Hitvallással felszántott tópart

Az Oázis Worship, a Csetényi Református Egyházközség zenekara már gyülekezéskor bevonta az érkezőket az éneklésbe. A dicséretek között Molnár Csilla, a gyülekezet tagja tett bizonyságot. Elmondta, hogy noha épp nem könnyű szakaszát éli az életének, Isten megmutatta, mennyire kevés is elég tud lenni – a nyitottsága és az odafordulása – ahhoz, hogy vezesse, formálja őt. – Nem baj, ha szomorú lesz, csak szívből jöjjön, amit mondasz! – tanácsolta neki a férje az imádsággal kapcsolatban. A gyülekezetében alakuló imapároknál tapasztalja, milyen fontos rendszeresen Isten elé járulnunk, és ő milyen befolyással lehet nemcsak a lelki életünkre, de akár a gyermekvállalásra is. Negyedik gyermeküket ugyanis éppen akkor kapták, amikor Csilla azért kezdett el könyörögni, hogy megbékéljen azzal, ha nem születik. Az időzítés csodája, hogy az addigi fenntartások után férjében is megérett a vágy éppen ekkorra. – Mennyei ernyőt borítottál ránk, mert akartad, hogy bátorítsuk egymást – mondta imádságában Márkus Mihály esperes, célozva arra, hogy reggel még esőben, barátságtalan időben készülődtek és építették a sátrakat a pápai gyülekezeti tagok. – Megvalljuk, mennyiszer nem bíztunk eléggé benned gyenge hitünk vagy megbotlás miatt, sokszor úgy gondolunk a gyülekezeteinkre, egyházunkra, hogy az lassan elfogy. Te kegyelmedből megcáfolod a mi hitetlenségeinket – folytatta a szervezést összefogó pápai lelkész.

Hajdú Zoltán Levente, az alkalom igei szolgálója, a zsinati missziói szolgálat vezetője Jeremiás próféta könyvének Igéje alapján prédikált: „Szántsatok föl új szántóföldet!” – Sokszor csak arra nézünk, ami lesújtó, de most, hogy itt vagyok közöttetek, rátok nézek, és reménység van bennem, hogy az Isten életet ad ebbe az egyházba – mondta a lelkipásztor, aki a jeremiási Igére vonatkozóan azt kérdezte a hallgatóságtól, vajon tudják-e úgy hallgatni ezeket a szavakat, mint amelyek nem csupán egy régi esemény emlékeztetői, de a jelenről és személyesen róluk szólnak. – Megszólal az emberi félelem: annyit kell gürcölni, és még az Isten is ránk tesz valami új feladatot, még valamit csinálnom kell... Félreértés! Az Ige arról beszél, hogy Isten cselekszik. Hogy alapvetően és lényegileg a világban, az egyházban, a gyülekezetekben és benned is cselekszik! Ma is! Amikor arra szólít fel, hogy szántsunk új szántóföldet, valójában ő puhítja fel azt a lelki ugart, amely bennünk van és körülvesz bennünket! Valóság a sivatag, de Isten mást akar ma veled és velem elindítani – folytatta a lelkipásztor. Ahhoz hasonlította az Istentől érintetlen embert, mint amikor a hegymászó elveszíti a hidegben és az oxigénhiányos magasban a valóságérzékelését: nem érzi a veszélyt, finom álomba szeretne merülni, nem is sejti, hogy ha így marad, a halál vár rá. – Lehet, hogy már te is beletörődtél sok mindenbe, de Isten fel szeretne rázni, új életdinamikát adni. Arról akarok bizonyságot tenni, hogy van változás. Hogy minden ember életében elkészítette az Isten ezt a változást, senkit sem hagy az út mentén. Nem valamilyen teológiai érv vagy elmélet elfogadása fog átformálni, hanem az élő Ige. Az élő Krisztus, aki életet adott az életért, önmagát érted – biztatott az igehirdető. Személyes bizonyságtételként elmesélte, hogyan szántotta fel az ő életét az ézsaiási Ige: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod…” Mivel elhitte, hogy Isten felszántja érte a földi jelenvalóságot, merte odakérni magát egy életképtelennek tartott vidéki kisgyülekezetbe, Szóládra. Hitvallók ébredtek, és a gyülekezet léte önmagában biztatás: ma is meg tudnak elevenedni közösségek. Isten nem alkalmasként hív el, ő tesz alkalmassá. – Ő lesz a te új lelkeddé, életeddé, lelkesedéseddé, mert nem magadat kell adnod, nem emberi teljesítményt, csak engedheted azt, amilyennek Isten akar látni téged. Így válik felemelő élettapasztalattá és élethitvallássá bennünk és közöttünk, hogy a munkát, amelyet Isten elkezdett bennünk, már a sajátunkként folytathatjuk a ránk bízottak között – zárta igei lelkesítését Hajdú Zoltán Levente.

