A szeretet cérnájával készülnek a gyógyító macik

Somlainé Kiss Viktória nem szeret tétlen ülni otthon, kell neki valami alkotó tevékenység. Mint mondja, már gyermekkora óta varr, babáinak készített ruhákat édesanyja tanácsait követve.

– A mi időnkben még nem volt ekkora választék babáknak készült ruhákból, ezért anyukám leeső, nyesedék anyagaiból férceltem össze a babaruhákat.
Édesanyám nagyon ügyesen varr géppel, de én kézzel szeretek – jelenti ki Somlainé Kiss Viktória. – Azt is szerettem benne, hogy olyasvalamiből tudok használható játékot készíteni, amit más már kidobott volna.

A munkaasztal melletti fűtőtesten különböző mackók ülnek katonás rendben, már amennyire ez a megállapítás plüssmedvékre értelmezhető. – Ezt készítettem először – mutat rá Somlainé Kiss Viktória egy világosbarna, ölelni való kis macira. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy prototípus lenne. – Öt évvel ezelőtt részt vettem egy profi játékkészítő mester macivarró tanfolyamán. Szerencsére más nem volt rajtam kívül, így sokat tudtunk beszélgetni. Sokáig maradtam. Már akkor elhatároztam, hogy valamit kezdeni fogok az új tudásommal – eleveníti fel a kezdeteket. – A mester nekem adta a mackó szabásmintáját is. Tudom, hogy nem nagy dolog, de nekem segítség volt abban, hogy elinduljak – ismeri el Somlainé Kiss Viktória, aki azóta is azt a szabásmintát használja.

A mackósorban a prototípuson kívül akad még saját készítésű mackó. A legkisebb medvéről elmondja, hogy próbált ilyen méretű macit is varrni, de amenynyivel kisebb, annyival nehezebb elkészíteni, így végül nem váltott méretet. Rámutat egy másik mackóra is, amely néhai anyósának született hálából azért, amiért megajándékozta őt a mackóvarró tanfolyammal. De ott ül a radiátor tetején az ötszázadik mackó is, a többi medvét családtagjaitól, barátaitól kapta.

Somlainé Kiss Viktória közben leül a munkaasztalhoz, egy műanyag dobozból előkerülnek a medvék alkotórészei is: a kiszabott medvebőr, a gyöngyszemek és a szívecske, amelyet a maci a bundáján visel. Kiderül, hogy ez nem volt mindig így. – Akitől tanultam a mackóvarrást, mindig beletett egy anyagból kivágott kis szívecskét is a macikba. Eleinte így varrtam őket én is, de később már inkább a bundájukra ragasztottam, két okból is. Nem szerettem volna, hogy a gyerekek szétszedjék a macikat azért, hogy megkeressék a szívét, a kívülre ragasztott szívre pedig rá lehet írni a mackó vagy a tulajdonosa nevét is.

Ottjártunkkor éppen a 716. maciját varrta Somlainé Kiss Viktória, aki egy medvét másfél óra alatt készít el, és egy nap átlagosan másfél-két órát tölt mackókészítéssel. – Erre mindig szakítok időt, mert kikapcsol – mondja. Egyedül a nyaraláskor nem foglalkozik a hobbijával, de akkor sem telik el úgy nap, hogy ne gondolna az otthon maradt, dobozba zárt félkész mackókra. – Nagyon szeretem csinálni. Nekem ez egyfajta elcsendesedés, megnyugtató imádság még akkor is, ha körülöttem zaj van. Ha tele van is a fejem mindenféle gondolattal, amikor varrogatok, minden kisimul.

Viktória a hétszáz mackóhoz mintegy 28 méternyi mackóbundának való szövetet, több köbméternyi tömőanyagot, százhetvenöt méternyi szalagot és 1400 gyöngyszemet használt fel, az elvarrt cérna hosszát pedig lassan csak kilométerekben méri.

Somlainé Kiss Viktória gyógyító maciknak hívja a plüssöket, amelyek többsége a Bethesda Gyermekkórházban talál gazdára az ott gyógyuló gyermekek között. – Azt éreztem, hogy ajándékba kell adnom őket azzal együtt, amit érzek. Az első adag elkészülte után még nem tudtam, hogy kiknek adhatnám. Először óvodák jutottak eszembe, de a mackók számomra már akkor is többet jelentettek egyszerű játéknál, így a kórházakra esett a választásom.

Több kórházat is megkeresett az adományozás lehetőségét kutatva, de sokáig választ sem kapott. – Kallódott a levél hetekig, egy kicsit el is szomorodtam, hogy nem jelentkezik senki. Aztán szinte egyszerre írtak a Heim Pál Gyermekkórházból és a Bethesdából. Az első adag mackót a Heim Pálba vittem, a másodikat a Bethesdába. Folyamatosan várták az utánpótlást.

