Különleges helyzetben van a Székesfehérvári Református Egyházközség: bár hivatalosan egy gyülekezet van a városban, valójában három gyülekezetrészre osztható fel a százezres megyeszékhely reformátussága. Ezek közül a legnagyobb és egyben legrégebbi a Széchenyi úti közösség. A második legnagyobb a legkésőbbi alapítású Budai úti, a legkisebb pedig a maroshegyi gyülekezetrész, amely a hatvanas években néhány évig önálló egyházközség is volt, de aztán visszaolvadt az anyaegyházközségbe. A székesfehérvári gyülekezet Budai úti gyülekezeti házát és parókiáját május 19-én szentelték fel, így huszonöt év után végre helyben lakó lelkésze lett a közösségnek, és méltó helyen tarthatják meg alkalmaikat.
A Budai út kétszer két sávján autózók elől sem marad rejtve a modern református templom, ahogy kimagasodik égbe törő tornyával a családi házak közül. A huszonöt éve elkészült épület körül sokáig csak hatalmas hársfák álltak, mára viszont parókia és gyülekezeti terem épült mellé, és kialakítottak egy nyolcvannégy férőhelyes parkolót is.
– A Budai úton sosem létezett parókia, nem volt helyben lakó lelkész, és ez mindig is egy kicsit afféle mostohagyerekké tette ezt a gyönyörű templomot és a gyülekezetet is – mondja Berze János, az egyházközség lelkészi elnöke. Tapasztalata szerint sokan úgy tekintettek a templomra, mint egyszerű prédikálóállomásra, ami szerinte „nagymértékben visszafogta a gyülekezet fejlődését”.
A lelkipásztor jól emlékszik arra az öt évvel ezelőtti zsinati körlevélre, amely a gyülekezetek fejlesztési igényeit mérte fel. – Táblázatba kellett beírni, milyen szükségeink vannak. Hármat is feltüntettünk, köztük azt, hogy szeretnénk gyülekezeti házat építeni a Budai útra. Az összes kérés közül csak ennek adtak helyt. Akkor persze már bántuk, hogy harmincmillió forintot írtunk az igénylésbe, mert ez az építkezés első ütemére sem volt elég, mint később kiderült – idézi fel mosolyogva.
Jókedvű adakozók
A Dunántúli Református Egyházkerület jóváhagyta a gyülekezeti ház építését, így meg is kezdődött a munka, noha még nem állt rendelkezésre annak teljes fedezete. A szükséges százötvenhárom millió forintot végül állami, egyházkerületi, önkormányzati és persze gyülekezeti adományból gyűjtötték össze.
– Mindig is jellemző volt a székesfehérvári gyülekezetre, hogy rendkívül nagylelkűen adakoztak és dolgoztak benne az emberek, ha létezett kitűzött cél. A lehetőség, amelyet kaptunk, megmozdította a Budai útiakat is – fogalmaz a lelkipásztor. Nem titkoltan büszke arra, hogy az építkezés költségének egytizedét, mintegy tizenöt millió forintot a gyülekezeti adományok tették ki. Az összeg másfél év alatt gyűlt össze.
Berze János szerint a 126. zsoltár adja vissza legjobban, mit érzett az eklézsia az új gyülekezeti központ felépülése után: „…olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön.” Éppen ezért olvasható a 126. zsoltár harmadik verse azon a márványtáblán, amelyet a gyülekezeti ház bejárata mellett helyeztek el: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.”
A gyülekezeti központ
– 2017. augusztus 28-án történt az első kapavágás, idén januárban pedig már megvolt a használatbavételi engedélyünk is – mondja az elnök-lelkész. Az elkészült modern, több mint háromszáz négyzetméter hasznos alapterületű épület gyülekezeti központ és parókia is egyben. A gyülekezeti részben nyolcvan személy befogadásra alkalmas nagyterem és multifunkciós kisterem található, és lett hely kis teakonyhának és mosdóknak is. A kisteremben tartják a baba-mama kör alkalmait, a bibliaórákat és a gyermek-istentiszteleteket is, a nagyteremben pedig szeretetvendégségek, filmvetítések és nagyobb gyülekezeti események alkalmával találkoznak.
A parókiát és a gyülekezeti részt a lelkészi hivatal köti össze. A korábban a Széchenyi úton lakó lelkész idén áprilisban költözött feleségével és három gyermekével a Budai útra. Berze János hozzáteszi, hogy a gyülekezeti rész felett lévő padlástér még beépíthető, és bízik abban, hogy hamarosan szükség is lesz erre. Ott akár ifjúsági termet, akár vendégszobákat is kialakíthatnak.
– Bámulatos, amit a gyülekezet megalkotott az összefogásával – mondja Szabó József főgondnok, aki hálás a közösségnek azért, hogy nem kellett hitelt felvennie az egyházközségnek az építkezéshez. Felidézi, hogy annak idején a Széchenyi úti templom, majd később a parókia renoválásakor a presbitérium vállalt kezességet a munkálatok miatt felvett kölcsönökre. – Az igazi ajándék ezt követően jött, amikor a Budai úton már nem kellett ekkora kölcsönöket felvenni, hanem meg tudtuk valósítani az egyházkerület, az állam, az önkormányzat és persze a gyülekezet adományaiból – összegzi.
Természetesen van még mit csinosítani a Budai úti ingatlanon. Az új kerítésnek még csak az oszlopai készültek el, és a parkosítás folyamatban van, ahogy – a telek hátsó felében – az új játszótér kialakítása. Ez a tervek szerint a nyári napközis tábor idejére el is készül.
Városi misszió
A gyülekezet nem fejezte be az építkezést: nemrég telket vásároltak a Maroshegyen, ahová háromfunkciós épületegyüttest építenek majd. Ez egyszerre lesz templom, gyülekezeti ház és parókia. – Álmunk, hogy ott majd épül egy ehhez hasonló ingatlan – mutat körbe a nagyteremben Berze János.
