Közösen imádkoztak a koronavírus-járvány áldozataiért a Szent István Bazilikában Balog Zoltán református, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Mohos Gábor római katolikus segédpüspök. A három egyházi vezető a betegséggel vagy annak következményeivel küzdőkért is imádságot mondott. Balog Zoltán arra hívott fel, hogy jöjjünk össze mi, magyar keresztények úgy, ahogyan a bajban össze kell jönniük azoknak, akik segíteni akarnak, mert a mi dolgunk nem csak önmagunk őrzése, de mások segítése is, ezért mutassuk meg együtt a világnak Isten szeretetét.
Ökumenikus imádságot tartottak vasárnap a Szent István Bazilikában a koronavírus-járvány áldozataiért, és mindazokért, akik a járványban küzdenek a betegséggel, vagy annak következményeivel. Az eseményen református részről Balog Zoltán dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke szolgált, az evangélikusokat Fabiny Tamás a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke képviselte, míg a katolikus „házigazda” Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke volt.
Felfelé mindig vezet út
Balog Zoltán a zsoltáros szavaival imádkozva kezdte: „Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban. Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg Uram, mert reszketnek tagjaim. Lelkem is csupa reszketés, és te Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet. Ámen.”
Ezután a püspök Jób könyvéből olvasta a második részt, amelyben a Sátán rosszindulatú fekélyekkel veri meg Jóbot, ő mégis feddhetetlen marad, és hű az Úrhoz. „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell tudni fogadni” – mondja Jób ebben a helyzetben a feleségének. Jób három barátja pedig elment hozzá, és hét nap és hét éjjel ültek mellette szó nélkül osztozva a fájdalmában. Ehhez kapcsolódva Balog Zoltán emlékeztetett minden keresztény testvért, hogy amikor ledönt a betegség, megállít a veszteség, jön a pusztulás, elnyel a halál, és nincs tovább hova előremenni, akkor az igaz barátok, mint Jób barátai, együtt szenvednek a szenvedővel. Arra intett: nekünk, keresztényeknek most ez a feladatunk, amikor betegekkel, gyászolókkal, nélkülözőkkel találkozunk. „Sírni a sírókkal”, hogyha majd eljön a gyógyulás, az új kezdet, a megvigasztalódás ideje, akkor együtt tudjunk örülni.
Annyi mindent üzenhet ez a tragikus helyzet, „ez a különös idő, amibe az egész világ került”. A püspök szerint nekünk, keresztényeknek azt üzeni, hogy maradjunk együtt.
Együtt maradni a másik emberrel, a közösségben, akkor is, ha most sokkal több választ el, mint egyébként. „Ne engedd szembefordítani magad azokkal, akik potenciális veszélyforrások, mert másként gondolják, másként viselkednek ezekben a nehéz időkben. Felebarát, ember, testvér. Vállald a terhét, fogd meg a kezét, ha másként nem lehet, telefonon is lehet kezet fogni, üzeneten keresztül is lehet őrizni a közösséget” – mondta Balog Zoltán. Arra hívott fel, hogy maradjunk együtt, jöjjünk össze mi, magyar keresztények úgy, ahogyan a bajban össze kell jönniük azoknak, akik segíteni akarnak, mert a mi dolgunk nem csak önmagunk őrzése, de mások segítése is, ezért mutassuk meg együtt a világnak Isten szeretetét, minden látszat ellenére.
„Van, amikor nincs tovább előre, de felfelé mindig vezet út. Ez az advent azt üzeni, minden advent azt üzeni, hogy emeljétek fel a fejeteket, ti, akik a sötétségben, a félhomályban, a szürkeségben ültök, emeljétek fel fejeteket, nyissátok ki szemeteket, nyissátok meg életeteket, mert a teremtő és szabadító Isten ebben az adventben is tud olyan ajándékot adni, ami kiemel a bajból, a nehézségből. Közel van, érkezik Adventus, következik az Úr érkezése. Csak vedd észre, indulj el te is, ha nem megy előre, akkor felfelé” – zárta igehirdetését a püspök.
