Az idei Református Zenei Fesztivál egyik fénypontjának a Bágyi Balázs New Quartet május 30-i hangversenye ígérkezik. Bágyi Balázs zenekarvezetővel, komponistával és dobossal többek között a jazz jövőjéről, saját zenéjük születéséről, szabadságfokáról és céljáról beszélgettünk. „A zenénkben a napi benyomások, emlékek átnemesülnek, olykor harmóniává is rendeződnek” – vallja a külföldön is népszerű, virtuóz muzsikuscsapat vezetője.
Bágyi Balázs
Több formációban játszik – miért nem elég a saját kvartett?
Valóban nem elég nekem egy, legalább négy másik együttesben is ott vagyok: Gáspár Károly Trió, Szalay Gábor Organ Trió, Dr.Jazz Duó, Eastern Boundary Quartet. Ennek egyik oka a szakma sokféleségének szeretete. Például az Eastern Boundary, ami fele részben amerikaiakból áll, erősen népzenei ihletésű, a Dr.Jazz egy boogie-woogie duó… A másik ok persze a megélhetés. Kétségtelen, hogy egy jazz-zenésznek ma Magyarországon sok mindent kell csinálnia ahhoz, hogy abból el tudja tartani magát és a családját. Ugyanezért nem adom ki a kezemből a menedzselési-szervezési dolgokat. Itt a jazz sosem termel annyi pénzt, hogy a zenekari tagokon kívül más embereket is eltartson. Örülök, ha egy turnéból vagy nagyobb koncertből egy normális gázsi kijön…
Rengeteget turnéznak: Amerikától Nyugat-Európán át a Balkánig, Jordániától Kínáig. Mi a benyomása a jazz helyzetéről a világban?
Erős a felhígulás, kommercializálódás a megalkuvás nélküli igényesség rovására, egyre inkább elengedhetetlen a vizuális marketing szerepe a közösségi oldalakon. A harmadik egy érdekes ellentét: Nyugat-Európában jellemzően ötven pluszos a közönség, Kínában meg éppen a húszévesek között hódít tömegeket a jazz.
Négytagú zenekara elnevezésében – Bágyi Balázs New Quartet – csak a „New”-t nem értem. Ha jól számolom, tizenhárom éve játszanak együtt…
Ezen olykor mi is mosolygunk, de nem tervezzük, hogy változtassunk rajta. Nemcsak azért, mert bejáratott brand és olyan életerő van alkotóműhelyünkben, mintha nemrég alakultunk volna, hanem azért is, mert mégiscsak volt egy fontos előzmény, a Bágyi Balázs Quartet, ami 2004-től 2011-ig működött, és a jelenlegi formációval szemben egy etno-jazzes vonalat képviselt. Ott szaxofon, cimbalom, bőgő, dob volt a felállás. Azért bomlott fel, mert akkori szaxofonosunk, Tűzkő Csaba betegség miatt nem tudott tovább szaxofonozni. Két évig nem volt saját zenekarom, az egyéni műhelymunkának szentelhettem az időmet, ami korábban nagyon hiányzott. A megszűnt zenekar is az én saját zenéimet játszotta, de valami új irány keresése izgatott, újat akartam kezdeni, másféle hangszer-összeállítással. A régi bandából Oláh Péter maradt, a bőgős, akivel már harminc éve zenélek együtt, Soso (ejtsd: szoszo) Lakatos Sándor játszik szaxofonon, Oláh Dezső zongorán.
Ez egy klasszikus jazz felállás, nem?
De igen. Az 1950-es, ’60-as évek úgymond letűnt világa, amelynek alapjait Miles Davis, John Coltraine jelentik – de mi a mához igazítottuk ezt a típusú zenét.
Mint mondta, ön a komponista. De hát egy dobos zenét szerez? Hogy van ez?
A mai zenészek azért jellemzően magasan képzettek, én is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára jártam, a jazz tanszékre. Tanultam zongorázni, tanultam hangszerelést, összhangzattant. Akiben van affinitás, meg vannak zenei gondolatai, elkezd zenét írni. Én csaknem harminc éve teszek így, zongora segítségével.
Hogyan alakul ki egy kompozíció?
