Ha mocorog a lelkemben a böjt

A személyes böjtjéhez köthető helyszínt kértünk a lelkipásztortól, akivel végül az irodájában találkozunk. Miért? Ez az elcsendesedésének legfőbb helyszíne. A miliőről sokat elárul, hogy amint belép az ember, a tekintélyt parancsoló asztala mögött Jézus szavaival találja szembe magát: „Akié a Fiú, azé az élet.” – Hogy tudatosuljon a betérőben: akinek nincs személyes kapcsolata Jézus Krisztussal, lelkileg halott – mondja a lelkipásztor. Firtatjuk, hogy az Igét olvasva az embereknek valóban ez a magyarázat jelenne meg elsőre a fejében, hiszen az szinte megkérdőjelezi az ember hitét. – Ez a cél – vágja rá. – Szeretem néha provokálni az embereket, nem azért, hogy piszkáljam őket, hanem hogy őszintén megválaszolják a kérdést: valóban bennem él-e Krisztus? Sokaknál ez indítja el a beszélgetést itt az irodában.

Ez esetben a böjt definíciójával hozzuk lendületbe: – Ha az ember megfosztja a testét bizonyos ételektől vagy italoktól, a lelke szabadabbá válik Isten akaratának a befogadására – fogalmazza meg a lelkipásztor. Na, de mit jelent ez a hétköznapokban?

Meleg Attilán nem látszik, de 2015 óta rendszeresen böjtöl. Az évet időnként Dániel-böjttel indítja, ami arra a történetre vezethető vissza, amikor a próféta huszonegy napig nem evett, mielőtt meglátogatta Isten angyala. Ez és a negyvennapos mellett időnként heti rendszerességgel is böjtöl egy napot. – Meg kellett értenem a lényegét – vallja meg. – Istent nem lehet se zsarolni, se befolyásolni, az ételmegvonással csupán magamat hozom abba az állapotba, hogy sokkal tisztábban tudjak odafigyelni az Úr szavára. Nem mintha év közben nem ez lenne a célom. Olyan ez, mint amikor egy érdekes egyetemi órán megigazítom magam, közelebb húzom a székemet, és kifejezem az előadónak, hogy érdekel mindaz, amit mond – magyarázza.

Ezekben az időszakokban olyan útmutatásokat kapott Istentől, amelyek nemcsak a személyiségét határozták meg, de általa a családját, a gyülekezetét is. A feleségével együtt is böjtölt már, sőt a gyermekeivel is. Úgy véli, a közösség ilyenkor is motiváló erő.

Nem a látszatért böjtöl, az utóbbi években azonban hagyománnyá vált, hogy a húsvét előtti negyven napban nem borotválkozik. Gondolnánk, hogy ez a férfiaknak inkább megkönnyebbülést jelent, de ez neki inkább kellemetlenségeket okozott. Egy alkalommal például a feleségét a gyerekének nézték, az ősz szakálla miatt.

A húsvét előtti negyven napban Meleg Attila minden hetet háromnapos vízböjttel kezd, vagyis nem fogyaszt ételt. – Ilyenkor az imádságaimban, az igeolvasásomban arra figyelek, mely Igék emelkednek ki egy-egy témában. A huszonegy napos Dániel-böjtben az első hét a családért, a második a gyülekezetért és annak épüléséért, a harmadik pedig a nemzetért van felajánlva. Első alkalommal nem volt különösebb kérésem, csupán annyi, hogy megértsem Isten akaratát a családomra nézve, Isten mégis ígéretet tett nekem Ézsaiás próféta szavai által: „Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké.” Ezt az örökséget senki sem veheti el tőlünk – hangsúlyozza a családapa. Maga is arra bátorítja az édesapákat a gyülekezetében, hogy böjtöljenek a családjukért, és kérjenek vezérigét, amihez azután igazodhatnak, amit kinyomtatva kitehetnek a falra, megtanulhatják, ahogyan az ő családja is tette.

Ha a böjt nem is zsarolása Istennek, azért mindig válaszol rá? – érdeklődünk. – Az Úr akkor is válaszol, amikor nem válaszol. Ha Isten hallgat egy témában, gondolkodjunk el azon, vajon megtettük-e mindazt, amit legutóbb kért tőlünk! Feleslegesen várjuk a vezetést, ha nem válaszolunk rá – szögezi le.

Meleg Attila számára a következetesség a legnehezebb a böjtben, hogy miután kizökkent valamiért belőle, újra folytassa azt. – Olykor teljesen megszűnik az éhségérzet, máskor viszont rendkívül fájdalmas, szó szerint gyötri az embert, hogy már harmadik napja nem evett. Megfigyeltem, ha egy szolgálati területért vagy emberért imádkozom, hogy Isten akarata teljesüljön az életében, akkor vannak könnyű és nehéz böjtjeim. Ha gyorsan telnek a napok, akkor az adott területen is könnyedén veszem majd az akadályokat, ha viszont nehezen, az akadályokat is nehezebb megugrani – osztja meg tapasztalatát a lelkipásztor.

