Harc a hangért

Milyen hangszereket használtak a reformáció kezdetén a gyülekezeteink?

Az egyetemes egyház hagyományai sok helyen megmaradhattak. Németországban jellemző volt a harsonakvartett játéka. Magyarországon előfordulhatott, hogy egy-két fúvós hangszer kísérte a liturgia énekeit. Nincsenek írásos emlékeink arról, hogy ezek a zeneszerszámok használatban maradtak-e a reformáció után is. Ugyan Sztárai Mihály reformátor hegedűvel kísérte a gyülekezetet az 1500-as években, de ez nem volt jellemző. A hordozható vonós és fúvós hangszereket könnyen eladhatták, eltüzelhették, az orgonát viszont nehezebb kitenni a templomból, így erről van tudásunk.

Modern hangszernek számított?

Fénykorát a barokkban élte, és folyamatos változáson ment át, de nem számított modern hangszernek. Ez volt a legpraktikusabb templomi zeneszerszám. A fúvós hangszerek addig szólnak, amíg bírja az ember tüdeje, a vonósoknál elfogy a vonó, és váltani kell. A tekerőlant a végtelenségig szólhat, mégsem az lett a fő egyházzenei irányvonal. Olyan bonyolult hangszer volt az orgona az 1500-as években, mint ma a Hubble űrtávcső, amelynek vezérlésére iroda van berendezve. Hasonlóan hatott a szekrény méretű mechanika az emberekre akkor. Az örökkévalóság érzetét sugallta. Kiváltságnak számított előtte ülni, ez idővel lassan megkopott.

Tudunk olyan időszakról, amikor a református egyház elhatárolódott a templomi zenéléstől?

Hangszálaink a legkönnyebben hordozható hangszerek. A gyülekezeti éneklés még a korábbi egyházi gyakorlat öröksége. Pedagógiai vonatkozása, hogy ha egy verset ellátunk dallammal, könnyebb megjegyezni. Némelyik gyülekezet meghagyta, mások elutasították a hangszert. Erdélyben orgonaégetésről is tudunk. Geleji Katona István református püspök úgy vélte: jobb lenne a fújtatót a kovácsoknak adni és a sípokat beolvasztani. Nem tartotta illő dolognak a templomi orgonaépítést. Sokáig nem volt jellemző a hangszeres kíséret a református liturgiára. A debreceni kollégium az 1750-es években épített orgonát, ekkortájt jelenik meg Erdélyben is a szándék. Az egyházi vezetők komoly harcokat vívtak emiatt, rengeteg irat látott napvilágot. Egy lelkész azt írta: „márpedig lesz orgona”, az esperes válaszként: „akkor más egyházat kell keresniük”. Hosszú utat tesz meg a hangszer, mire az 1800-as évek elejére elfogadottá válik a beszerzése. Egyre nagyobbakat építenek, nem állnak meg a ruhásszekrény méretűeknél. A debreceni kistemplom 1870-es években készült orgonája például egyedülálló alkotás.

Milyen híres orgonaépítőket emelne ki a XIX. századból Magyarországon?

Akkoriban még kevesen foglalkoztak ezzel. Jelentős mesternek számított Jakob Deutschmann, Mooser Lajos (korábbi nevén Ludwig Mooser), aki Salzburgból telepedett át Egerbe. A század második felében három gyár számottevő: az Országh Sándor-, az Angster József- és a Rieger Ottó-féle. Ezek sablonokat terveztek, akár ötven orgonát is megépítettek évente.

Hogyan lehet tömeggyártásban gondolkodni, ha orgonáról van szó?

Az orgonaépítők eltanulták vagy kifejlesztették, melyik sípot, szélládát hova tegyék. Kézzel, tervrajz alapján építették, mint ma. A CNC-marógép, az elektronika megjelenése ellenére sem csökkent jelentősen az ehhez szükséges idő. Évekbe telt, mire elkészült egy nagyobb hangszer az üzemben, ezután felépítették a helyszínen, és hosszasan intonálták az adott térben, azaz szabályozták a hangerejét.

Mi a legnagyobb ellenségük?

Az igénytelenség, a nemtörődömség. Ismerjük fel az orgona értékét, és időzítsük úgy a templomfelújítást, hogy minél kisebb kárt szenvedjen: ne ázzon be, ne fessék össze, ne érje por! A második legnagyobb ellensége a szakszerűtlen orgonajavító: hiába kínálnak rövid távú, olcsó megoldást a hangszer hibájára, ha az később nem, vagy csak tetemes anyagi áldozattal hozható helyre.

