Lelkészeinket sokszor látjuk a szószéken, de hogy hogyan készül egy prédikáció, arról már kevesebbet tudunk. A témában Tikász Ábelt, a budapesti Gyulai Pál utcai református gyülekezet exmisszusát kérdeztük, aki a 2023-as Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést ért el Posztmodern és metamodern tendenciák a kortárs homiletikában címmel írt dolgozatával.
Hogyan kezd neki a prédikációra való felkészülésnek?
Ideális esetben az emberek akkor beszélnek, ha van mondanivalójuk, viszont lelkészként hetente többször meg kell szólalnunk, ha van mondanivalónk, ha nincs. Tehát ki kell alakítanunk egy prédikációs életmódot. Ennek egyrészt része az Istennel, az önmagunkkal és a Bibliával való kapcsolat, hogy legyenek személyes és mély megtapasztalásaink. Vezetek egy „homiletikai veteményeskertet”, amelybe felírom azokat a gondolatokat, igéket, amelyek foglalkoztatnak. Például az idei virágvasárnapi textusomat már nyáron megtaláltam és feljegyeztem Sámuel második könyvéből. Másrészt része a szellemi környezet megteremtése teológiai, filozófiai és lelkiségi irodalom olvasása által. Így amikor elkezdjük a prédikációra való készülés klasszikus lépéseit, már lelkileg és szellemileg is készen állunk rá, hogy megszólaljon az Ige.
Mik ezek a klasszikus lépések?
Az első a bibliai szakaszon való imádságos gondolkodás, tehát a meditáció. Amikor arra várunk, hogy a teljes egzisztenciánkat megszólítsa a textus. Ebben a periódusban gyakran hallgatok komolyzenét, keresem, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem a szakasz, és néha még éjjel is eszembe jut egy-egy gondolat. Az istentiszteleten a textust mindig ezzel a bevezetővel olvasom fel: „Az az Ige, amely szólt hozzám, és hiszem, hogy benneteket is megszólít.” Hiszen ha engem nem szólított meg, hogyan várhatom, hogy a hallgatót megszólítsa? A meditációt az exegézis követi, amikor a héber és görög szöveggel foglalkozunk. Ilyenkor megnézünk különböző bibliafordításokat, szakkönyveket, kommentárokat. Én gyakran megnézem azt is, hogy az Igéből kibomló téma, kérdés, hogyan fordul elő a filozófiában vagy az irodalomban. Ezeket az eredményeket bele lehet építeni a prédikációba, de nem feltétlenül szükséges, inkább csak a lelkésznek ad jobb rálátást az Igére.
Az exegézis után hogyan halad tovább a készülésben?
Az exegézis után keresek egy ajtót, amelyen be tudok lépni a hallgatóság világába. Minden igeszakasz válasz hitbeli és egzisztenciális kérdéseinkre, küzdelmeinkre. Csak meg kell találnunk azt a kérdést, amely ténylegesen foglalkoztatja a hallgatót. Itt nagy szerepe van a hétfőtől szombatig tartó időszaknak, amikor a lelkigondozások és a hétközi alkalmak során van lehetőségünk figyelemmel hallgatni. Ha nem adunk egyből szakértői választ a felmerülő kérdésekre – ami lelkészként nagy kísértés –, hanem hagyjuk, hogy megfogalmazzák az emberek a gondolataikat, egyre jobban megérkezünk az igehallgatók világába. Így a készülés során az életkori sajátosságok is meghatározóak lesznek. Például az üdvösség kérdése egy fiatalt a földi élet teljessége felől, egy középkorút Isten hétköznapi jelenvalóságának és saját gyermekei üdvösségének szempontjából, míg egy idősebb embert a halál utáni élet szempontjából foglalkoztatja inkább.
Az exegézis után sokszor nagyon sok anyag gyűlik össze. Hogyan lehet ilyen sok anyagból egy prédikációt megírni?
Nagy kísértés, hogy mindent elmondjunk, ami a meditáció és az exegézis során eszünkbe jutott, ezért fókuszálnunk kell. Számomra kulcs az etióp kincstárnok története, aki olvassa Ézsaiás könyvét, de nem érti. Mellészegődik Fülöp, megmagyarázza neki és abból kiindulva hirdeti neki Jézust. Tehát prédikátorként megmagyarázzuk a textus jelentését, ezáltal segítve az igehallgató egyéni bibliaértelmezését. De nem csupán tanítunk, hanem Jézust, a testté lett Igét hirdetjük. A prédikáció titokzatos módon Isten szava, amelyben erő és hatalom van. Nem tehetjük meg, hogy csupán a szöveget magyarázzuk, mert az egykor leírt üzenetnek aktuálissá kell lennie. Fülöp aktualizálta, erővé és tapasztalhatóvá tette az Igét azáltal, hogy Jézust hirdette. Isten Igéjét mi is az evangélium hirdetése által tesszük élővé.
Mit jelent evangéliumot hirdetni?