Megjegyezzük, hogy van ebben némi ellentét, hiszen Isten nem kíván tőlünk véres áldozatokat, ahogy az ember szenvedését sem. – Isten nem kér erre bennünket, az odafigyelésünket kéri az embertársainkra, a szeretetet, a megbocsátást. De nem is tiltja. Az egyensúlyt kell megtalálnunk, amelyben megélhetjük az istenélményt. Mióta elszakadtunk a bűnesettel az Úrtól, arra vágyunk, hogy visszakerüljünk a közelségébe, a jelenlétébe. Ennek a lehetőségét adta vissza Jézus a kereszten, a Szentlélek munkája által. Ezt a jelenlétet különböző formában érhetjük el: lehet böjttel és böjt nélkül is – szögezi le. De hát az ember Isten jelenlétet inkább ajándékként fogja fel, nem pedig egy kiérdemelt cselekedetként – csodálkozunk rá. – Isten szuverén úr, úgy közelít hozzánk, ahogy akar, de mivel szabad akaratot adott az embernek, mi döntünk arról, hogy csak várakoznunk rá vagy közeledünk is hozzá. Olyan ez, mint a házasság. Az is egy életforma, ha csak várom a házastársamtól a szeretetet, a megbecsülés kifejezését, pedig lehet, hogy neki is jól esne ezeknek a viszonzása. Begyepesedett református gondolkodás, hogy csináljunk, amit akarunk, Isten úgyis jön, ha akar, úgyis áld, ha akar. A szenvedéseinket meg azzal magyarázzuk, hogy azt bünteti, akit szeret. Végre értsük meg, hogy Isten nem szolgákat teremtett! Jézus azt mondta a tanítványoknak – így nekünk is –, hogy titeket barátaimnak, testvéreimnek mondalak, mert kijelentettem nektek Isten akaratát, hiszen a szolga nem tudja, hogy mit cselekszik az ő ura, de ti tudjátok. Szerető istenképem van, aki odaölel magához, akit nem körmönfont módon kell megközelíteni, hanem egyenes úton, például a böjttel – hangsúlyozza.

Az alternatív, offline, alkohol- és egyéb böjtök kérdése is előjön a beszélgetésben. A lelkipásztor leszögezi, hogy minden tevékenységünknek az lenne a célja, hogy természetes, megszentelt életet éljünk Istennel. – Be kell látnunk, hogy bizonyos dolgaink Isten és miközénk állnak. Mitől veszítjük el a fókuszt? Sok mindent ráfoghatunk az ördögre, de mivel szabad akaratunk van, ezért akarat kérdése, hogy mennyi időt töltök Istennel, imádsággal, igeolvasással, vagy járok-e közösségbe. Vasárnap lehet, hogy a testemnek pihenésre, de a lelkemnek az igehirdetésre van szüksége – hívja fel a figyelmet.

Kérdésünkre, legyen-e lelkiismeretfurdalása annak, aki idén ezek után sem tervez böjtölni, azt válaszolja: – Annak legyen lelkiismeretfurdalása, aki nem törekszik arra minden nap, hogy Istent még jobban megértse, és az ő akaratát cselekedje. És hogy ezt milyen formában teszi, böjttel vagy böjt nélkül, lelke rajta.

– Mindkettő megtörténhet. Az Ószövetségben Isten a válságban, a bűnbánatban, a nemzeti megtéréskor kifejezetten böjtre szólítja népét. Jézus maga is böjtölt: nem eltörölte, hanem a helyére tette a hagyományt, hogy annak ne a magamutogatás, hanem az őszinte istenkeresés legyen a célja.

Mögöttünk a beszélgetés, előttünk a negyvennapos böjt, de mielőtt útra indulnánk, Meleg Attila egy történetet oszt meg velünk a kijárati ajtó feletti kompozíció kapcsán, amelyen a töviskoszorú, a kereszt, alatta pedig egy összetört kerámiadarab látható „Én” felirattal. Amikor Kárpátalján a szocialista éra a hitükért elhurcolta a református lelkipásztorokat is, Horkay Barna felesége a már több éve fogságban tartott férjének festett egy képet, rajta a kereszttel és alatta az összetört „Én” felirattal. Így fejezte ki, hogy csak úgy élheti túl a fogságot, ha az énje mindig összetörik a kereszt alatt. – Emlékeztető ez a számomra: csak akkor lehetek jó lelkipásztor, jó vezető, édesapa és férj, ha az emberi énem a kereszt alatt újra és újra összetörik – magyaráza a lelkipásztor búcsúzóul.