Valami, mi össze van szedve,
valami tételes eszme,
nem ártana Magyarországnak.
(Cseh Tamás – Bereményi Géza)
Ötszáz évvel ezelőtt Luther Mártonnak volt bátorsága kérdezni. Tételeket állított fel, vitára hívott, s levelet írt. Nem akart új egyházat, nem akart új dogmákat, és nem nyilatkoztatott ki. A 95 tétel szófelhőjében az összekötő „és” a leghangsúlyosabb, nem az ellentétes „de”, „inkább” vagy „hanem”.
Azért lett ebből reformáció, mert a tételek a kor legszorítóbb társadalmi szorongását, a kárhozat miatti szorongást feszegették hitelesen, önkritikusan és makacsul. Ki lehet-e törni az eredménytelen üresjáratokból? Vállalható-e az a szégyen, amit magamnak sem merek bevallani? Ha nem sikerült evilágban jónak lennem, akkor a másvilágon kapok-e új esélyt?
A bűnbocsánattal kecsegtető búcsúcédulák vásárlásával ettől a szorongástól lehetett volna megmenekülni, ám a nemlét fenyegetését nem lehet megszelídíteni, megvásárolni vagy eltüntetni. Amikor Luther nemet mondott a búcsúcédulákra, akkor a legnagyobb veszélynek nem a bevételre számítók megharagítása, az egyház tekintélyének lerombolása, vagy egy új közösség megalapítása számított. Sokkal inkább az, hogy kérdéseivel saját létét tette kockára, önmaga üdvösségét. Ehhez a hit bátorságára volt szüksége, ami meghaladta a kísértéstől, a kételkedéstől, és a kárhozattól való félelmeit. S meghaladta azokat a kortárs eszközöket is, amelyekkel akkor válaszolni próbáltak ezekre a kérdésekre. Honnan vette ezt a bátorságot és hol van ma ez a bátorság?
Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy kimondjunk dolgokat, hogy lépéseket tegyünk meg vagy maradjunk, hogy szembe nézzünk valamivel, egész egyszerűen ahhoz, hogy minden nyilvánvaló szorongás ellenére létezzünk.
A reformátorok személyes létbátorsága nem csupán egy emberi vonás, hanem egy olyan megalkuvás nélküli őszinte szembenézés volt, amely az egyház közösségének bátorságává alakult.
Ebből a bátorságból fakadt a reformáció, amely képes volt rákérdezni tabukra, évezredes hagyományokra, és értelmet adott a kiüresedett szavaknak.
Ebből a bátorságból fakadt a Biblia kíváncsian kérdező újraolvasásának lendülete, amelyben engedtük, hogy a Szentlélek megszólítson és megmozdítson.
Ebből a bátorságból fakadtak a „sola”-k, amelyek kizárólagosságukkal nem csak tisztítottak, hanem engedtek kirajzolódni egy új teológiát.
Ebből a bátorságból fakadt a tudomány és a hit valódi párbeszéde, annak minden kockázatával és sikerével együtt.
Ebből a bátorságból fakadt a protestáns történetkritikai módszer, amely a saját Szentírásunkat tette tudományos vizsgálat tárgyává, s ez jelenik meg minden olyan társadalmi kérdés firtatásában, amelyben saját magunk hiányosságai is napvilágra kerülhetnek.
Ebből a bátorságból fakadt a világban való józan és boldog lét megélése annak tudatában, hogy a meglepetésekkel teli Isten országa közöttünk van.
A protestáns világigenlés úgy mond igent létünkre és világunkra, hogy ez az igenlés magába fogalja a lét végességét. Úgy él az ember, hogy tudatában van a halálnak. Úgy hisz, hogy tudja mi a kételkedés. Úgy értelmez, hogy tudja, vannak megérthetetlen dolgok.
Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely rá tud kérdezni az evangélium hirdetésére, minden jogos szekuláris kritika tükrében?
Van-e ma olyan protestáns bátorság, amellyel egyházként szabadon levegőt tudunk venni, minden kényszertől, lekötelezettségtől és kötelező udvariasságtól mentesen?
Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely minden halálos külső idegen fenyegetés mellett képes valódi keresztyén magatartásra?
Hol van a Te protestáns bátorságod?
Kodácsy Tamás
Nem ördögtől való
Megkóstoltuk a Reformátor sörfőzde Kálvinról és Lutherről elnevezett söreit. A készítők célja tiszteletüket kifejezni a reformátorok felé, valamint különleges és könnyed műfajban átadni a reformáció üzenetét.