Szinte hihetetlen, de legalább minden második magyarországi harang megsemmisült a két világháború alatt, de korábban sem kímélte őket a háborúskodás. Volt viszont olyan is, amikor ágyúból lett harang, nem pedig fordítva. A Reformátusok Lapja Bajkó Ferenc harangkutató segítségével járt utána néhány érdekességnek, és kiderült az is, melyik lehet az ország legrégebbike, amely ráadásul egy református templomban szolgál.
Bár sokan azt hihetik, hogy az idők alatt megsemmisült harangok egy részéből ágyú lett, ez Ozsváth Imre református lelkész szerint nem így van. Ő úgy tudja, hogy lőszert gyártottak a beolvasztottakból. A veleméri reformátusok is beszolgáltatták a harangjukat – mondja –, csakhogy helyette egyből lett másik. A történet szerint miközben Vas vármegye székhelyén, Szombathelyen várakozott két veleméri férfi, hogy átvegyék tőlük az övéket, szétnéztek a vármegyeháza udvarán, hogy nincs-e egy kisebb harang a nagy helyett, amelyet a szekéren, széna alá rejtve visszavihetnének a faluba. A gyülekezetbe járó, nemrég elhunyt Szabó Elek bácsi szerint édesapja és annak komája így juttatta Velemérre a harangot, amelyet otthon elrejtettek, majd a háború és egy kis átalakítás után felhelyeztek a toronyba. Ez azóta is ott szól és hívogat, hirdeti Isten dicsőségét. A néhai Patay Pál régész és harangkutató évekkel ezelőtt arra jutott, hogy a nagyjából 90 kilogrammos öntvény az 1400-as, legkésőbb az 1500-as évek elején készülhetett, így ez lehet ma az ország egyik legrégebbi – ha nem a legrégebbi –, ma is működő harangja. A harang felső részén egyébként egy máig megfejtetlen, gótikus betűkkel írt felirat fut körbe: MY.X.VIT.ESBPO.N-QBKG’INH-
Szerencsére van példa arra is, hogy nem fegyver lett a harangokból, hanem éppen fordítva történt. Főleg azokról tartják így, amelyek a Rákóczi nevet viselik, merthogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szokása volt a hadjárataiban szerzett ellenséges ágyúkból harangokat öntetni. Ennek üzenete az, hogy a békére törekedett. A leghíresebb Rákóczi-harang a debreceni Nagytemplom nyugati tornyában lóg. 3800 kilogrammot nyom, és ezzel ez a legnagyobb református harang az országban – mondja Bajkó Ferenc. Igaz, ez sem az eredeti, 1636-ban Gyulafehérvárott öntött darab, az ugyanis az 1802. június 11-i nagy tűzvészben megrepedt. Habár próbálták megmenteni, nem sikerült, így 1873-ban Hilzer Ignác öntőmester újjáöntötte, így a mostani küllemre pontosan megegyezik az eredetivel, csak nagyjából hatszáz kilóval könnyebb.
A magyarországi és határon túli magyarlakta települések harangkülönlegességeiről, az ellenség elől a folyóba vagy éppen kútba rejtett, és évszázadokkal később előkerült harangokról bővebben is olvashatnak a Reformátusok Lapja legfrissebb számában. Keressék a gyülekezetekben és az újságárusoknál!