Hit és pénz – felelős gazdálkodás az egyházban

Miért van szüksége egy egyházi közösségnek pénzre? Mit csinálnak vele? – tette fel a sokakat érdeklő kérdéseket a beszélgetés moderátora. A meghívott vendégek egyetértettek abban, hogy az egyház nem létezhet anyagi források nélkül. Ezek szükségesek az egyházi közösségek missziós és evangéliumi tevékenységeinek finanszírozásához, valamint a szociális, oktatási és karitatív feladatok ellátásához.

Álláspontjukat erősítette, hogy mindhárom vendég, bár teljesen eltérő profillal, gazdálkodási tevékenységet folytat egyházi közösségével. Szpisák Attila, a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség lelkipásztora gyülekezetével a szenvedélybetegeken segít, és azért vágtak bele a juhtenyésztésbe, hogy ebből finanszírozzák a terápiás programot. Mára azonban az állatokkal való foglalkozás, a velük kapcsolatos feladatok ellátása is a gyógyítás részévé vált, az állattenyésztésből befolyó összeget pedig az ifjúsági munkát támogatják.

Egy egyházi közösség hogyan és mivel tud gazdálkodni? – tette fel a kérdést Zila Gábor. – Adományok, különböző olyan díjak, mint például a temetőfenntartási, ami valójában alig hoz a gyülekezetnek valamit, hiszen azt arra is fordítja. Ha van ingatlana a gyülekezetnek, akkor azt kiadhatja, és azt is a működésére fordíthatja. A normál működést természetesen a gyülekezeti tagok felajánlásai és az adományok teszik lehetővé. Az intézményeink fenntartásához állami forrásokat is felhasználunk, de azok teljesen más jellegűek – válaszolt az evangélikus lelkész.

Mihelyst egy közösség közel engedi magához a financiális forrásokat és lesz pénze, észrevesz egy halom más problémát is ezen a világon. Elkezd érzékenyé válni számtalan más problémára a szociális területtől az oktatásig bezárólag – hívta fel a figyelmet Szpisák Attila. – Olyan dolgokra kezdjük el keresni a választ, amikre addig kevésbé figyeltünk, mert látjuk, hogy van hozzáférésünk mennyei és földi forrásokhoz – magyarázta Sohajda Levente göncruszkai református lelkipásztor. Ők a gyülekezettel méhészetet, mézüzemet és éttermet is üzemeltetnek. Szerinte az egyháznak a pénz azért is fontos, mert segít rávilágítani a valós problémákra. Amíg az evangélium hirdetéséhez nincs szükség anyagi forrásokra, a közösségek életében elkerülhetetlenek olyan gyakorlati kérdések, amelyeknek a megoldásához pénzre van szükség. Példaként említette, hogy egy vidéki gyülekezetben a legalapvetőbb kérdések – mint a mindennapi megélhetés vagy a rezsiköltségek kifizetése – komoly kihívást jelenthetnek. Amikor egy közösség anyagi forrásokhoz jut, észreveszi a tágabb társadalmi problémákat is, és felelősséget kezd vállalni például a szociális és oktatási ügyekben is.

Az eseményen elhangzott, hogy az egyháznak szüksége van az anyagi forrásokra a küldetése betöltéséhez és a közösség támogatásához. Ugyanakkor óvatosnak is kell lennie, hogy ne veszélyeztesse saját hitelességét. Mihályi Jeromos, a Tihanyi Bencés Apátság perjele rámutatott arra, hogy az evangélium hirdetéséhez nincs szükség anyagi forrásokra, hiszen az Ige önmagában is hat, és azt az Úr viszi véghez. – Ha ehhez pénz kell, akkor letértünk az egyenes útról – jegyezte meg.

A beszélgetés során több résztvevő is felvetette, hogy az egyház gazdálkodása óhatatlanul együtt jár bizonyos kockázatokkal. – Nem szabad, hogy az anyagi javak felülírják a küldetést. Felelősen kell gazdálkodni, és felelősen kell megteremteni azokat a kereteket, amivel a célunkat elérhetjük – hangsúlyozta Mihályi Jeromos.

Mindannyian egyetértettek abban, hogy nemcsak a felelős gazdálkodás, de a transzparencia és a közösségi szempontok is fontosak. Megállapították, hogy a gazdasági kihívások között lavírozva sok kísértéssel találkozhatunk, ezért az egyháznak folyamatosan reflektálnia kell a saját küldetésére, hogy ne veszítse el az eredeti célját.

A beszélgetés során a közönség is tehetett fel kérdéseket, akiknek témával kapcsolatos aktivitása azt mutatta, hogy sokakat foglalkoztat az egyházak működtetése, fenntartása. Valaki arra volt kíváncsi, hogy milyen veszéllyel járhat az, ha az állami normatíva mellett egyéb, gazdasági tevékenységből származó bevétellel is kiegészítik a költségvetésüket. Egy másik hallgató a német típusú egyházi adófizetési modell bevezetésének lehetőségeiről érdeklődött. Válaszában Sohajda Levente elmondta, hogy bár a német és svájci rendszerek vonzónak tűnhetnek, fontos figyelembe venni, hogy ezekben az országokban a keresztyén közösségek drámai mértékben zsugorodnak. Úgy véli, a helyi közösségek teherviselése és az autonóm gazdálkodás kulcsfontosságú érték. – Én döntöm el, hogy mennyit dobok a perselybe, és tudom, hogy abból a perselypénzből gazdálkodunk. Mert ez a mi közösségünk, és nem az állam vagy más finanszírozza a rezsiszámláinkat vagy a fizetéseket, hanem ezt autonóm, önfenntartó módon mi gazdálkodjuk ki – szögezte le.

Szpisák Attila szerint már az is komoly veszélyt jelent, hogy az egyház képviselőinek ilyenkor nem egyházi közegben kell mozogni. – És ez magába foglal mindent. A számlanélküliségnek a veszélyeit, az illegális foglalkoztatást, a fekete kifizetéseket. Mi mezőgazdasággal kezdtünk el foglalkozni, és azonnal szembesülnünk kellett azzal, hogy ezen a területen a pénzmozgás fele általában illegálisan történik. Ha hitelesek akarunk lenni, akkor nekünk bizony legálisan kell mindent csinálni. És ez óriási kihívás már akkor is, amikor például kosokat akarsz vásárolni.

– Sajnos teljesen más értékrendszer működik a gazdaságban, mint amit mi képviselünk – jegyezte meg Mihályi Jeromos, aki a szerzetesközösségek gazdálkodásáról is beszélt. Kiemelte, hogy a szerzetesi életben a kassza is közös, ez pedig eleve más szemléletet jelent, mint ami általános a világban. – A közösségnek lehet vagyona, de a szerzetesnek nem. A szerzetesi gazdálkodás célja nem az anyagi gyarapodás, hanem a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás – hívta fel a figyelmet. Példaként említette, hogy éppen ezért több cég is támogatja az egyházat, mert ezzel közösségi értékeket erősíthetnek.

A pódiumbeszélgetés valamennyi résztvevője egyetértett abban, hogy a keresztyén gazdálkodásnak az igazi profitja az, ahogyan az emberi életek fejlődnek a gazdálkodó közösségekben. Fontos ugyanis, hogy a közösség szempontjait helyezzék előtérbe, és ne az egyéni érdekeket.