Az istentiszteleti liturgia után Márkus Mihály esperes elárulta: augusztus végén az volt a rémálma, hogy ilyen rövid idő alatt már nem lehet megszervezni az alkalmat, de néhány lelkész eszmecseréje után felgyorsultak az események. Előző napi rémálma pedig az volt, hogy zuhogni fog az eső, mert sűrűn változtak az időjárási előrejelzések. Isten és a közösség azonban szerte tudta kergetni a rémálmokat. A találkozó anyagi hátteréről szólva hozzátette: az élő Ige éve projekt támogatása mellett az egyházmegye és a Mezőörsi Református Egyházközség hozzájárulásával rendezték meg a missziói napot, amelyet a pápai gyülekezet a saját sátraival és közösségi munkával toldott meg. A szervezők választékos programokkal készültek, de arra is odafigyeltek, hogy maradjon idő az ismerkedésre és találkozásra, hiszen ahogyan Márkus Mihály esperes elmondta, a korábban évi három-négy egyházmegyei találkozási lehetőséget a koronavírus-járvány ideje óta csak egyetlen presbiteri találkozó követte, így 2020 óta a mostani program az első igazi lehetőség örülni egymásnak. Hogy bátorítsák is az egymásra találásokat, ismerkedést segítő feladatlappal látták el a résztvevőket. Találj egy presbitert, egy ifist, egy szomszéd gyülekezetből valót, keress egy ismeretlen lelkipásztort! – szóltak a feladatok. A győr-szabadhegyi Kiss Margit néninek épp ezzel az utolsó feladattal gyűlt meg a baja, mert elég jó ismerője a környék gyülekezeteinek. De egy kis esperesi segítséggel még ő is talált olyat, akivel korábban még nem találkozott. A kamaszok is lelkiismeretesen töltögették a füzetet, és bátran odaléptek a missziói nap idősebb és fiatalabb résztvevőihez – elvégre a sikeres kitöltésért csoki járt. A Malom-tó partjáról romantikus hídon megközelíthető házasságkötő sziget épp alkalmas volt arra, hogy a már megesküdött párok újabb áldást kérhessenek közös útjukra. Az imasétaösvényen pedig az Isten elé lehetett vinni mindazt, amit az ember el szeretne engedni, vagy szívesen kérne az Úrtól. Meghallgatlak-sátor várta a beszélgetni vágyókat olyan szolgálókkal, akik mind a fülüket, mind a lelküket kitárták az érkezők előtt. A gyerekeket – hiszen körülbelül százhúsz tizennyolc év alatti vett részt az alkalmon – játszósátor és a Napraforgó játszóház kötötte le ugrálóvárral, élő csocsóval és varázslatos lebegő labdákkal, amelyekkel a felnőttek is előszeretettel kísérleteztek. A társasjátéksátornak is mindig adódtak látogatói, ki csak felfedezte, milyen újdonságot talál, amelyet otthon még nem szerzett be, ki le is ült kipróbálni egyet-egyet. De volt lehetőség bekapcsolódni Ruth és Naomi történetébe a Gulliver Színpad előadásában, vagy egy új, izgalmas pedagógiai módszer segítségével interaktív padlóképet alkotni, így tapasztalva meg Isten és ember közös munkálkodásának dinamikáit.

Gilicze Tamás bakonyszentkirályi lelkész Széthulló világban Isten akaratával címen tartott előadást a lapunk augusztus 11-i számában megjelent, vele készített riport nyomán. A lelkipásztor harminc éve foglalkozik a klímakutatók munkásságával. Úgy érzi, az egyház prófétai szerepének része a jövő kendőzetlen láttatása, annak biztos reménységével, hogy a mi legfőbb értékünk nem e világ, hanem az új teremtés – mégis tehetünk azért, hogy az ismert világ minél tovább maradjon alkalmas az emberi életre. – Isten különleges üzenettel bízott meg, amely harminc éve nem enged. Ajándéknak érzem, hogy elmondhatom azoknak, akikhez tartozom, akik fontosak számomra. A Biblia talaján állva is tudható, hogy a teremtett világ nem örökkévaló. Új teremtést várunk. Jézus maga is figyelmeztet, hogy a beteljesedés előtti napokban nem lesz könnyű és szép élni – mondta. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy a végre a Biblia mindig a thelosz görög szóval utal, amely nem csupán befejezést jelent, de valamilyen célhoz való eljutást vagy épp az aratást is értik rajta.

