Az első lépés mindenkinek nehéz. Szülőnek és gyermeknek egyaránt! Az öröm és féltés egyetlen pillanatba sűrítve. A világ legtermészetesebb dolga a kezdeti öröm euforikus boldogsága. Az érettségik és ballagások időszakában igazolást ad számunkra, hogy a féltő elengedés lehet könnyed, bájos is. Ismerjék meg Németh László nem megszokott műfajában írott alkotását. Az olvasó igazi apai örömökre lel a sorok között.
Németh László
Hát ez is lehet öröm
Hát ez is lehet öröm
Ez a két tipegő topán
Amint körülöttem topog
Ügyetlenül és szaporán.
A baba jár Együgyű jól tudom
Művelet: egy egy ige, egy alany
S nincs az a peroráció
Melynek szebb csengése van,
Mert enyim az alany is,
S az ige körülem topog
S ha a tőmondat megáll,
Hát mi vagyunk boldogok.
Mi láttuk, amint fölült
Mi láttunk, amint kapott
Miénk az első kipi-kopp
S a boldogság: hogy futott.
(1927)
A pillanat, mikor egy kisgyermek útnak indul, maga a csoda. Az apró kis lélek számára kitárul az egész Világ, és részben a maga ura lesz. Kezdet és vég egyetlen mozdulatsorozatban. Elveszti babalétét, és elindul a maga útján.
A szülő örömét a félelem is átjárja, de tudja: ez az élet rendje.
A vers címe igazolja, hogy a szülő féltést, igyekszik pozitívan látni, örömet találni benne. A sorok közé csempészett humor is jól mutatja, hogy milyen örömteli eseménynek vagyunk részesei.
A vers uralkodó hangulata az öröm, melyből az író nem is enged.
A költő „szakmájához” hűen nyelvtani fogalmakhoz hasonlítja a nagy eseményt, és a mondatszerkesztés alapjainak hasonlatával élt. Oly természetes dolgokhoz hasonlít, mint amilyen természetes a cselekedet, a járás.
A hosszabb művek után ez a vers jól szemlélteti Németh László sokoldalúságát.
A sorok közül jól kitűnik a család iránti szeretet, egység, az élmények közös átélése: „Mi láttuk, amint fölült / Mi láttunk, amint kapott / Miénk az első kipi-kopp.”
(Szemlits Anna kommunikációs referens)
Íróóriásunkról, a regényben, drámában, esszében is kiemelkedőt alkotott Németh Lászlóról talán kevesen tudják: kötetnyi verset is írt. Hat lányuk született (ketten sajnos kisgyermekkorukban elhunytak): a legidősebb, Gabriella 1926 novemberében jött világra. Az újdonsült apa az anya reményteljes állapotától a gyermek első mosolyán át a korai lépésekig kíséri versekkel is csemetéjük életét.
A köznapi szavakat tartalmazó cím is jelzi már: a versben foglalt gyermeki cselekedetsor semmi rendkívülit nem tartalmaz: minden jó szülő éber figyelemmel követi e szokott mozdulatokat. Ám mindnek a legnagyobb, megismételhetetlen ünnepe mindezt végigélni – minden gyermekkel. Ezért az öröm szó és fogalomköre négyszeri ismétlése.
Az íróra jellemző érzékletes képekkel, stilisztikai eszközökkel (alliteráció, asszonánc, metonímia, anafora stb.) teli, egyszersmind gondolati mű ez. A köznapit szakrálissá avatja: az „együgyű művelet”, az első lépős kívülről nézve – nyelvi alapformákkal kifejezve – ugyan csupán „egy-egy ige vagy alany”, ám a szülő többet mondónak érzi minden nagy eposz „perorációjánál”, záróbeszédénél. Hiszen az édes gyermeke kezdte meg ezzel az életútját, végleg maga mögött hagyva az önálló lépések előtti állapotot. Futása az apa, anya felemelő érzése, boldogsága: jelképes cselekedet, a református író biblikus allúziója.
(Arany Lajos olvasószerkesztő)