Hidakat építünk

Nem túl veszélyes, hogy az egyház egyik szervezeteként például a bevándorlás vagy a demokrácia kérdését feszegetik?

Nem, én azt gondolom, hogy még a kommunizmusban ragadt ránk az az óriási hazugság, hogy a hit magánügy. Eszerint az egyház vasárnap délelőttönként tegye a dolgát, azután lehetőleg maradjon csendben. A köztudatban pedig kialakult, hogy a politika, a közélet piszkos dolog, amihez nem szabad hozzányúlni. De ez nem így van. Ahogy az egyháznak vannak olyan társadalmi feladatai, amelyek nem kerülhetők meg, fontos, hogy legyen mondanivalója minden kérdésben.

Tehát a hit közügy.

Igen, mivel mindannyian kaptunk egy életet, egy országot, ahová születtünk, amiért felelősséggel tartozunk. Ezt pedig jó megosztani másokkal, szükséges, hogy ebben megerősítsük egymást. Ezért igyekszünk rendezvényeinken is minél aktuálisabb kérdéseket elővenni. Már csak azért is, mert sokszor egy külső esemény is párhuzamba állítható a belső körülményekkel. Vegyük például a bevándorlás kérdését, ami a 2018-as szárszói konferencia témája volt. Az egyik kihívás valóban az, hogy tömegek érkeznek Európa határaihoz elég erőteljes vallási meggyőződéssel. De legalább ilyen fontos, hogy beszéljünk a Magyarországon belül kialakult népvándorlásról, ami égető problémája az egyháznak is. Évről évre egyre többen költöznek faluból a városba, Kelet-Magyarországról Nyugat-Magyarországra. Ez felveti például azt a kérdést, hogy ki marad a kis falusi gyülekezetekben. Milyen megoldások lehetnek erre a problémára? Ezekről a témákról beszélnünk kell, ezért is fontos, hogy az egyháznak minden közéleti kérdésben legyen mondanivalója.

A keresztyén embernek kötelessége megnyilvánulni?

Jézus a főpapi imájában úgy fogalmaz: nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból…. Tudjuk, hogy minden Isten kezében van, de ez nagy felelősség számunkra is. Mert ha mi, keresztyének nem nyilvánulunk meg, akkor majd megnyilvánul más. Ha mi nem adunk teret a saját véleményünknek, akkor mások véleménye lesz meghatározó a társadalomban. Utólag pedig már kár visszakiabálni, az adott pillanatban kell megfogni a kapanyelet.

Az RKK hogyan segíti ezt?

A Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány civil szervezet, amelyet az egyház 2005-ben alapított. Kuratóriumból, felügyelőbizottságból és a napi szervezési feladatokat ellátó négyfős titkárságból áll. Az RKK 2015-től kapott újra komolyabb szerepet az egyház életében: az a feladata, hogy erősítse a Magyar Református Egyház kulturális és közéleti szerepvállalását. Vagyis olyan eseményeket szervezünk, amelyeken újra megjelennek a református értékek, gyakran olyan területeken is, ahol ez nem magától értetődő. Mint például a zene vagy a gasztronómia területén. Ez olyan, mint a hídépítés. Két egymástól távoli pont között igyekszünk kapcsolatot létrehozni. Ebben bőven van kihívás, mert nemcsak a hidat kell felépíteni, hanem gondoskodni is kell arról, hogy azt minél többen használhassák. Ezért az elmúlt öt évben például az egyik fontos célunk volt utolérni a 21. századot. Büszke vagyok arra, hogy végre lehetővé vált online jelentkezni a rendezvényeinkre, a részvételi díjat pedig az interneten keresztül is be lehet fizetni.

Az utóbbi láthatatlan munka, amely általában nem tűnik fel senkinek, csak akkor, ha nem végzik el.

Igen, de vannak elég látványos munkáink is: egy-egy konferencia megszervezése és lebonyolítása nem kis feladat. Kezdve onnan, hogy kitaláljuk a témát, egyeztetjük a programokat, felkeressük az előadókat, egészen odáig, hogy ha kell, a helyszínen hangfalakat cipelünk, színpadot rendezünk, szállásokat szervezünk. És persze az akut problémákra is fel kell készülnünk, mert a helyszínen egyik pillanatról a másikra kiderülhet, hogy nincs internet a teremben, vagy elment az áram. Gyakran előfordulnak váratlan események.

Tűzoltás?

Olyasmi. Megtapasztaltuk, hogy amikor mindent százszázalékosan előkészítünk, akkor is bőven hagyunk teret a kegyelemnek.

Miben más az RKK, mint egy rendezvényszervező cég?

Amíg egy cégnél az ember a fizetésért dolgozik, itt a munkatársak maximálisan elkötelezettek is. Más lelkülettel állnak a feladatokhoz, így a programok megtelnek valódi belső tartalommal. Persze mi is törekszünk profitra, csak ezt nem pénzben mérjük. Nekünk az az igazi haszon, ha a programjainkon keresztül megismertethetjük az emberekkel az egyetlen utat, amely elvezet az üdvösséghez. Melyik a legfontosabb program? Számunkra mindegyik egyformán fontos, de ha mindenképpen egyet kell kiemelni, akkor a Reformátusok Szárszói Konferenciáját mondanám. Szárszónak óriási történelmi hagyományai vannak. Már az 1900-as évek első felében voltak alkalmak, ahol a református értelmiség találkozhatott, de ezeket a kommunizmus alatt megszüntették. Az 1990-es évek elején azután újra jelentkezett az igény, hogy legyen olyan hely, ahol valódi párbeszéd jöhet létre. Akkor ismét elindították, de megtört a lendület. Mi 2017- ben kaptuk meg a feladatot, hogy gomboljuk újra a kabátot. Gyakorlatilag az alapoktól kellett felépíteni mindent. Közben pengeélen táncoltunk, mivel a régi hagyományok megőrzése mellett olyan programsorozatot kellett létrehozni, ami vonzó a fiatalabb generációk számára is.