Balog Zoltán imádsága
Urunk, Istenünk, azért vagyunk együtt, hogy együtt keressük akaratodat. Szeretnénk jó döntéseket hozni, amikor nagy körülöttünk a bizonytalanság és a tanácstalanság. Aggódunk szüleinkért, gyermekeinkért, magunkért, embertársainkért, országunkért, a világért. Érezzük és látjuk, milyen törékeny az ember biztonsága. Látszik, hogy életünk a globális világban milyen kiszolgáltatott, és mennyire nem számol a határokat nem tisztelő életforma következményeivel. Kérünk tőled bölcsességet. Először a döntéshozóknak adj bizalmat közöttünk – irántuk és felelős döntéseik iránt. Kérjük az orvosokért, kérjük az ápolókért, kérjük mindenkiért, aki a bajban segíteni akar és tud, adj erőt, bátorságot, mértéktartást és türelmet azoknak, akik a kormányzás felelősségét viselik, ne engedd, hogy a bizalmatlanság megmérgezze kapcsolatainkat. Bölcsességet kérünk magunknak is, hogy megtaláljuk a helyes utat, elkerülve a kétségbeesést és a felelőtlenséget. Légy azok mellett, akiknek a betegséggel, a halállal kell szembenézniük. Add, hogy elmúljon a járvány, a hullámok. És ha elmúlik, bölcsebben éljünk majd és felelősebben, akkor jobban szeressük egymást, és még inkább keressük együtt a te akaratodat. Ámen.
Újragondolni a fontossági sorrendet
Mohos Gábor segédpüspök Lukács evangéliumából idézte azt a részt, amikor a leprás kéri Jézustól a gyógyulást, és ő meggyógyítja: „Akarom, tisztulj meg”. Amikor később sokaság gyűlt össze, hogy Jézus őket is meggyógyítsa, Jézus elvonult a pusztába, és imádkozott.
A segédpüspök elmondta: Jézus elhozza az emberiség számára az örömhírt, és ennek az örömhírnek része az, hogy gyógyítja a betegeket, de ez a tisztulás nem csak fizikai gyógyulás, testünknek és lelkünknek is szüksége van gyógyulásra. Amikor Jézust aztán a tömeg keresi, ő visszavonul imádkozni, hogy segítsen megértenünk a fontossági sorrendet. A legfontosabb mindig az Istennel való személyes kapcsolat, és abból ered minden más. Mohos Gábor szerint a mai helyzetben meghívást ismerhetünk föl arra, hogy az életünk súlypontjait, a fontossági sorrendet újragondoljuk.
Hogy az első helyen ott lehessen az Istennel való kapcsolat, az imádság, és ezért gyűltek össze a bazilikában is. Mert olyan próbatételekkel nézünk szembe, amelyre csak a saját erőnkből még közösségként sem tudunk kielégítő választ adni. És Isten segít, de nem úgy, hogy helyettünk megoldja a problémáinkat, hanem úgy, hogy minden jó törekvésre áldását adja, és ad hozzá valami olyan segítséget, amit csak ő tud – mondta a segédpüspök. Emlékeztetett: a járvány során is tapasztalhattuk, hogy volt sok olyan eset, amikor orvosilag reménytelen helyzetből valaki fölépült, miközben imádkoztak érte.
Vannak nagyon sokan azok is, akik áldozatul estek, értük is imádkozunk – mondta, és megemlékezett elődjéről, Snell György püspökről, aki a járvány áldozata lett, és a Bazilikában van eltemetve. „De hisszük azt, hogy akik a földi életet befejezik, azok nem megsemmisülnek, hanem belépnek a teljesebb örökkévalóságba. Hisszük azt, hogy átsegít bennünket Isten azokon a nehézségeken is, amelyek már meghaladják a mi földi távlatainkat, amelyek az örök távlatokba vezetnek.”
