Finta József – Az építész, aki gyermek tudott maradni

A búcsúztató istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett Igét a Márk evangéliumában található 10. fejezet 15. igeverse alapján.

„Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.” (Márk 10,15)

A püspök elmondta, hogy alig több mint hatvan évvel ezelőtt állt a Szilágyi Dezső téri református templomban az úrasztala előtt Finta József és Zarka Zsuzsanna, amikor örök hűséget fogadtak egymásnak. Úgy éltek, ahogyan azt megfogadták az Úr színe előtt: sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában el nem hagyták egymást. Vigyáztak egymásra, vigyáztak arra, hogy az építész egészen fel ne nőjön soha. Egy építésznek tehát szükségszerűen gyereknek kell maradnia – ezt maga Finta József mondta egyszer – emelte ki Balog Zoltán. Nem éretlen kiskorúságra kell itt gondolni, hanem a létezésnek arra a boldog, egyértelmű, magától értetődő állapotára. A gyermeki létre ebben a világban vigyázni kell, nem a romantikus infantilizmusra vagy naivitásra, hanem a velünk született ősbizalomra, amely összeköt bennünket a Teremtőnkkel. Ha hisszük, hogy létezésünk nem a véletlen műve, akkor szenvedéseink ugyanúgy részei lesznek emberi formálódásunknak, mint az örömök. Ezen az alapon felépülve lehet gyermeknek maradni, elmerülni az alkotás örömében. „Én szeretek játszani” – mondta Finta József, pedig ekkor már elmúlt nyolcvanéves. Elmerülni, alkotni, elsősorban az alkotásért, akkor is, ha vannak megrendelők, határidők, elrontott tervek, alkukényszerek. Ady írja Petőfiről: „Gyermek: sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet” – idézte a püspök. A gyermeki alkotókedvet és életigenlést óvni kell, nehogy elpusztuljon az élet realitásaiban. Balog Zoltán kiemelte, hogy Finta József a keresztyén kultúra protestáns televényéből nőtt ki, ez volt számára az éltető erő. Eközben kitette a maga kérdőjeleit – hiszen protestáns volt –, hogy lesz-e még ebből erő, amely a jövőt alakítja.

„Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda” – idézte ismét az igeszakaszt a püspök. Úgy kell fogadnunk az Isten országát, hogy az magától értetődő, nem képesség gyümölcse, nem kell érte teljesítenünk. Adomány, ahogyan Kolozsvár, Budapest, Firenze és Magyarvista volt Finta József számára. A Zsinat lelkészi elnöke végül felolvasta az építész Magyarvista című versét:

– Amikor Isten különös tehetségű, gazdag életművű teremtményéért imádkozunk, életéért hálát adunk, tegyük magunkévá kérdését, hogy a jövő partján látunk-e még magyart. Játékos kedvű magyarokat, akik tovább építik országunkat határon innen és túl, és tovább építik a lelkünket – zárta megemlékező beszédét a református püspök.

Ezt követően Csűrös András lelkipásztor, a család tagja imádkozott.

Végül Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke mondta el búcsúbeszédét. Hangsúlyozta, hogy Finta József alapító tagja volt az MMA-nak, és azon generáció utolsó tagjainak egyike volt, akik a polgári világban kezdték meg életüket, a kommunizmus idején pedig őrizték ezt az értékrendet. Komplex tudásával és klasszikus műveltségével is szolgálta hazáját, a nemzet kultúráját, magasra tette a mércét számunkra. Őrizte a gyermeklét legszebb jellemzőit, a szabadságot és a játékosságot. Aki ismerte, emlékszik derűs, kedves személyiségére, polgári humanista műveltségére. Építésztehetségének eredménye pedig itt látható közöttünk, a fővárosban: a Képviseleti Irodaház, a West End, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Karának, illetve a Teve utcai „rendőrpalota” épületének formájában. Alkotásai magas szellemi igényű emberről tanúskodnak, „az építésznek olyan teret kell alkotnia, ami a jó létezést biztosítja” – vallotta. Százhalombattán találkozik a két különböző, de mégis rokon szemlélet a Finta József által tervezett református, illetve a Makovecz Imre által megálmodott katolikus templom képében. Ezek az épületek kifejezik a XX. század második felében alkotó két nagy mester nemzet iránti elkötelezettségét. Turi Attila elmesélte, hogy Finta József egyszer azt mondta, szeretett volna 1848-ban születni és együtt alkotni Ybl Miklóssal és Alpár Ignáccal, valamint a trianoni békekötéssel egy időben búcsúzni az élettől.