakóniai Központ többszáz idős, magányosan élő ember nappali ellátásáról gondoskodik Észak-Magyarország kistelepülésein. A munkatársak között az elmúlt évben huszonnégy, majd harminc közfoglalkoztatott volt: házakat újítottak fel, kerítéseket festettek, fát vágtak, a virágoskertekben segítettek. Többen közülük azóta már állandó munkatársai a diakóniai központnak, de néhány hónapra egy olyan bérszámfejtőt is alkalmaztak, aki szakmai gyakorlat híján addig sehol sem tudott elhelyezkedni. „Áldás az ellátottaknak az elvégzett tevékenység, és az alkalmazottak felemelt tekintetekei is árulkodóak – mondta Kölönte Sándor igazgató. – A többség nem unatkozni szeretne, tevékeny hasznos munkát végezni, megérezni, hogy jót tenni jó. Megújulnak, kicserélődnek az emberek, visszatalálnak Istenhez."
Meleg Attila, bódvaszilasi lelkész
A bódvaszilasi gyülekezet közfoglalkoztatottjai többségében romák. A magyarok kezdetben „csak a tiszteletes úrért" engedték be őket a portájukra, a cigány emberek pedig segítettek, ahol tudtak: mellékhelyiséget építettek, tetőt javítottak. Látva a munkájukat, ma már megbíznak bennük, s aki kórházba kerül a faluból, odaadja a kulcsot valamelyiküknek, lássa el a tyúkokat, a ház körüli teendőket. „A gyerekek között, a hittanórákon elkezdett szolgálat most a szülők életében is kezd megvalósulni – mondta Meleg Attila, lelkész. – Ahogy az alkalmazásnak köszönhetően kiszámíthatóvá vált ezeknek az embereknek a jövőjük, lett megélhetésük, tudunk nekik segíteni előre tervezni, takarékoskodni és komolyabban gondolkodni az Isten dolgairól." Nyitottabbak lettek az evangéliumra, cigány gyülekezetet hoztak létre, gitárral dicsőítenek, Biblia van a kezükben, mély imádságaik vannak, a saját kultúrájuk szerint keresik Istent. „Működik a cigány-magyar együttműködés, de csak Krisztusban – vallja a lelkész. – Ha szélsőségekbe csapunk, az nem működik. Nincs fölérendeltség közöttünk, mert tudjuk, ki a Pásztor. Mindent az ő dicsőségére akarunk tenni."
A Magyar Református Szeretetszolgálati Alapítvány az elmúlt hónapokban sikerrel pályázott, s így 2015. március 9-től elindulhat közfoglalkoztatási programjának következő üteme, melynek keretében 2016. február 29-ig 1194 ember kaphat munkát egyházunkban. Az erről szóló hatósági szerződést a tájékoztató napon írták alá.
Pál Sándor és Fityik Pál, a Fővárosi Munkaügyi Központ képviselője
Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár arra bíztatta a jelenlévőket: „Lehet, szabad, sőt kell jól csinálni a közfoglalkoztatást. Lehet megfontoltan végiggondolni, s a helyi közösségek lehetőségeihez képest jól élni ezzel a lehetőséggel."
reformatus.hu, képek: Dimény András