A fizikai építkezés mellett a lelki építkezés megerősítését is tervezik. Ennek része a maroshegyi beruházás, mert a jelek szerint egy parókus lelkész jelenléte kedvező hatással van a gyülekezet életére is. A főgondnok szerint meg kell erősíteni az egyházi jelenlétet Székesfehérvár új kertvárosában, a Feketehegyen is. – Harminc éve még kihalt utcák, felparcellázott, hobbiként használt telkek voltak azon a részen, családi ház alig akadt. Mára viszont több száz ház épült a körzetben, amelyekben többnyire középosztálybeli családok laknak – mondja Szabó József, akinek szívügye a lelki munkából kieső városrészben élők evangélizációja.
Lelkigondozás az óvodában
Székesfehérváron hivatalosan csak egy egyházközség működik három gyülekezetrésszel, de Berze János szerint a százezres város akár hat-hét gyülekezetet is képes lenne fenntartani. Ezeknek stabil bázisuk lehetne az egyházközség óvodája és iskolája is.
Az Olajfa Református Óvoda, amely idén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját, a fehérvári vasútállomás közelében található. Az intézmény négy csoportjába összesen nyolcvannégy gyermek jár. Szabó József felidézi, hogy nem csak a rossz állapotban lévő, szocreál épület miatt volt nehéz az Olajfa ovi indulása. – Az első időkben sokak nagy kérdése az volt: mit csinálnak itt a reformátusok? Szerencsére áthidaltuk ezeket a nehézségeket, türelemmel és szép szóval az óvodában ugyancsak megindult a lelki munka. Ez sokat jelent a szülőknek is – véli a főgondnok. A lelkész hozzáteszi: az intézményben rendszeresek a lelki alkalmak, amelyeken bibliaórát tartanak a dolgozóknak. Szerinte sokat segít az, hogy saját intézményi lelkésze van az óvodának, aki nemcsak hitoktatással, hanem lelkigondozással is foglalkozik. – Erre is egyre nagyobb szükség van. Rendkívüli nehézségeink adódnak a családokkal, a szülőkkel. Rengeteg a válás, sok a mozaikcsalád és a gyermekét egyedül nevelő szülő – magyarázza a lelkipásztor.
Az egyházközségnek sikerült megállapodnia az önkormányzattal az óvoda és a hozzá tartozó telek megvásárlásáról. Ez azért is fontos lépés, mert ezzel bekerültek a Magyarországi Református Egyház óvodaprogramjába, amelynek segítségével hamarosan új, a modern igényeknek megfelelő intézményt építhetnek a telek üres részén. – Jelentős vagyonnal gyarapodott így az egyházközség. Ami ennél is fontosabb: a fejlesztéssel korszerűbbé tudjuk tenni a városban végzett missziónkat – véli a lelkész.
Munkások a közösség élén
A Székesfehérvári Református Egyházközségben két parókus lelkész szolgál. Szász Zoltán a Széchenyi úti gyülekezetrész lelkésze, Berze János a Budai úti közösség állandó lelkésze és az egyházközség lelkészi elnöke. Az ő munkájukat segíti Ujvári Sándor Csaba beosztott lelkész, Ludvigné Izsay Szilvia beosztott lelkész, Deák Péter ifjúsági segédlelkész és Varga Zsófia segédlelkész. A hitoktatásban Ellenbruckné Kiss Aranka és V. Szabó Gergelyné Berecz Zsófia beosztott lelkészek vesznek részt a vallástanárok és a parókus lelkészek mellett.
Talentum Református Általános Iskola
A székesfehérvári gyülekezet 1824-ben alapított iskolát a megyeszékhelyen, ahol 1948-ig folyt a református szemléletű oktatás. A Széchenyi úti templom közvetlen szomszédságában fekvő intézményt a második világháború után államosították, majd zeneiskolát működtettek a helyén. Az egyház az ezredforduló után kapta vissza az intézményt, 2002-ben indulhatott újra a tanítás. – Előttem van, amikor először tartottunk presbiteri ülést az egyik osztályteremben, és a szünetben körbenéztünk. Siralmas állapotban volt az épület. Ott és akkor nem is hittük, hogy ebből valaha is színvonalas iskola lehet. Ám az Isten megadta nekünk azt a lehetőséget, hogy fel tudjuk újítani. Most ha benyitunk bármelyik tanterembe, ápolt, tiszta környezetet találunk– emlékezik vissza Szabó József.
Ebben az intézményben is tervezik a fejlesztést, erre szeretnének pályázati forrást is igénybe venni – a pályázat elbírálása folyamatban van. Ha kedvező döntés születik, az iskola egyik szárnyának elbontása után új épületrésszel gazdagodhat az intézmény.
Az iskola nyolc évfolyamán összesen százhetvenegy gyermek tanul, nincs minden hely kihasználva. – Célunk, hogy specializációt is adjunk az iskolának, nyelvi tagozatban gondolkodunk – avat be a tervekbe Berze János. Most még csak az angolórák számát emelte meg az intézmény, de az új épületszárnyban csoportbontáshoz szükséges tantermeket és nyelvi labort is kialakítanak majd. – Reméljük, megerősödünk. Ha nyerünk, akkor a beruházás is segít ebben, és a nevének megfelelő színvonalra hozhatjuk az iskolát – reménykedik a főgondnok. Az oktatás nívójára most sem lehet panasz: az idén végzett huszonhat diák közül tizenhatan gimnáziumban, nyolcan pedig szakgimnáziumban folytatják a tanulmányaikat.
Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd, Sebestyén László
Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2019. június 30-i számában.