Ha a „fapofa” reformátusok fesztivált csinálnak az örömről

Tíz perccel a kezdés előtt már keresni kell az ülőhelyet a REND nyitó istentiszteletén, amikor beérünk a Reformátusok Lapja csapatával a pápai református újtemplomba. Utánunk is sokan érkeznek még, az érdeklődés mértéke hűen jellemzi a háromnapos rendezvényt. Nyitottság, gazdag és színvonalas programok hívogatják azokat a látogatókat is, akik egyelőre még távolabb állnak a keresztyén gondolkodástól. Az istentiszteleten Máté László lelkészi főjegyző hirdeti az Igét a Zsoltárok könyvéből. „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” – A zsoltáros a teljes örömről beszél, amely minden más örömtől megkülönböztethető, nem pillanatnyi, mulandó érzés – magyarázza a lelkipásztor.

Mit tettél azért, hogy változzon?

Sokan felteszik a kérdést, vajon mi adhat okot az örömre a kétségekkel, háborúval, vírusfenyegetéssel terhelt időszakban. A választ Steinbach József, a házigazda Dunántúli Református Egyházkerület püspöke adja meg, ha úgy kívánjuk, egyetlen mondatban: Isten Igéje. – A pandémia még nem ért véget, szomszédunkban háború dúl, alapvető értékek lazulnak meg, a felgyorsult világ egyre embertelenebbé válik, bajjal és nyomorúsággal szembesülünk, mégis jogosan választottuk vezérigénket, „örüljetek az Úrban”, hiszen számos zsoltár és prófécia buzdít a reménységre, a bizalomra, az örömre. A nehézségben még inkább tudatosítani kell magunkban, hogy az Úrban van a valódi örömünk, amely független a körülményeinktől – fejtegeti a püspök. Felvetésünkre, hogy a reformátusokról sokaknak a fekete-fehér ruházat és a fapofa jut eszükbe, jót mulat az egyházvezető, és megerősíti, hogy valóban vannak, akik ezt tartják rólunk. – Egyre többet teszünk azért, hogy az öröm kifejeződjék az igehirdetésünkben, a liturgiában, az éneklésünkben és az életünkben. Az idei REND sem szólhat másról, mint az örömről, amelyben megjelenik a bibliai üzenet. Szeretnénk azokat az embereket is megszólítani, akik egészen másként gondolkodnak a világról, mint mi, keresztyének. Sok programot szerveztünk, és igyekszünk frappánsan kommunikálni.

Nem elegendő templomba járni ahhoz, hogy jó tanítványok legyünk – figyelmeztet előadásában a Magyar Örökség Díjas Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál alapítója. – Tehetségünk és lehetőségeink szerint adjuk tovább az evangéliumot. Jézus nemcsak a tanítványait küldte el, hogy tegyenek tanítvánnyá mindenkit, hanem minket is, most, a 21. században.

Ahogy kilépünk a felújított pápai ótemplomból, borkóstoló előkészületei tárulnak elénk, de fülünkben még Böszörményi Gergely gondolatai csengenek: „Mit tettél azért, hogy változzon a református egyház, és tovább terjedjen az evangélium?”

Pápa főutcáját erre a három napra református utcának keresztelik át. A kék-fehér sátrakban keresztyén szervezetek mutatják be a tevékenységüket a Magyar Református Szeretetszolgálattól kezdve a Kálvin Kiadón át a Dunántúli Református Segítő Szolgálatig. A kiállítók sajátos módon evangelizálnak a szabadtéri kirakodóvásáron, mi pedig szívesen veszünk el a színes csecsebecsék között. A Halleluja Kiadó asztalánál tollak, kulcstartók és ezernyi apróság sorakozik, amelyeknek közös vonása, hogy mindegyikre örök életre szóló üzenetet írtak. A családi vállalkozás vezetője, Elek István azt mondja, minden korosztálynak megvannak a kedvenc Igéi. – A legkelendőbb ajándékokon bátorító Igéket vagy a házi áldást olvashatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy erre van a leginkább szükségük az embereknek.

Miközben beszélgetünk, nemcsak a Bagossy Brothers Company hangolását hozza felénk a szél, hanem a Reformátusok Lapját is szerte-szét fújja a hirtelen kerekedett vihar. A lapunk stábja ajándék újságokkal és finom „Áldás, békesség!” feliratú csokoládéval várja az olvasókat. Mindeközben a fesztiválhangulattal együtt olyannyira felerősödik a szél, hogy biztonsági okokból törlik az esti koncertet.

