Az első „királytükör” a Kr. e. VIII–VII. századi Babilonban íródott, de a helyes vezetési módokat bemutató könyvek a Karoling-birodalom bukása után váltak népszerűvé. Rotterdami Erasmus írása, A keresztény fejedelem neveltetése, Machiavelli 1532-ben kiadott A fejedelem című műve jelentős kordokumentumnak számítanak. Hazánkban először a XI. században keletkezett ezekhez hasonló alkotás, az I. (Szent) Istvánnak tulajdonított latin nyelvű Intelmek is a trónörökösnek szóló okítás és buzdítás. Az eltelt idő új megközelítéseket hozott, amelyek túllépnek a sikeres elődök példájának másolásán. A szervezetfejlesztés kiemelt területté vált a kommunikáción belül, új iparág épült az elakadással küszködő munkaközösségek megsegítésére.
A Harmat Kiadó jóvoltából már ismerős Henry Cloud klinikai pszichológus és vezetési tanácsadó munkássága. Saját praxisából vett példákkal szemlélteti tézisét: a jó vezető rá tudja venni munkatársait arra, hogy megtegyék azt, ami tervének sikeres megvalósításához szükséges. Az ő feladata azon határok kialakítása, viselkedésformák előírása, amelyek a csapat identitását és a céges kultúrát megalapozzák, a teljesítmény színvonalát garantálják. A vezetői felelősség két fő eleme: amit létrehoz és amit megenged. A Határok a vezetésben című könyvében Cloud olyan eszközöket és technikákat kínál, amelyekben az idegtudomány legújabb eredményeire támaszkodik. Megmutatja, miért kulcsfontosságú a vezetőknek olyan feltételeket teremteniük, amelyek az emberek agyát a legmagasabb szintű teljesítményre késztetik. A támogató légkörben születő problémamegoldás nyomán ugyanis az agy neuroplaszticitása révén képes új idegpályákat létrehozni és megerősíteni. Ahol biztonságban érezzük magunkat, az agyunk könnyebben tanul, alkot új összefüggéseket és talál kreatív megoldásokat. Az ilyen környezet elősegíti a magasabb szintű gondolkodásért, döntéshozatalért és problémamegoldásért felelős prefrontális kéreg hatékonyabb működését.
Az egyik feladat annak meghatározása, mi létezhet egy szervezeten belül, és mi nem. Óva int azonban attól, hogy meg akarjuk mondani azt is, ki mit gondoljon. A vezetés nem idomítás. Kreativitás akkor születik, ha az útját megtisztították a zavaró elemektől, és a vezetőt nem zavarja az sem, ha a beosztottjai okosabbak nála.
A könyv felsorol több olyan lépést, amelyek hatást gyakorolnak az eredményközpontú szervezet céltudatossá válására, munkaetikájára; részletesen vázolja, miképp segíthet a jó vezető az embereknek, hogy figyelmüket a legfontosabb teendőkre összpontosítsák. Ötleteket ad az agyműködést ösztönző érzelmi légkör kialakítására, az energiát és a lendületet fokozó kapcsolatok megerősítésére. Felrajzolja azokat az utakat, amelyeken elindulhatnak az eredményeket előmozdító tevékenységek felé. Lehetőségeket mutat a hatékonyságot növelő viselkedésmódok felismertetésére, hogy a nagyobb teljesítményű csapatok ne a kiégés árán jussanak el a célig, hanem a bölcs idő- és munkaerő-gazdálkodás eredményeképpen. Gyakorlati útmutatást kapunk az egyértelmű követelmények felállítására, az elszámoltathatóság, valamint a produktív munkakörnyezet megteremtésére. Felhívja a figyelmet azokra a veszélyekre is, amelyek a munkacsoportok elszigetelődésében, a klikkesedésben rejlenek. Bevált módszereket mutat be a különböző típusú megbeszélések gyakoriságáról, azok tartalmáról és hosszáról, a romboló gondolkodás kiszűréséről.
A vezetői szerepkörben a jövőkép megvalósítása és az eredmények elérése a fő, ám csak álom marad, ha a vezetők a hibás működés, az összpontosítás hiánya és a nem megfelelő munkahelyi morál csapdájába esnek. Az eredményes irányítás a kapcsolatépítés és a munkakultúra alakításának készségét is megköveteli. Akár multinacionális cég, akár falusi bolt, olyan környezetet kell kialakítani, ahol a munkatársak kibontakoztathatják a képességeiket. Itt a magasabb beosztásban dolgozók a munkaetika és az eredmények őrzői.
Miért olvassunk efféle könyveket, ha sem vezetők nem vagyunk, sem csapatépítői ambíciók nem fűtenek? Mit nyerünk azzal, ha tájékozottak leszünk ezen a területen? Bármilyen apró közösség bízatik ránk, Istennek tartozunk elszámolással az eredmény vagy a tagok lelkiállapotát illetően. Akire az Úr hatalmat ruházott mások felett, azt annak mértéke szerint vonja felelősségre.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!