Fókuszban a hitoktatás

2022-ben kiemelten foglalkoznak a hitoktatással a Magyarországi Református Egyházban. Ennek egyik fontos állomása volt a mostani kétnapos rendezvény a Református Pedagógiai Intézet (RPI) szervezésében. A konferencia céljaként Szászi Andrea, az RPI katechetikai igazgatóhelyettese azt jelölte meg, hogy egyrészt fórumot biztosítsanak a hitoktatóknak, a vallástanároknak és a lelkészeknek az évközben felmerült gyakorlati problémáik, illetve pozitív tapasztalataik megbeszéléséhez, másrészt, hogy szakmai továbbképzést tartsanak a hitoktatásban szolgálóknak.

A konferenciára több mint százhatvan embert vártak. Az első nap Szászi Andrea tartott interaktív előadást arról, hogy miként tartható fenn a figyelem a hittanórákon. Tette ezt úgy, hogy közben a hallgatóságot bevonva beszélgettek ennek nehézségeiről. Elhangzott, hogy a témában sok segédanyag készült, amelyek az RPI honlapján hozzáférhetőek.

A konferencia lelki közösségként is együtt volt. A zenei szolgálatra az erdőkertesi Uriel zenekart kérték fel a szervezők, akik magas színvonalon vezették az éneklést. A nap imaközösséggel zárult.

Szombat reggel Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke igével köszöntötte a résztvevőket. Mózes gyermekkorát felidézve arra buzdította a hitoktatókat, hogy úgy viszonyuljanak a munkájukhoz, mint ahogy édesanyja Mózesre tekintett: óvni kell a gyermekeket, felkészíteni, „rejtegetni”, azonban egy idő után „vízre kell bocsátani” őket.

A püspök a hitoktatás kihívásairól is kifejtette véleményét: – Fel kell nőnünk a feladathoz. A rendszerváltás után sok felelősség jutott az egyháznak a hitoktatásban. Ma leginkább a hitoktatók hiánya jelent nehézséget. Ezt az űrt a lelkipásztorok igyekeznek betölteni, de így nem tudnak foglalkozni saját teendőikkel, a gyülekezetvezetéssel. Azt gondolom, hogy a fiatalok közt végzett szolgálat – hogy nekik hirdessük az evangéliumot – nagyon fontos része a gyülekezet feladatainak. És e tekintetben az iskola sem más. Ugyanarra hívjuk a hitoktatókat: legyenek Isten eszközei az evangélium terjesztésében. Ráadásul az intézményekben időben is sokkal nagyobb lehetőség van arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzunk – fogalmazott.

– A Zsinat elnöksége fontosnak tartja, hogy a pályára lépő hitoktatók pontos képet lássanak maguk előtt, hogy merre haladhatnak. Éppen ezért készül egy életpályamodell, ami egy éven belül reménység szerint meg is lesz – tette hozzá.

A konferencián előadást tartott Fürjes Zoltán is, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Elmondta, hogy mivel az egyház és az állam is az emberekhez akar szólni, feléjük van feladata, ezért fontos, hogy együttműködjenek. Az egyháznak évszázados, sőt évezredes tapasztalata van ebben, kár lenne ezt veszni hagyni.

– Fontos, hogy minden szereplő tisztában legyen azzal, hogy mi a saját feladata a hittanoktatás rendszerében. Ebben a kormányzat feladata a keretek biztosítása: beengedni a hittanoktatást az iskolákba – ez megtörtént –, illetve a financiális háttér biztosítása. A tartalmat az egyháznak kell meghatároznia. Az állam segíteni szeretne ebben, mert hasonlóan látjuk a világot. De az fontos, hogy mi nem kérhetjük számon az egyházat – fogalmazott a helyettes államtitkár.

Délután különböző szekciókban vehettek részt a konferencián megjelentek: volt szó az új hittanérettségi kérdéseiről és lehetőségeiről, a kompetenciafejlesztésről a hittanoktatásban, de rendeztek fórumot az iskolalelkészeknek is, ahol az iskolák lelki élete került elő.

– Szeretnénk mély és egyre komolyabb szakmai háttérként ott lenni a hitoktatók mögött, hogy a lehető legjobban tudják végezni feladatukat, szolgálatukat – összegezte Szászi Andrea a találkozó üzenetét és az RPI munkáját.