Erdő Péter bíboros által az alkalomra írt imádság
Örömmel és megrendülten fogadjuk, hogy advent első vasárnapján a Szent István Bazilikában ökumenikus imádságot tartunk a Covid-járványban elhunytakért. Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az élet ajándékáért. Hálát adunk azért, hogy a hatalmas világmindenségben lakóhelyünk gyanánt adtad nekünk a Földet. Köszönjük, hogy szerető gonddal kísértél minket az emberiség történelme során. Olyan képességekkel ajándékoztad meg testünket, hogy legyenek köztünk, akik ellenállnak a természet csapásainak és a különböző betegségeknek, akik nemzedékről nemzedékre továbbvitték az emberiség történelmét. Hálát adunk az értelem ajándékáért is, mert nem csak biológiai ellenálló képességünk veheti fel a harcot a betegségekkel és a nehézségekkel, hanem keresni tudjuk a védekezés és a gyógyulás eszközeit is megfigyeléssel, kutatással, a megfelelő eljárások és gyógyszerek felfedezésével. A mostani járvány sokunkat váratlanul ért, sokan áldozatul estek a betegségnek világszerte, mások ma is szenvedve hordják annak következményeit. Könyörögve kérünk Urunk, Jézus Krisztus érdemeiért, irgalmazz elhunyt testvéreinknek, bocsásd meg minden bűnüket és vezesd őket az örök boldogság országába, ahol nincs többé gyász és szomorúság. Hallgasd meg könyörgésünket a családtagokért is, akik szeretteiket elvesztették, vagy akik most aggódnak beteg hozzátartozóikért. Adj az árváknak segítséget, a betegeknek gyógyulást. Az orvosoknak, ápolóknak, az egészségügy munkatársainak és mindenkinek, aki a nehéz időkben áldozatos helytállással szolgálta embertársait, adj bőséges jutalmat ebben az életben és az örökkévalóságban. Segítsd azokat, akik az emberi közösség vezetéséért, a helyes intézkedések meghozataláért felelősek. Adj nekik világosságot és erőt, hogy munkájukat mindannyiunk javára eredményesen végezhessék. Végül engedd Urunk, hogy mielőbb elmúljon ez a járvány, mi pedig összetartásban és nagylelkű szeretetben megerősödve járhassuk életünk útját. Krisztus Urunk által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Imádkozni a szenvedőkért
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Jakab apostol leveléből idézett egy részt: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék. Öröme van valakinek? Énekeljen dicséretet. Beteg valaki közületek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt.”
A püspök kijelentette: szenvedés és imádság összetartozik. A szenvedés, ami lehet testi vagy lelki, és járhat együtt nélkülözéssel, fogsággal vagy gyötrődéssel. De sosem csak saját magunkért, hanem legalább annyira a másik szenvedőért is imádkoznunk kell. A másokért mondott ima „közösségi aktus” és állandó kapcsolattartás Istennel. Minden érzékszervünkkel imádkozunk, minden érzékszervünkkel kell, hogy imádkozzunk, amikor a szenvedéssel nézünk farkasszemet.
Fabiny Tamás szólt arról is: a gyógyító, orvos és ápoló járhat Jézus nyomában, vele kapcsolatban lehet. „Ismerünk orvosokat, akik imával kezdik a műtétet vagy egy beteg kezelését”. A püspök felidézte, hogy nagy hatást tett rá, amikor egy gyógyult koronavírusos beteg beszélte el neki, hogy amikor a kórházban vérplazmát kapott, az ápoló, aki a plazmát az infúziós állványra helyezte, halkan ezt mondta, „áldja meg az Isten azokat, akik ezt a vérplazmát adták magának”. Lelkész nem állhatott a beteg mellett, de ott volt az ápoló, aki nemcsak gyógyított, hanem Isten igéjét is megjelenítette az áldás gesztusával – fűzte hozzá.