A keletkezésnek sokféle indíttatása létezik. Van, hogy egy ritmikai ötlet jelentkezik, és aztán aköré szerveződik a melódia. Van, hogy egy egyszerű basszusmenet van a fejemben vagy a bal kezemben – ha ott a zongora –, vagy jön egy harmóniasorom, és arra írok témát, vagy lesz egy számomra gyönyörű ívű dallamom, és azt harmonizálom meg… Aztán megírom mindenkinek a szólamkottáját, következik a próba, kiosztom a kottákat és összejátsszuk. Elmondják a véleményüket a fix hangokat magában foglaló kompozícióról, sorra kerül ennek a közös reszelgetése. Óhatatlan az eredetihez képest egy kis módosulás a megformálás, a tempó, a hangulat, a dinamikák tekintetében. Miután kikerekedik a végleges kompozíció, arra improvizálunk. Ez az, amikor már fokozattan jut szóhoz mindegyikünk személyisége! A zenekar egyébként rendkívül családias, ha elmegyünk valahova turnéra, nem kibírhatatlan, hogy össze vagyunk zárva…
Meséljen a többiekről – az ön szemszögéből!
Hozzám képest, aki félig székely, félig sváb származású vagyok, egyöntetű különbség, hogy mind a hárman romungrók, azaz magyar anyanyelvű zenész cigányok. Büszkeség nekem velük zenélni, hiszen olyan családokból jönnek, amelyek mögött többszáz éves zenei tradíció áll. Ha az ő zenei gyökereikből emelnének be motívumokat egy-egy improvizációba, vagy magához a témához tennének így hozzá, mindig szívesen fogadom.
Külön-külön mit mondana róluk?
Oláh Petivel harmincéves zenei házasságról beszélhetünk. Ő mint bőgős a fundamentum. A bőgő a jazzben az első az egyenlők között. Én is, hogy úgy mondjam, a bőgőre játszom, pedig azt gondolnák az emberek, hogy mint a pop-rockban, a dob az elsődleges a ritmusszekcióban. Azt a stabilitást nagyon szeretem, amit ő képvisel. Ha elindul nála egy tempó, lehet rá építkezni, hagyatkozni. Soso Lakatos Sándor szaxofonos a legfiatalabb a zenekarban, Hollandiában tanult, élt. Gyönyörű hangot fúj az alt szaxofonon, de újabban tenorozik is. Ő játssza természetesen a dallamokat, és hát ezért is elfogult vagyok iránta. Nagyon dallamos, mondhatni kantábilis, azaz énekelhető témákat tolmácsol remekül – miközben a struktúra lehet bonyolultabb mind harmóniailag, mind ritmikailag... Oláh Dezső adja zongorajátékával a harmóniai alapot. Személyiség tekintetében Dezső a zenekarnak a vidámsága, rendkívül pozitív figura. Nagyon érezzük egymást a közös improvizációk során is.
Formaélményt, olykor létélményt ad a dobolása. Jöhet egy kis lírai képzettársítás?
Kíváncsivá tesz.
Erre az interjúra készülve sokat hallgattam a zenéjét, és olyan érzést keltett bennem mint befogadóban, mintha romantikus ifjúkorom után újra erdélyi hegyek között sátoroznék, és eleredne a zápor. Igen, a dobjátéka vidám esőcseppek bonyolult ritmusú záporozására emlékeztetett a sátorponyván. Vagy mintha egy hullócsillagfelhőre bukkant volna az esti égre bámuló szem.
Akkor úgy látom, működik, amit csinálok. Hiszen a művészetnek képzeteket kell keltenie a közönségben. Az is biztos, hogy önálló életre kel a dobolásom…
Ugyanakkor nem akarja elnyomni a zenésztársakat.
Kollektív szemlélettel vagyok jelen, figyelembe veszem a „kohéziós erőket”, sőt része vagyok ezeknek. Hozzá kell tennem, nemcsak ritmikailag kívánok alátámasztást adni, hanem dallamilag is.
Hogyan érvényesíti ezt dobosként?
Úgy osztom ki a hangokat a dobon a kíséret közben, hogy ne csak ritmusok, hanem dallamok is keletkezzenek a jazzes dobszetten, ami – ha a cintányérokat nem vesszük hozzá – négy részből áll: nagydob, pergődob, fölső tom, álló tom…
Tud éjjel aludni ennyi ideges ritmus, dallamvillódzás, ennyi rögtönzés emlékétől?