Két véglet van. Az egyik irányzat szerint az evangélium egy jó hír, amely a hallgatónak a lelkét emeli, biztatja, erősíti. Isten szeretete, megbocsátása lehet ilyen jó hír, amelyre kifut a prédikáció. De ez kevés. A másik véglet az, amely szolgai módon minden egyes prédikációban kötelességének érzi elmondani, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és feltámadott a harmadik napon. De ez így csak egy kötelező panel és nem élő Ige, amely megérint.
Hogyan érinthet meg az Ige evangéliuma?
Az evangélium egyszerre üzenet, erőtér és esemény. Jézus a kapernaumi zsinagógában az evangéliumot hirdette, azt az üzenetet, hogy Jézusban Isten megváltó szeretettel lépett közénk. Amikor Jézus ott tanított, az emberek érezték, hogy hatalma van. Az evangélium erőtér is, amely felemel, gyógyít, és erre az erőtérre teremtettségünk okán szükségünk van, mivel nem az evangélium erőterébe születünk és nem abban élünk. Ezért vágyunk prédikációt hallgatni. Jézus hirdeti az evangéliumot, és az erőterében gyógyítás történik. Ahol a tiszta evangéliumot hirdetik, ott életek változnak meg. Emberek megtérnek, megerősödnek a hitben, megszabadulnak bűneiktől, félelmeiktől, szorongásaiktól. Azáltal, hogy meghirdetjük Krisztus halálának és feltámadásának győzelmes erejét, ez az erő ma is tapasztalhatóvá válik. Az evangélium a prédikálás által esemény lesz, hiszen Isten Igéje az evangélium által megeleveníti a hallgatót. Ezért a prédikáció győzelmi tett.
Az evangélium üzeneti részét hogyan lehet úgy prédikációba önteni, hogy az a hallgató számára befogadható legyen?
A prédikációs vázlatom tetejére mindig felírok egy mondatot, amely összefoglalja az egész igehirdetést. Ez a tételmondat vagy kulcsüzenet. Minél egyszerűbben kell elmondani ezt az üzenetet, minél kevesebb teológiai kifejezést használva. Egyszer egy esküvői vacsorán egy velem egykorú fiatalemberrel beszélgetve a „gyülekezet” szót használtam a munkahelyem megnevezéseként, és az illető visszakérdezett, mert nem értette a kifejezést. Ha meg akarunk szólítani olyanokat is, akik nem szorosan kapcsolódnak a gyülekezethez, akkor nem használhatunk olyan teológiai kifejezéseket, amelyeket nem magyarázunk meg.
Milyen felépítésbe érdemes önteni egy prédikációt? Leggyakrabban a tartalmat három fő pontba szerkesztett sermot vagy az egymásba csatolt gondolatokból építkező homíliát használják a lelkészek. Ön melyiket használja leginkább?
Próbálok úgy prédikálni, hogy az igeszakasz műfaja és logikája határozza meg a prédikáció felépítését. Van, hogy különböző pontokba szedem a gondolataimat, például van két nagy gondolatkör, és mindkettőnek van két-két alpontja. De van, hogy úgy prédikálok, hogy van egy bevezető, és aztán egyszerűen behozok egy képet, amely a megértést segíti. Tehát a textusnak kell uralkodnia a prédikációs műfajok felett, és nem a prédikációs műfajoknak a textus felett. Elfárasztja a gyülekezetet, ha mindig csak ebben a két műfajban prédikálunk. Van olyan textus, amelyre például egy négypontos sermo tökéletesen illik. De nagyon sok egyéb prédikációs műfaj is van, például tézis-antitézis-szintézis prédikáció, vagy éppen a kérdés-válasz prédikáció.
Ha elkészül a prédikáció, mi a következő lépés?
Nem csupán a prédikációra készülünk, hanem az egész istentiszteletre. Tehát az Ige megértését segíti az énekválasztás, az imádság vagy a köszöntésben elmondott Ige. A prédikáció végleges formája az istentiszteleten születik meg, amikor elhagyjuk az íróasztal magányát és a gyülekezet közösségében ünnepeljük Jézust. Amikor meglátjuk az először érkezőt, a gyászolót, és megéljük a csodát, hogy a kihirdetett Ige Isten gyógyító szavává lesz.
Előfordult, hogy nem tudott eleget készülni a prédikációra?
Sosem lehet eleget készülni egy prédikációra. Nehéz akkor prédikálni, ha nem annyira szólít meg a szakasz, vagy egy ünnepi időszakban sokat kell szolgálni. Előfordult olyan, hogy a prédikáció előtt történt esemény lelkileg megterhelt, és nehéz volt egy korábbi lelkiállapotban megírt prédikációt elmondani.
Mi az, ami ön szerint elengedhetetlen egy jó prédikációhoz?
Az, hogy őszintén álljak az Isten előtt, ismerjem mélyen a gyülekezetet, és higgyek az Ige diadalmas erejében.