„Hit és alázat”

Seres Gabriella a pápai teológia elvégzése óta a kaposvári egyházközségben szolgál. Egyike annak a négy, a napokban sikeres lelkészképesítő vizsgát tett teológusnak, akiket eddigi szolgálatukról és a lelkészi hivatásukról kérdeztünk. (A beszélgetés a vizsga előtti héten készült.)
Pápán végzett. Hová került ezután és mióta szolgál ott?

2013. február 1-én kerültem Kaposvárra. Akkor még nem végeztem Pápán, de nem maradt már tantárgyam és egy karácsonyi legációm után Bellai Zoltán felajánlotta, hogy februártól szolgálhatnék a gyülekezetben. A kötelező gyakornoki évemet ott töltöttem, és utána a segédlelkészi évet is, ami most járt le, augusztus 31-én.

Mi volt az indíttatása, hogy lelkész legyen?

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ilkről származom. Nincs lelkész a felmenőim között, családon beül nagymamám volt rám nagy hatással. Már gyerekként nagyon sokszor csábítgatott magával a templomba. Eleinte nagyon nem akartam menni még gyerek-istentiszteletre se. Aztán valami átfordult bennem, ha jól emlékszem, akkor a konfirmanduséveim alatt, hetedikben. Akkor még nem volt eszemben, hogy lelkészi pályára menjek, hanem utána, harmadikos gimnazistaként már nem is akartam mást, csak a teológiát. Bejelöltem még mellette a tanítóképzőt, mert a vásárosnaményi középiskolában németet tanultam emelt óraszámban. Meg is csináltam a középfokú nyelvvizsgát, de aztán maradt a teológia. Debrecenben kezdtem 2003-ban, de öt és fél év után jött egy félév „kényszerpihenő".

kép

Két teológiára is járt. Volt-e olyan tanár, oktató a tanulmányi során, aki példát jelentett?

Kettőt is tudnék mondani. Fekete Károlyt még a teológiai éveim alatt ismertem meg. Rektor volt, amikor kezdtem Debrecenben, aztán az évfolyamfelelősünk lett. Végigkísért a debreceni éveim alatt, nagyon jó tanácsokkal látott el. Pápán pedig Hanula Gergely, ő volt a tutorom. Kis csoportban tudott velünk foglalkozni, leült velünk beszélgetni, hogy nemcsak diákként, hanem emberként is megismerjen bennünket.

Marad Kaposvárott? Mik a további tervei?

Nyáron beszéltük meg Bellai Zoltán nagytiszteletű úrral, hogy én még szeretnék Kaposváron maradni. Megszerettem a gyülekezetet, már nincs olyan nagy honvágyam, mint korábban volt. Azért a családom csak hiányzik, ők Szabolcsban maradtak.

Melyik szolgálati terület áll legközelebb Önhöz?

A két véglet, a nagyon kicsik és a nagyon idősek. A legtöbb időt hitoktatással töltöm és áhítatokat tartok az idősek otthonában. A két véglet...

Miért?

Jó kérdés. Azért is lehet, mert amióta itt vagyok, velük találkozom legtöbbet. Valahogy kimarad a köztes korosztály, az ifjúság és a fiatal felnőttek. Természetesen más foglalkozik velük. A gyerek-istentiszteletet én viszem – nyilván más is besegít, de mióta itt vagyok, szinte minden vasárnap az enyém.

Van-e olyan vezérigéje, ami meghatározó lelkészként?

Nagyon sok van. Egyvalami, ami nekem nagyon kedves, az 59. Zsoltár 11. versének az első fele: „Szeretetével jön felém Istenem". Számomra ez nagyon meghatározó.

Mi a véleménye a saját lelkészi hivatásáról?

Két szó van bennem, ami teológiai éveimtől nem hagy nyugodni: a hit és az alázat. A hit a debreceni évekhez kapcsol, az induláshoz. Természetesen a hit ma is megvan, sőt még erősebb lett azóta, bár értek kisebb-nagyobb kudarcok. Az alázat pedig Pápához kapcsolódik, mert megkaptam a lehetőséget a folytatásra, hogy befejezhessem a tanulmányaimat. Az ott eltöltött idő alatt még inkább az alázatra helyeződött bennem a hangsúly. Ez a kettő biztos, hogy össze kell kapcsolódjon, mert enélkül nem lehet megmaradni a lelkészi hivatásban. Ajándék, de hatalmas felelősség is lelkésznek lenni.

Hogyan készül a lelkészképesítő vizsgára?

Nekem két dolog segít a felkészüléshez a megkapott írott forrásokon kívül, mind a kettő dunántúli: az egyik a reposzt, a másik a dunántúli református közélet blog. Ahogy az online párbeszéd során összeállnak a vélemények, én magam is jobban átlátok egy-egy témát, és próbálok véleményt alkotni.

Telepóczki Márta, fotó: Vargosz