Örömtranszformáció és megaöröm

Szombaton reggel kedves meglepetés ér minket, amikor a református főutca felé baktatva velünk szemközt felkiált egy hölgy: „Ez a Reformátusok Lapja stábja, megismerem önöket, mindig látom az újságban a bélyegképüket a cikkek mellett!” Fábián Lukács Judit a tatai református gyülekezettel érkezett Pápára, és örömmel újságolja el nekünk, hogy minden reggelét a Reformátusok Lapjával kezdi, az igemagyarázatokat olvasva. – Szeretem a Reflapot, elolvasom az elejétől a végéig, még a meserovatot és a recepteket is. Milyen jó, hogy találkoztunk! Jóleső borzongás fut végig rajtam attól, hogy mennyi hívő református gyűlt össze Pápán, pedig néha azt gondoljuk, hogy elszigetelt kis sejtecske vagyunk az országban, de ez nincs így! A REND-en megélhetjük az összetartozás örömét, színvonalasak a programok, tele vagyunk élménnyel! – teszi hozzá az asszony.

Szabadi Istvánnal, az őrségi egyházmegye esperesével szintén a forgatagban futunk össze, a lelkipásztor gyülekezeti tagjaival érkezett Pápára. A gyülekezet itt közelebbről is megismerkedhet a református szolgálatokkal. – Félmillió ember él a területünkön, de ebből csak kilencezer református, a szórványban a lelkészeink vasárnaponként akár négy-öt istentiszteletet is tartanak, úgy szoktuk mondogatni magunk között, hogy őrségben vagyunk – meséli mosolyogva az esperes, aki mindenkinek jó szívvel ajánlja, hogy látogassanak el a Dunántúl ékszerdobozába, az Őrségbe.

Továbbsétálva a forgatagban családokkal találkozunk, akik az Alma zenekar előadását hallgatják. Az egyik járókelő, Falusiné Soós Katalin arról beszél nekünk, hogy számára feltöltődést jelent a fesztivál. – Igazán vártam már, hogy eljöhessek. A háromgyermekes hétköznapok után ez jelenti az én-időmet Isten közelében. Református gyermektáborban voltunk a héten, ezután a fesztivál lett a megérdemelt kikapcsolódásunk. A legnagyszerűbb élményem a REND-en, amikor több ezer emberrel együtt mondhatom el a Miatyánkot.

A programok között széles a választék: a levéltár nyílt napot tart, közben a Pannonia Reformata Múzeumban Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető a Miatyánk a kortárs magyar művészetben című kiállítást mutatja meg stábunknak. – Hitvalló kiállítás ez, amely különös módon mutatja be a Miatyánkot. A tárlat érdekessége, hogy a mindennapi ima vizuális élménnyé válik, az imádság sorain a művészet nyelvén haladhatunk végig.

A REND szervezői gondoskodnak a tartalmas programokról, előadásokról, sajnáljuk is, hogy nem tudunk mindenhová eljutni. Az újtemplomban az öröm bibliai megközelítéséről beszél Németh Tamás.

– Isten szeretet, ezért minden cselekedete örömre kell hogy indítson bennünket – osztja meg a hallgatósággal a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora. – Azt képzeljük az Úrról, hogy bármikor eltaposhat bennünket, hiszen mi porszemek vagyunk hozzá képest, pedig a Biblia arról is szól, hogy Isten Igéjét nem kell teherként megélnünk. Az Úr ítélete már önmagában is örömhír, hiszen feltételhez kötött: „Ha meg nem térsz…”. Isten mindig ad időt arra, hogy visszaforduljunk hozzá, és újra megéljük az ő örömét – magyarázza.

Vladár Gábor professzor, a pápai teológia korábbi rektora, folytatva az öröm bibliai értekezését, az örömtranszformációról, a megaörömről, a megafélelemről, és a Biblia három örömünnepéről is szót ejtett. – Ritkán tartanak előadást a tudósok az örömről. Ezt „Szentlélek–gyanús” témának látom, fontos beszélnünk róla. Komoly, komor, tekintélytisztelő egyházzá váltunk és sokszor megfeledkezünk a humorról, a derűről. Pedig a Bibliában sokféle örömről olvasunk. Olyan az életünk olykor, mint az ukrajnai utak mellett rozsdásodó kilőtt harci kocsik. Mennyi hasonló rozsdatemető van Magyarországon is! Életünk többlete az öröm, ez ám a vitamin!

Ez a derű sugárzott a fesztiválon nézelődő Kovács házaspárról is. Kovács János a Mezőföldi Egyházmegye gondnoka, feleségével az összes REND-en részt vett eddig, és dicsérték a szervezést. – Közel vannak egymáshoz a helyszínek, színesek programok. Elbűvölt Berkesi Alex szóló basszusgitárkoncertje, zseniális volt Grecsó Krisztián író, és a Csík zenekar tagjainak gyermekműsora, illetve Nemes Pál dunántúli főgondnok előadása is – egészíti ki férje szavait Kovács Jánosné Zsuzsa. Az asszony úgy summázza a fesztivál tanulságait, hogy sokkal több mindennek örülhetünk az életben, ha szánunk arra néhány percet, hogy észrevegyük, mennyi jó dolog történik velünk.

