Forradalom a tájképek mögött

A magyar festőművészetben ritka az olyan, 1956-os események idején vagy közvetlenül utána készült forradalomábrázolás, mint amely Görgényi István sokáig ismeretlen életművében megfigyelhető. 2006-ban derült fény arra, hogy a tatai alkotó tájképei alatt a felkelést, a megtorlást és a menekülést bemutató festmények bújnak meg.

Görgényi István „ezeken a narratív és szimbólumokkal teletűzdelt olajképeken elmeséli a forradalom valós történetét, az abban résztvevők szenvedését, az elnyomók brutalitását, és nem úgy meséli el, mint egy külső szemlélő, hanem együttérzően, együttérezve a szenvedőkkel, a meghurcoltakkal, a kivégzettekkel, öntudatlanul is bízva abban, hogy eljön majd az igazság pillanata '56-tal kapcsolatban” – olvassuk a Pesti Vigadó ajánlójában az október 22-én megnyíló kiállításról.

A Görgényi életmű nemrég Szücs Attila, a Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumi elnökének tulajdonába került, aki szerint hívő emberként is van mit tanulnunk a művésztől. – Görgényi életművének rengeteg üzenete van. Annak ellenére, hogy a festő gyermekkorában gyakorlatilag nyomorgott, a két háború között mégis volt akaratereje arra, hogy tehetségét használja: négy elemivel bekerült a Képzőművészeti Főiskolára. Ugyanekkora, sőt még fontosabb tanulsága életének a meg nem alkuvás – fogalmazott Szücs Attila a kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón. A református üzletember elmondta, Görgényi István műveiben hűen képviselte hitét, emellett nemzeti formanyelvet teremtett. – Élete során perifériára szorult. Tatabányán, az épülő szocialista iparvárosban bányában dolgozott, majd rajztanárként működött, mégsem adta fel elveit. Istenképű, szakrális képeket festett, alkotásaiban megmutatva a nemzeti karaktert. Úgy gondolom, a mai kornak kötelessége igazságot szolgáltatni Görgényi Istvánnak, mert az idő őt igazolta – mondta az október 24. és november 29. között megtekinthető tárlatot szervező Magyar Református Jövőért Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Görgényi István nem csupán tematikai újító, szimbólumteremtő festő is volt. Képein megjelennek a szabadság, és a nemzeti szabadságtörekvések motívumai. Kedvelt motívuma például a madarak ábrázolása képein. „Görgényi István piros, fehér és zöld madarai is repülnek, de puskás emberek veszik őket célba. A vörös madarak pedig egy emberre támadnak és megmarcangolják, mint a keselyű Prométheusz máját. A halál figurája, mint a középkori haláltánc-sorozatokon, többször megjelenik. Egy 1968-as vásznán szántó alakként a piros-fehér-zöld földet ekézi, és ahol felszántotta, ott a vöröslő földön sírkeresztek nőttek ki” – olvassuk Ludmann Mihály ’56 festője című tanulmányában.