Gazdagok-e az egyházak?

Honnan van a református egyháznak pénze? Egyáltalán mennyi pénze van? Szükséges, hogy az állam támogassa az egyházakat? Van kapcsolat a gazdagság és a boldogság között? Ezekről is beszélgetett a Reformátusok Szárszói Konferenciáján Csath Magdolna közgazdász, Varga Mihály pénzügyminiszter és Gér András László zsinati tanácsos.

A pénz nem boldogít, de jó, ha van

„A pénz önmagában nem rossz, az a kérdés, hogyan használjuk azt az eszközt, amit az Úristentől kaptunk.” – hangsúlyozta Varga Mihály pénzügyminiszter a Reformátusok Szárszói Konferenciáján. A miniszterelnök-helyettes hozzátette: „a pénz egyszerre lehet eszköze a bűnnek és az erénynek is”. Csath Magdolna közgazdász Varga Mihályt kiegészítve egy amerikai felmérésre hívta fel a figyelmet, amely a pénz és a boldogság kapcsolatát vizsgálta. Az eredmények alapján elmondható, hogy egy bizonyos mennyiség fölött boldogabbak már nem leszünk a pénztől. Addig viszont, amíg alapvető dolgokat nem tudunk megvásárolni, könnyű az anyagi jólét és a boldogság közé egyenlőségjelet tenni.

reformatusok szarszoi konferenciaja_20210828_03 (6)_kicsi.jpg

Csath Magdolna és Varga Mihály

Fotó: Bazánth Ivola

Gér András László az egyházi álláspontot képviselve hozzátette: „Ha úgy tekintek a pénzemre, hogy ez Istené, nekem sáfárkodnom kell vele, akkor ez egy eszköz lehet jó és pozitív célok elérésében. Ha a vagyonomat magamnak, a saját ügyességemnek, sikereimnek tulajdonítom, az viszont könnyen kapzsisághoz vezethet.”

Vállalkozhat-e az egyház?

Arra a kérdésre, hogy lehetnek-e az egyháznak cégei, vállalkozhat-e az egyház, a beszélgetés résztvevői több izgalmas gondolatot is megfogalmaztak. Varga Mihály óvta egyházunkat a részvényektől és a kriptovalutáktól is, a gazdasági tevékenységet azonban önmagában nem tartotta elvetendő ötletnek. Véleménye szerint „azt kell megvizsgálnunk, hogy az adott tevékenység megfelel-e a református egyház küldetésének. Egy pornográf könyveket árusító vállalkozás részvényeit megvásárolni például elég nagy hiba lenne.”

reformatusok szarszoi konferenciaja_20210828_03 (13)_kicsi.jpg

Varga Mihály és Gér András László (balról jobbra)

Fotó: Bazánth Ivola

Gér András László véleménye szerint az egyház különböző finanszírozási modelleken gondolkodik, bár ezeket a folyamatokat érdemes óvatosan elindítani. Mint elmondta: „A református egyház gyülekezetközpontú, az egyes egyházközségek a hívek adományaiból és egyházfenntartói járulékaiból tartják el saját prédikátoraikat, kántoraikat, alkalmazottaikat. Gondolkodtunk már az elnökséggel arról, hogy legyenek-e vállalkozásaink, de egyelőre arra jutottunk, hogy ha az egyház működéséhez nem a hívek adják össze a szükséges pénzt, akkor nem fogják magukénak érezni gyülekezeteiket. Ez pedig hiba lenne.”

De akkor ki fizeti a révészt?

Gér András László előző gondolatát árnyalva elmondta: „Végeztem egy számítást, hogy egyházunkban mennyi egyházfenntartói járulékot fizetnek a választói névjegyzékben szereplő egyháztagok. Átlagban 600 forint jött ki havonta. A perselybe egy átlag református hetente 130 forintot dob, az egyéb adományok pedig 1100 forintot tesznek ki havonta”. Ha pusztán ebből próbálna a lelkipásztor megélni, elég sok gyülekezetben felkopna az álla.

reformatusok szarszoi konferenciaja_20210828_03 (12)_kicsi.jpg

Fotó: Bazánth Ivola

A helyzet azért persze nem ilyen drámai, ugyanis a gyülekezeti bevételekhez sok helyen társul mezőgazdasági tevékenységből vagy hittanoktatásból származó jövedelem, esetleg éppen egyházkerületi keresetkiegészítés. Ezzel együtt fontos és szükséges az a típusú normatív támogatás is, amit az egyházak az államtól kapnak. Már csak azért is, mert – mint arra a beszélgetés résztvevői felhívták a figyelmet – a rendszerváltozást követően az egyházak korántsem kapták vissza maradéktalanul azt a vagyont, amelyet a pártállami időkben elkoboztak tőlük. Ha ez megtörtént volna, valószínűleg csődbe megy az ország. Az akkor vissza nem adott összegek a támogatások, normatívák rendszerébe épültek bele. Csath Magdolna kijelentette: „Az egyházak támogatásával nincs semmi gond. Már csak azért sem, mivel a kormánynak nincs pénze. A kormány az állampolgárok pénzét osztja el, így pedig kötelessége, hogy megfelelő értékrend mentén tegye ezt.”