A „lelassításra” kap lehetőséget, ha valaki elidőzik a Károli Gáspár Református Egyetem Teremtésvédelmi Műhelyének sátra előtt. Szűcs Boglárka referens mikroszkóppal és szabadulóládával fogadja a kíváncsiskodókat. – A teremtett világ sokszínűségét szeretnénk bemutatni, akár nagyítólencsén keresztül is. Az ízeltlábúakat, köztük a ganajtúró bogarat sokan nem kedvelik, de ha mikroszkópon át vizsgálják, mindenki megcsodálja Isten alkotását. Egyházunk teremtésvédelmi programját képviselve az a szándékunk, hogy segítsük az emberek környezeti felelősségvállalását.

Öröm, identitás, csalóka vágyak

Teltház előtt beszél az öröm és az identitás összefüggéseiről Köntös László a teológia áhítatostermében. A Dunántúli Református Gyűjtemények főigazgatója úgy fogalmaz, hogy a REND identitásünnep, hiszen azonosulunk mindazzal, ami magyar és református. A lelkipásztor hangsúlyozza, hogy a 21. század égető kérdése az identitás, hiszen eltűntek az azonosulási pontok: az Isten, a haza és a család. A független egyén ideáját és a „cancel”, vagyis az eltörlés kultúráját az egyik legkártékonyabb dolognak nevezi Köntös László, majd megerősíti: az ember legyen az, akivé Isten teremtette.

Nemes Pál ügyvéd, a Dunántúli Egyházkerület főgondnoka azt hangsúlyozza a közönségének, hogy nem mindig szerez örömöt az embernek az, amire vágyakozik, hiszen a vágyaink sokszor csalókák. Az egyetlen valódi öröm, amelytől nem kell félnünk, hogy elmúlik, az Istenben való öröm, a legnagyobb ajándék pedig a bűnbocsánat.

Az öröm körüli fórumbeszélgetésre megtelik a több mint ezerkétszáz fő befogadására alkalmas újtemplom. Grecsó Krisztián író, Horváth Gergely rádiós, Rátóti Zoltán színművész, Steinbach József püspök és Nemes Pál főgondnok diskurzusát Farkas Gergely püspöki főtanácsos moderálja. A beszélgetés után sokáig szól a vastaps a templomban.

Személyes történeteket hoztam erre az alkalomra – mondja az előadás után lapunknak Grecsó Krisztián, József Attila-díjas magyar költő, író. – Nem voltak vidámak a sztorik, de átsugárzott rajtuk a derű. A körülöttünk dolgozó erőkről meséltem a közönségnek, ami akár egy beteg, sugárkezelt kisfiú mosolyában is megjelenhet. Sokféle öröm létezik, de az arra való várakozást is megélhetjük örömnek, lehet az is szép. Az egyik novellámban arról írok, hogy ül egy házaspár a kisült sütemény mellett, de nem kóstolnak bele, mert élvezik a pillanatot, amikor már érződik a süti finom illata, és elképzelik, hogy milyen finom lesz, ha majd beleharapnak.

Horváth Gergely rádiós azt is elárulja a közönségnek, hogy jobban szeret megérkezni, mint úton lenni. – Steinbach püspök úr megerősített a fórumbeszélgetésen, hogy az önszeretetünk mértékétől függ, hogyan tudjuk szeretni a másikat. Akkor tudjuk továbbadni az örömhírt, ha jól szeretjük magunkat, ezért is fontos figyelni a lelki-szellemi állapotunkra. Emlékeztessük egymást arra, hogy mire, kire nézzünk! Emeljük fel a fejünket! – mondja a rádiós szakember, a Jézus és a rock and roll című könyv szerzője.

Rátóti Zoltán úgy véli, könnyű örömet szerezni másoknak. – Színészként az a feladatunk, hogy adjunk a közönségnek, mert mi arra kaptunk tehetséget az Istentől, hogy színpadon legyünk. Az önátadás örömet szerez – fejtegeti kérdésünkre válaszolva a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész.

Farkas Gergely dunántúli elnökségi tanácsossal a templomban ülünk le néhány percre. Azt is elmondja lapunknak, hogy mintegy hatezren látogattak el a pápai REND-re. – Beleadtunk mindent a rendezvénybe, meg akartuk mutatni a dunántúli reformátusok három fő sajátosságát: a személyességet – nálunk mindenki megszólítható, nincsenek elzárt vezetők, mindenkihez lehet kapcsolódni –, megmutattuk a vendégszeretetet, valamint a derűt, ami árad belőlünk. A szervezésben nagyon sokan segítettek, közülük is kiemelném ifj. Márkus Mihály esperest, aki nem kímélve magát dolgozott, hogy tényleg minden rendben menjen. A programok összeállításánál nyitni akartunk a világ felé, ezért meghívtunk olyan zenészeket, akik ugyan nem reformátusok, de értéket képviselnek, és több a céljuk a puszta szórakoztatásnál. Művészetük által kiemelkedhetünk a mindennapok valóságából, így hétfőn biztos, hogy mindenki másképpen megy majd dolgozni, és ez Isten munkája.