Fontos a fiatalítás?

Célunk a generációk közötti párbeszéd. Szükség van a fiatalok lendületére és az idősek tapasztalatára, közösen kell felépíteni az egyházat Isten jelenlétében. Ezért minél szélesebb körben minél több korosztályt szeretnének bevonni.

Erre egy gasztrokulturális program jó alkalom lehet.

Igen, a Református Gasztrokulturális Programok mindenkinek szólnak, hiszen enni és inni mindenki szokott. A rendezvény három fő részből áll: a BORUM-ból, a Református Ízek Találkozójából és a termésért köszönetet mondó hálaadó istentiszteletből. Az egyik legfontosabb és legrégebbi programunk a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fóruma, a BORUM. Ezt minden év márciusában rendezzük meg, hiszen ebben az időszakban tudnak a borászok is egy kicsit fellélegezni, és ilyenkor már elérhető az új bor is. Ez elsősorban szakmai fórum, ahol zsűri előtt mutatkozhatnak be a református szőlészek, borászok. Az italokat meg is versenyeztetjük, a nyertes borok pedig egy éven keresztül viselhetik a Magyarországi Református Egyház bora és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány bora kitüntető címet. Ezt a programunkat minden évben más történelmi borvidéken rendezzük meg. Így jártunk már a Délvidéken, a Felvidéken és Magyarország több pontján is. De fontos hangsúlyozni, hogy lehet a téma bor, étel vagy bármi más, a találkozókon a legnagyobb szerepet mindig a református közösség építése és az Isten előtti közös megállás, hálaadás kapja.

Miért éppen a borászokat szólították meg?

Nemcsak őket szólítottuk meg, hanem minden református élelmiszertermelőt. Még nagyszüleink fiatalkorában is meghatározó szerepet játszottak a magyar reformátusságban az önálló, maguknak és Istennek felelősséggel tartozó gazdák. Ők azok, akik ma is naponta a bőrükön érzik az Úristen hatalmát, hiszen ha az időjárás nem megfelelően alakul, akkor akár az egész évi munkájuk is tönkremehet. Nagyon szerettük volna a gazdákat visszahozni a református közösségekbe.

Sikerült?

Azt gondolom, hogy még csak az út elején járunk, de a jövő egyértelműen biztató. Szerencsére van rá több példa, hogy egy-egy rendezvényünk hatására olyan emberek is visszatérnek az egyházhoz, akik már régen eltávolodtak. Van például egy kedves borász ismerősünk, aki nem kötődött a valláshoz, de elküldte az egyik borát a versenyre. Később, amikor egy kötetlen beszélgetés során szóba került a magánélet, elmesélte, hogy ő nem akart templomi esküvőt, de annyira megfogta a közösség, hogy végül a házasságára is Isten áldását kérte. Az ilyen példák minket is megerősítenek abban, hogy szükség van a munkánkra

Említett még két programot a sorozatból…

Igen, az egyik a Református Ízek Találkozója. Ez tavalyelőtt indult el, azóta minden év októberében igyekszünk összegyűjteni azokat a termelőket, akik valamilyen módon kötődnek az egyházhoz. Ide kifejezetten azok jönnek, akik nem a borászattal foglalkoznak, és büszkén mondhatom, hogy akár egy teljes vásárlói kosarat is össze lehet állítani kizárólag református termelők portékáiból. Ez kiemelten fontos, mert napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a teremtett világ védelme. Az a paprika, amelyik magyar termelő kertjéből jött, biztosan nem utazott több ezer kilométert, így mi is hozzájárulhatunk ajándékba kapott világunk megmentéséhez.

Mennyire népszerűek ezek a gasztroprogramok?

Egyre jobban. Ezek a találkozók vándorrendezvények. Igyekszünk minél több helyre eljutni. Így a közönség is mindig változik. Tavaly például Hajdúnánáson voltunk, ahol helyi ételeket is lehetett kóstolni. A fesztivál jellegű program mellett azonban nagyon fontos, hogy közösen megálljunk Isten előtt, és megköszönjük az ételt, amit már annyira természetesnek veszünk. Ezért az Agrárminisztériummal közösen minden évben hálaadó istentiszteletet tartunk, ahol közösségben mondhatunk köszönetet a termésért.

Az egyházon belül talán épp az RKK a koronavírus legnagyobb vesztese.

2020-ban a BORUM-on kívül szinte minden rendezvény elmaradt. Igen, de nem unatkoztunk, mivel a pandémia időszaka alatt óriási szerepe lett az online alkalmaknak és élő közvetítéseknek is. Nekünk pedig profi eszközeink vannak ehhez, ezért számos rendezvényt meg tudtunk tartani az interneten keresztül, és gyakran a gyülekezeteket is segítettük technikai felszereléssel. Azt gondolom, arra kaptunk most lehetőséget Istentől, hogy átgondoltabban, nyugodtabban tudjunk előkészülni a jövő évi feladatokra. Így később a javunkra válhat ez a nyomorúság.