A zenélés során, a társakkal, hangszerekkel, közönséggel való kapcsolat miatt is, hatalmas energiák szabadulnak fel, és idő kell, amíg ez az egész felajzottság lenyugszik, lecseng. Órákba telik, amíg vissza tudok kerülni alapállapotba, de aztán gond nélkül megy a pihenés.
Attól, hogy sok a jazzben az improvizáció, sok benne a szabadság is?
A legtöbb szabadság tényleg ebben a zenei műfajban van. Ám azt is érdemes elmondani az improvizációról, hogy össze van kötve az adott pillanattal. Vagyis ennél „kortársabb” művészet nincsen! Jazzmuzsikusként is éled a mindennapi életet, amiben van küzdelem, veszteség, öröm, rohanás, elmész a postára vagy bevásárolni, viszed a gyereket iskolába… Az esti fellépéskor viszont a napközben téged ért hatások bele tudnak szüremkedni az egyszeri és megismételhetetlen játékodba, a pillanatnyi lelkiállapotoddal együtt. Nem tud a jazz halottá merevedni, mert mindig meg kell szűrnie, meg kell jelenítenie a zenészek aktuális külső-belső történéseit, az őket ért hatásokat, a világból hozzájuk elérő millió hangot.
Mégsem káoszt mutat fel a kvartettjük, hanem valami játékossággal teli rendet.
Szeretnénk a közönséget kivonni a hétköznapi, jelentéstelen zsizsegés állapotából. A zenénkben a napi benyomások, emlékek átnemesülnek, olykor harmóniává is rendeződnek. Merthogy ki akarjuk ragadni és át akarjuk vinni a közönségünket egy másik atmoszférába – ahol lehet töltekezni.
Jól érzékelem, hogy áhítat is van a zenéjükben?
Nem hiszem, hogy tévedne. Nálunk a zenélés tulajdonképpen imádság. A koncertterem kicsit szakrális tér lesz, lehetőség az elemelkedésre a mindennapok mocsarából.
Úgy tudom, nem református – de honnan a kapcsolata a reformátusokkal?
Én valóban katolikus nevelést kaptam a családban. De a fiamnak tizennégy éves korában keresztelővel egybekötött konfirmációja volt, saját elhatározásából. Erősen hatott rá ugyanis az iskolai közeg. A lovasberényi református gyülekezet által fenntartott általános iskoláról beszélünk, ahová a gyerekeim jártak, és ahol mind a mai napig én is oktatok hangszert. A fiamra nagy hatással volt a lovasberényi lelkész házaspár is, Hajdú Szabolcs Koppány és a felesége, akikhez engem régi barátság fűz… A másik református szál az életemben már elvezet a Református Zenei Fesztiválhoz. Régebbi kvartettem hanghordozóinak a terjesztője ugyanis Böszörményi Gergely volt, Stereo Kft. nevű cégével. 2004-től többször felléptünk a hosszú ideig általa szervezett fesztiválon. Az elmúlt évtizedben rendszeresen engem kértek fel arra, hogy házigazdája legyek a Református Zenei Fesztivál egy újabb, kamaraműfajoknak helyet adó udvarának, a Kálvin Kamara Kertnek, a Kálvin téri templom mögött. Hálás vagyok, hogy a Bágyi Balázs New Quartet idén is meghívást kapott. Május 30-án, szombaton, vagyis a fő napon lépünk fel 14.30-kor a Bakáts téri nagyszínpadon. Remélem, sokan hallgatják meg majd a tavalyi, Encore című lemezünk anyagát élőben!
Bágyi Balázs, Szabó Gábor- és Gramofon-díjas jazz-dob előadóművész és zeneszerző, Artisjus díjas zenepedagógus, a Magyar Jazzszövetség korábbi elnöke. 1973-ban született Pécsett, 1998-ban kitüntetéses diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékén, Budapesten. Mára a hazai, illetve a nemzetközi jazzélet elismert és sűrűn foglalkoztatott művésze. Az európai színtér mellett az Amerikai Egyesült Államokba és Kínába is egyforma gyakorisággal indul sikeres turnékra, elismert oktató, számos egyetemen tartott előadásokat világszerte.