Fontos hitbeli és önismereti kérdésnek tartja, készen állunk-e erre, mert szerinte az idők jelei errefelé mutatnak. – A nyolcvanas évekig egymást váltják a meleg és hideg időszakok – mutatja a Föld évenkénti hőmérsékleti térképét –, de azóta a melegebb időszakokat nem követi hideg, ez pedig mással nem magyarázható, mint az emberi tevékenységgel: iparral, fogyasztással. Az előadó vészjósló számokat ismertetett arról, hogy az eddig érkezettek számát mennyivel fogja emelni azon klímamenekülteké, akik otthonában már nemcsak ivóvíz nem lesz elérhető, de teremni is képtelen a föld, így nem marad más választásuk, mint útra kelni a túlélés reményében. – A demokratikus rendszer nem szolgálja az önkorlátozást, hiszen ha választani kell két jelölt között, akik közül az egyik korlátlan fogyasztást, a másik pedig megszorítást hirdet, nem kérdés, kire adják a voksukat az emberek – mutat rá, pedig érvelése szerint beláthatatlan akár csak fenntartani is a jelen gazdasági állapotokat az emberiség szaporodása mellett, az országok pedig továbbra is mind gazdasági növekedést szeretnének. Ehelyett szerinte a hívőknek fel kellene mutatniuk azt a növekedést, amely nem fogyasztási cikkeken nyugszik, hanem – Péter levelének felszólítása szerint – kegyelmen. – „Az én országom nem e világból való” – mondja Jézus, ezért ha nekünk az ő országa a legfontosabb, nem ebben a mostaniban akarunk mindent, de legalábbis minél többet… Heverhetünk szerteszét, mint kövek a mederben, de megszervezve magunkat kiábrázolhatjuk a mindenható Krisztust is, ugyanis erre hívattunk el – zárta előadását Gilicze Tamás a pantokrátor Jézus ikonját kivetítve a közönség elé.

A nádas mellett naplementében elköltött vacsora után koncert várta a gyülekezeti tagokat. Pálffy Zsuzsanna egyházmegyei főjegyző a felvezetőjében elmondta, hogy a napnak több áldásáért hálás, és megélt köztük csodákat is. Először lelkészszentelésen vett részt Balatonfüreden, ahol az új szolgatársaknak örülhetett, valamint a Pro Pannonia díj elismertjeinek. Utána útközben sajnos végignéztek egy ijesztő balesetet: egy autó megcsúszott előttük, és egy egész fordulatot repült a levegőben, mielőtt az árokparton földet ért. Ahogy megálltak mindenre készen, azt látták: egy darabban száll ki minden utas. A csodák napja volt számára azért is, mert egy volt tanítványát eskethette. Végül az egyházmegyei alkalom tette fel az i-re a pontot és zárja a napot. Az utolsó csodaként ajánlotta a hallgatók figyelmébe a Cantus Dei Igétől áthatott előadását, amelyben kivételes művészek adják át az evangéliumot. A Cantus Dei formáció az új énekeskönyvben megtalálható énekek fúziósjazz-átdolgozásait játszotta, köztük két Berkesi Sándor-szerzeményt is, ami azért is különleges, mert a Debreceni Református Kollégium Kántusa nyugalmazott karnagyának két gyermeke is zenél köztük. Másfél éve alakult az együttes, tavaly mutatkoztak be a Református Zenei Fesztiválon. – Számunkra ez elköteleződés a protestáns zenei anyanyelvünk iránt. Egyfajta misszió, hogy ne hagyjuk ezt az örökséget átadás nélkül – mondta Berkesi Boglárka előhangként a koncerthez, amelyben a negyedik századtól napjainkig szólaltak meg énekeskönyvi énekeink. Így a dicsőítéssel kezdődő program résztvevőit a sötétség is dicsőítésben találta, épp csak a hangszerelés és a stílus változott kissé.