Az addig egyeduralkodó orgona mellett az 1800-as évek végén megjelenik a harmónium. Milyen ennek a hangszernek a megítélése az egyházzenészek között?

Most fedezzük fel újra, közel kétszáz éve épült az első. Aranykorában, az 1850-es évektől az összes előnyét kihasználták. A romantikában vált fontossá a hangerő-szabályozás, hogy növelhető és csökkenthető legyen játék közben. Erre is szolgál a harmónium pedálja, ellenben az orgonánál nem változtathatjuk a légnyomást. Sokan, panaszkodva a fújtatóra, motort kötnek rá manapság. Pedig fújtatással sokféleképpen árnyalhatjuk a hangzást. A harmóniumirodalom legjelentősebb repertoárírói – Liszt Ferenc, Sigfrid Karg-Elert, César Franck – szerettek ezzel élni. Előnye az is, hogy kis mérete révén könnyebben lehetett sorozatban gyártani.

Mi okozta hanyatlásukat?

Silányabb anyagokat kezdtek el használni, és kisebb hangszereket építettek a mesterek. Millió fölötti példányszámokban gyártották. Még a múlt század közepén is építettek harmóniumokat magyar építők, de ezeknek nincs nagy művészi értéke. A világháború óta csak elvétve készültek nagy hangszerek.

Ön feltérképezte a Szatmári Református Egyházmegye hangszerállományát. Milyen állapot jellemzi az ottani harmóniumokat, orgonákat? Érdemes felújítani őket?

Kántori egzisztencia kérdése. Az ország azon területén kevés képzett zenei szolgálattevő található. A hangszerek többsége rossz állapotban van. Akadnak olyanok, amelyek minősége, eszmei vagy ipartörténeti értéke viszont felülmúlja akár a hangszer, akár a gyülekezet jelenlegi állapotát. Érdemes lenne műemlékvédelmi jelleggel megmenteni egyházkerületi vagy külső forrás igénybevételével.

Melyek lennének ezek?

A harmóniumok közül a géberjéni hangszert most újította fel önerőből a gyülekezet. Isteni gondviselés, hogy a faluba költözött zenész meg tudja szólaltatni. Ököritófülpös mesterharmóniuma monumentális. Az ilyenekre írták a legnagyobb repertoárt a zeneszerzők. Kisarban értékes Schoninger gyártmányút találtam. A harmóniumok többsége nem különleges, ne érezzék feltétlenül kényszernek a gyülekezetek a felújításukat! Amelyekben eszmei, történelmi értéket lát a közösség, azokat mentsék meg! Az orgonák közül a tyukodit emelném ki, 1812-ben épült, jelenleg is renoválják. Erre a dátumra tehető a hangszer újbóli befogadása a református egyházba.

Voltak akkoriban megírt korálkönyvek?

A református és evangélikus kántoroknak biztosan voltak jegyzetei. A Vietórisz-kódex katolikus gyakorlatra készülhetett. Tudunk egy-két debreceni korálfeldolgozásról, azonban nem maradt fenn egyetemesen használt, nyomtatott korálkönyv.

Ezek szerint improvizáltak?

Szerencsés és egyben sajnálatos módon igen. Ha a kántor eleget tanult, igényesen improvizált, jobban reflektálhatott az istentisztelet egyes részleteire. Amennyiben nem volt szakképzett, silány, összhangzattanilag helytelen eredménnyel zárult az improvizálás. A XX. század elején zeneileg helyes, de éppen ízléstelenül giccses kíséretek is születtek.

Milyen megfontolásból kerültek karzatmellvédekre az orgonasíp-díszítések?

Csupán státuszszimbólum. A divatos orgonák megjelentetésének költséghatékony módja. Akkor is rivalizáltak egymással a gyülekezetek: kinek van magasabb tornya, nagyobb iskolája, több egyházfenntartói járulékot fizető tagja. Kétféle versengés létezett: minőségben, méretben vetélkedtek, vagy minél alacsonyabb áron akarták ugyanennek a látszatát megteremteni.

Mi teszi a felújítást drágává?

A hangszer karbantartása közel ötvenezer forint esztendőnként, magában foglalva a sípok tisztítását tizenöt évenként. Nem egetverő költség. Ha a gyülekezet ötven esztendőn át hagyja porosodni az orgonát, később akár kétszer többe kerül a felújítás, mint a korábbi építtetés.