Szeptembertől kötelező tananyag lesz az iskolákban Wass Albert. Erre is készülve ajánljuk a kedves Olvasó figyelmébe az író legismertebb, legtöbbször közölt és előadott, kultikus és emblematikus költeményét, melyet az emigráns költő a „Bajorerdőből”, Németországból „küldött” haza. Ezúttal is két munkatársunk vall a versről.
Wass Albert:
Üzenet haza
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.
Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.
Bajorerdő, 1948.
Erdély csodálatos tájai mindenkit magával ragadnak. Aki szülőföldjének is mondhatja, azt egy életre szóló kapocs köti a helyhez. A természeti elemeknek küldött Üzenet ezt a kapcsolatot személyesíti meg. Gyermekként magunk is sokszor gyűjtöttünk köveket.
A kő szilárdsága, kézzelfoghatósága még egy felnőtt számára is a biztonságérzet jelképe. „A víz szalad, a kő marad, a kő marad” visszatérő sorok a hazához való ragaszkodást erősíti, nyomatékosítja.
A szülőföldjét elhagyni kényszerülő költő örök honvággyal küzdött. A sorok közül jól kiolvashatók a költő életről alkotott alapelvei. A láthatatlan kapocs fenntartása, az üzenet részleteinek megszemélyesítése egyben bocsánatkérés is, miért elhagyni kényszerült a tájat. A vers „Egy Cél és Egy Akarat” sorával a feloldozást kér tettéért.
A „mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad” sor zárja a vers mondandóját, miként az értékes élet mit sem ér, ha nincs mögötte tisztelet, becsület és Istenbe vetett hit.
(Szemlits Anna kommunikációs referens)
Az egyes szám első személyű beszélő nagybetűs Üzenetének, elmélkedő költői zsoltárának közvetett címzettjei: a teremtett természeti világ (a honi hegyek, a föld, az erdő), az épített miliő (a felnevelő ház), az emberek (a hűtlen barátok, végül „mindenki”). A „vigyázzatok és imádkozzatok!” valóban mindenkit megszólít: az erkölcsi tartást hordozókat és az annak híján levőket is figyelmezteti, prófétikus szerepet öltve. Hirdetve: A világ fölött őrködik a Rend, az isteni gondviselés segítő ereje mindig jelen van.
Az író értékszótárában minden szó az, ami. Mint itt a nagybetűs Egy Cél és Egy Akarat, azaz egyik kulcsfogalma, a nemzet egysége. S miként a nyitány a természet örök változandóságában az állandóságot is jelképező hegyre utal, az egész vers a látszat és a lényeg ellentétére épül. Híres refrénje is: az örök értékek maradandók. Dániel könyvében a szobrot ledöntött kő „nagy heggyé változott, és elfoglalta az egész földet” (2,35). Amint a fundamentum, amire építeni lehet, Istentől való, a marandó kő Isten örök országát jelképezi.
Utólag különösen megrendítő, hogy egyik nemzeti virrasztónk 1948-ban kelt üzenete nemcsak verses testamentum, de az örökre elköszönő intése is lett. A szerző ugyanis soha többé nem térhetett haza szülőföldjére, Erdélybe.
(Arany Lajos olvasószerkesztő)