Hárman kaptak idén Pro Pannonia Reformata díjat

Márkus Mihályné a kitüntetettek nevében elmondta, hogy a díj mindazokat a lelkésznőket, lelkészfeleségeket, a gyülekezetekben szolgáló asszonyokat is méltatja, akik évtizedeken át Istenben bízva vállaltak minden nehézséget Isten országának az építésében.

Bíró Zsuzsannát a díjra a jog területén évtizedeken át végzett áldozatos és hűséges szolgálatáért a Mezőföldi Református Egyházmegye elnöksége és lelkészi kara ajánlotta. Imre Bálint, a Mezőföldi Református Egyházmegye esperese a díjazottat méltató beszédében elmondta, hogy Bíró Zsuzsannához jogi kérdésekkel bármikor fordulhattak a székesfehérvári gyülekezetek vagy akár a Mezőföldi Református Egyházmegye egyházközségei, aminek jogtanácsosa is lett.

Bíró Zsuzsanna a Zsinat bírói testületének is hosszú évek óta tagja, egyházi alapítványok létrehozásában, intézmények szervezeti, munkaügyi problémáinak a megoldásában is szerepet vállalt. Szakmai életútjának egyik legszebb munkájának a Székesfehérvár-Budai Úti Református Egyházközség alapításával kapcsolatos egyeztetések békés lebonyolítását és dokumentumainak elkészítését tekinti – sorolta a díjazott érdemeit Imre Bálint.

P. Tóthné Szakács Zitát Mayerné Pátkai Tünde, a Dunántúli Református Nőszövetség elnöke méltatta. Megemlítette, hogy a díjazottat 1997-ben meghívták a Móri Szolgáló Szeretet Háza igazgató-lelkészi állására. Férjével nyugdíjba vonulásuk után is Móron éltek, a gyülekezet aktív tagjaiként támogatták a helyükbe lépő új lelkipásztor munkáját. P. Tóthné Szakács Zitát több egyházmegyei, egyházkerületi, majd zsinati tisztségre is megválasztották, ezekben aktívan, legjobb tudásával szolgált. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Missziói Irodáját egészen nyugdíjazásáig vezette.

P. Tóthné Szakács Zita évtizedekig dolgozott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa női bizottságában, annak elnöke volt három cikluson át. Az Országos Református Nőszövetségnek a kezdetektől aktív tagja. 1993-ban a kerületi vezetőségben titkárnak, 2010-ben elnöknek választották. Két cikluson át a nőszövetség alelnöke volt, 2014-től pedig elnökként vezette a szervezetet egészen 2023-ig. Nagy szerepe volt a Kárpát-medencei imanap kezdeményezésében.

Márkus Mihályné Eördegh Ildikó előbb főállású édesanyaként támogatta a szolgálatban lelkipásztor férjét, gyülekezeteit, egyházát, majd élelmezésvezetőként, azt követően pedig hitoktatóként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig – mondta el méltatásában Gerecsei Zsolt esperes. Amikor az Országos Református Nőszövetség újraéledt, az alapító tagok között volt.

Azonnal megszervezte a tatai gyülekezetben is a nőszövetséget, majd a Dunántúli Református Nőszövetség első elnökeként akkor már püspök férjét kísérve sorra járta a Dunántúl református gyülekezeteit, hogy beszéljen az asszonytestvéreknek és a lelkipásztoroknak a nőszövetségről. Fáradhatatlanul buzgólkodott a Dunántúli Református Egyházkerületben, az országos vezetésben, majd a Kárpát-medencei nőszövetségben is azon, hogy az asszonyok bibliai alapokon nyugvó tanítással felvértezve segítsék a lelkészek és presbitériumok munkáját – méltatta Gerecsei Zsolt esperes, aki azt is megosztotta, hogy Márkus Mihályné Eördegh Ildikó hitvallása a dunaalmási diakonissza testvérek hálaadása volt: „Az a jutalmam, hogy tehetem.”

A közgyűlésről készült teljes beszámolót és a méltatásokat a Dunántúli Református Egyházkerület oldalán olvashatják.