Orvosok és ápolók sokszor nemcsak gyógyító, hanem lelki gondozói munkát is végeznek a járvány alatt – mondta az evangélikus püspök, hozzátéve, aligha van olyan hivatás, amellyel ne lehetne hasonlóan önfeláldozó módon tenni a bajba jutottakért. „Imádkozzunk az orvosokért és ápolókért, lelki gondozókért és mindazokért, akik a járvány idején erejük megfeszítésével fáradoznak a betegekért és hozzátartozóikért.”
Felidézte, hogy az 1520-as wittenbergi pestisjárvány idején Luther Márton sem hagyta el a várost, hanem azt mondta: imádkozni fog, fertőtlenít, és elkerüli a helyeket, ahol nincs rá szükség, hogy ne járuljon hozzá mások halálához, de ha a szomszédjának szüksége van rá, elmegy hozzá. Az istenfélő hit nem tapintatlan, nem vakmerő és nem is teszi próbára az Istent – mondta Fabiny Tamás. Kiss János evangélikus lelkész imádságát hozta el az összegyűlteknek az 1800-as évek nagy kolerajárványa idejéről.
Az 1812-es imádság, amelyet Fabiny Tamás elmondott
Urunk, Istenünk, mindenfelé pusztít a halál angyala, számtalanok lesznek naponként prédáivá, kik maguknak hosszabb életet ígértek. Nem kímél az sem öregeket, sem virágzó ifjakat, s már sokakat, kik még tavaszokban voltak, kivágott az élők közül, az én életemet is végső veszedelemmel fenyegeti. Élet és halál ura, tehozzád folyamodom most is, midőn mindenfelől halálos veszély környékez, csak az a gondolat nyújt enyhülést és vigasztalást, hogy sorsom kezedben van. Ó, vajh, ha ez a gondolat soha nem távoznék el lelkemből, vajh, ha mindenkor erőt adna, midőn szívem cselekedjék úgy, ahogyan te jónak látod. Az én életem, a te ajándékod, a te sajátod, és én tartozom azt néked visszaadni valamikor kívánod. Nem szabad ugyanazt szükségtelenül vagy könnyelműleg veszélyre kitennem, sőt kötelességem okos vigyázás, értelmes orvosok segítsége, s kivált csendes szívűség, tisztaság, szeretés, mértékletesség, s egyszerű és rendes életmód által oltalmazni. Te azt kívánod, hogy a halálra mindenkor, s különösen ilyen veszedelem idején készen legyek, s mind lelkem, mind világi állapotom dolgait jól rendbe tegyem. Végtelen jóságú Isten neked adom által, s a te oltalmadra és vezérlésedre bízom, mind magamat, mind kedveseimet, s meg vagyok győződve, hogy atyai szemeid szunnyadhatatlanul fognak reánk vigyázni. Ó, ne csüggedj tehát lelkem, habár mindenfelől holttesteket, s nyílt sírokat láttok is, hagyjad az Úrra minden dolgaidat, bízzál benne, ő mindeneket jól fog cselekedni. Ámen. Ennek az imádságnak az a címe korabeli szóhasználattal, Ragadós nyavalyák uralkodása kori imádság, és milyen jó, hogyha tovább lapozunk, akkor van egy olyan imádság is, Ragadós nyavalyák elmúlása utáni imádság. Adja Isten, hogy úgy is együtt leszünk majd, amikor a járványra már visszatekintünk, immár hálaadással, hogy az Úr elvette rólunk ezt a próbatételt. Ámen.
Az ökumenikus imán részt vett Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita, valamint Nagy István agrárminiszter. A rendezvényen adományt gyűjtöttek a koronavírus-járvány miatt árván maradt gyermekek segítésére létrehozott Regőczi Alapítvány javára.
Az esemény végén a résztvevők Snell György esztergom-budapesti segédpüspökre, a Szent István-bazilika előző plébánosára emlékeztek, aki februárban vesztette életét a koronavírus-járványban.