Gerenday Antal, a hazafias sírkőgyáros

125 éve hunyt el Gerenday Antal. Tőle rendelték meg Vörösmarty Mihály síremlékét is. Reformátusságát számos alkalommal jótékonyságával is bizonyította. Támogatta vidéki diákok református kollégiumba való bekerülését, pénzt adományozott iskola felújítására és a Ráday Könyvtár megvásárlására is.
Gerenday Antal 1818-ban született Dömsödön, mélyen hívő református családba. Ifjú korában különböző profilú kereskedőházak alkalmazásában állt, ahol kitanulhatta a kereskedelem „fortélyait". 1847-ben megvásárolta a Pesten élő osztrák Karl Jakobsohn ácsmester teljes sírkőkészletét, valamint a sírkő-kereskedelemhez való jogát.

képGerenday pesti kőfaragó műhelye az 1850-évektől a XIX. század végéig fokozatosan az ország legjelentősebb síremlékeket készítő vállalkozásává vált. A „Gerenday-féle sírkőgyár" gazdasági megerősödését segítette, hogy a nyersanyagbeszerzés gazdaságossá tétele céljából, az Észak-Dunántúlon fekvő Piszke község (napjainkba Lábatlan város része) környékén több kőbányát is vásárolt, vagy bérelt. Megvett egy olyan főút melletti épületegyüttest, amelyet addig vendégfogadóként és lóváltó-helyként használtak. Ezt az ingatlant teljes mértékben átalakítatta, a fogadóból irodákat, a gazdasági épületekből kőfaragóműhelyeket rendezett be. A vállakozás első szimbolikus értékkel bíró megrendelése a szózat költőjének, az 1855-ben elhunyt Vörösmarty Mihály síremlékének elkészítése volt, amely a Fiumei úti temetőben található. A sírkertbe ezt követően a „Gerenday-féle sírkőgyár" -ból még számos XIX. századi művészünk funerális emléke került, többek között idősebb Lendvay Mártoné és Laborfalvi Rózáé.

A sírkőgyár első ismert hirdetése

 

kép"árul syenit, granit, carrai, tyroli, sziléziai és több bel és külföldi márványfajokból valamint terméskövekből álló darabokat 80 forinttól 300 forintig. Továbbá készít a legjutányosabb árak mellett építkezési munkálatokat, mauzóleumokat, kápolnákat, kálváriákat, szent-szobrokat, mezei- és templomkereszteket, keresztelő-medenczéket, czímereket, sírbolt födélzeteket, sírszerkezeteket vasrácsozattal vagy anélkül..."


Gerenday Antal egész életében fontosnak tartotta, hogy sikeres vállalkozóként anyagilag is támogassa a magyar reformátusság több fontos ügyét. A Dunamelléki Református Egyházkerület részére 1861-ben a Ráday Könyvtár megvásárlásában nyújtott segítséget. Ambrus bátyjával együtt hozta létre a „Gerenday-féle ösztöndíj alapítványt", amely a pesti református teológiai akadémia vidéki származású hallgatóit segítette, hogy a fővárosban megfelelő szálláshoz és ellátáshoz juthassanak.
Több egyházi tisztséget is vállalt, a Pesti Református Egyházközség presbitere, a Lábatlani Református Egyházközség tiszteletbeli főgondnoka volt.

képGerenday Antal nyarait gyakran töltötte családjával a Duna partján fekvő római katolikus lakosságú Piszkén, református hitét a szomszédos településen, Lábatlanon tudta gyakorolni, így az évek során jó baráti kapcsolatot épített ki a lábatlani reformátusokkal, akik segítőkészségét megtapasztalhatták a református iskola helyreállításakor, amely 1864. augusztus 8-án a falu nagy részét érintő tűzvészben jelentősen károsodott, vagy a templom átépítésének idején is.

Gerenday Antal 125 éve, 1887. augusztus 7-én hunyt el Piszkén, haláláról a Vasárnapi Ujság 1887. augusztus 14-én megjelent száma, ezekkel a szavakkal tudósított: "Gerenday Antal, márványmű-gyáros, kinek a műipar terén annyi érdeme volt s kinek gyárából került ki, a legtöbb síremlék az ország távol részeiben is. Évekig birta a primási uradalmak márványbányáit, szorgalom, művészi izlés voltak ama tulajdonságai, melyek széles körben tisztelt és becsült nevet szereztek neki. A jeleseink sirján emelkedő márvány-emlékek nagy része az Ő alkotása és több nagyobb szabású műve őrzi meg az ő emlékét is. Piszkén, 69 éves korában hunyt el. "

képA sírkőgyárat Gerenday Antal halála után fia, Gerenday Béla vezette. Számos megrendelést kapott, többek között itt készítették Szász Károly és Baksay Sándor református püspökök síremlékét is. A funerális alkotások mellett sok Kossuth-szobrot faragtak, és a protestáns gályarabok debreceni emlékművé is sírkőgyárukból került ki.
Gerenday Béla édesapja emlékére a lábatlani református templom 1894-ben történt felújítása alkalmával egy szépen faragott keresztelő kutat ajándékozott.

Gerenday Antalra és a Gerenday-családra Lábatlanon a piszkei városrészben található Gerenday Közösségi Ház emlékezik, amelyet a család egykori épületegyütteséből alakítottak ki. A közösségi házban az előadó- és kiállítótermek mellett külön Gerenday-emlékszoba is található, amelyben megtekinthetőek a Gerendayak eredeti bútorai és festményei is.

Millisits Máté