– Kell plusz lelki töltet is a gyógyuláshoz, noha megvannak az ehhez szükséges orvosi berendezések. Lehet, tudatosan nem éli meg a beteg, hogy erre is szüksége van, de én úgy érzem. Tapasztalatom szerint a gyerekeknél, de még a kamaszoknál is van valami kis plüss a kórházban. Ez a kis tárgy támaszuk lehet akkor is, ha a szüleik vagy az orvos, nővér nem ér rá éppen, amikor nincs ott, aki azt mondja nekik, hogy gyorsan meg fogsz gyógyulni, és hamar otthon leszel – mondja Somlainé Kiss Viktória, aki szerint a mackók segíthetnek a gyerekeknek a gyógyulás útjára lépni. – A gyógyító maci nem csodatévő, és nem gyógyszer, csak eszköz.

Viktória általában két-három havonta egy doboznyi mackóval érkezik a Bethesdába, ahol a kórházi dolgozók előkészítik a kórtermeket, ahová bemegy majd szétosztani ezeket az ajándékokat. Elmondása szerint minden gyermek nagyon örül a kis meglepetéseknek, van, hogy percekig válogatnak közöttük, ugyanis mindegyikek saját egyénisége van. – Mivel kézzel készülnek, nincs két teljesen egyforma. Kicsit máshol van a szemük, az orruk, másként dudorodik a pocakjuk – mondja a sárga és fehér bundás apróságokról készítőjük, aki úgy tapasztalta, a legkisebb gyerekek legalább annyira örülnek a maciknak, mint a nagyobbak. – Volt, hogy egy kórteremben csak kamasz fiúk voltak. Azt gondoltam először, hogy ők nem is fognak választani a mackók közül, de meglepetésemre mindegyik kért egyet.

Néha az is előfordul, hogy egy-egy gyermek soron kívül jut hozzá új társához, illetve az is, hogy nem közvetlenül a kórházból érkezik a kérés. – Egy bakonyi falu lelkipásztora keresett meg nemrég, hogy a gyülekezetébe jár egy kisfiú, aki súlyos égési sérüléssel került be a Bethesdába. Bőrátültetésre vár, és kérte, hogy ha tudok, vigyek neki egy macit. Szerencsére volt már kész macim otthon, de ha nem lett volna is, varrtam volna neki egyet. Kinyomoztam, hogy be lehet-e egyáltalán menni szombaton hozzá. Sikerült bejutnom. A kisfiú nehezen viselte a várakozást, nem jó hangulatban, az anyukája is ideges volt. Engem mégis nagyon aranyosan fogadott, és örült a macinak, annak ellenére, hogy már volt nála egy másik plüss. Később megtudtam, kicsit megnyugodott, és együtt is aludt a mackóval. Másnap pedig azt kérdezte, megyek-e ma újra hozzá – mondja a játékok készítője.

De nem csak gyermekek kaphatnak mackót. Igaz, akadt már példa arra is, hogy felnőttosztályon fekvőknek adott, de inkább a megkeresés utáni ajándékozás a jellemzőbb.

– Sokan jelzik nekem az interneten, hogy látták itt-ott a mackókat, és úgy érzik, nekik is segítene. Mindenki kérdezi, mennyibe kerül. Azt válaszolom, hogy ajándék, ingyen van. Utána vagy személyesen találkozunk, vagy elküldöm postán. Van olyan macitulajdonos felnőtt, aki azóta minden karácsonykor ír nekem. Annak örülök a legjobban, hogy ha valaki úgy kér tőlem ilyen játékot, hogy tudja, valakinek szüksége lenne rá.

A mackókért Somlainé Kiss Viktória nem kért, és ezután sem kér pénzt senkitől, de aki akarta, eddig is megtalálhatta a módját annak, hogy valamivel hozzájáruljon az elkészülésükhöz. Ott van például a textiláruház, amely nagykeráron adja a mackóbundának való anyagot, illetve a rövidárubolt tulajdonosa, aki szintén csökkentett áron ad minden kiegészítőt és tömőanyagot. A macik legnagyobb mecénása eddig Viktória családja – férje és két gyermeke – volt, ők az anyagiak mellett a közösen eltölthető idejükből áldoztak az ügyért.

Viktória öt év után jutott el egy alapítvány létrehozásáig azért, hogy aki mégis szeretné anyagilag támogatni munkájában, megtehesse. – Több barátom is szeretett volna hozzájárulni ehhez. De szerettem volna, ha minden szabályosan megy, így született meg a Gyógyító Macik Alapítvány. Mostantól bárki, aki úgy érzi, ez a projekt közel áll a szívéhez és támogatná, megteheti.