Az irodalom felülemeli az embert a hétköznapok történésein, és ehhez nem feltétlenül kell értenünk a mélységét, a lényegét, elég megsejtenünk azt – véli Bölcsföldi András, aki teológushallgatóival 2012 óta szervez irodalmi kávéházakat. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának spirituálisa szerint az elhangzó művekben mindig megjelenik Isten – vagy éppen a hiánya.
„Azáltal, hogy megérinti a lelkünket, a szívünket, az élet eredeti kérdéseihez is eljuttat. Miért vagyok a világban? Hol van Isten az életemben?”
Mitől lesznek irodalmiak a kávéházaik?
Ahogy a presszókban általában, nálunk is itallapról rendelnek a vendégek. Különböző fantázianeveket adunk a kávéknak. Ezek egy-egy író, költő verseiből inspirálódnak, mint például a Kávéd selyme – Lackfi lattéja; vagy a Boldog sírós – Pilinszky zöld levelei, amely zöld tea. Fontos részlet, hogy a vershez kínáljuk az italt, és nem fordítva, de étellapunk is volt már. A kávéház menüjét teológushallgatókkal, vallástanárokkal és barátokkal állítjuk össze. Közülük kerülnek ki a verspincérek, akik felveszik egy-egy asztal rendelését, szervírozzák az italokat, és egyenként adják át a műveket, azaz a vendég szemébe nézve szavalják el a verseket vagy olvassák fel a novellákat, amelyeket az asztaltársaság is meghallgat. Sokkal mélyebb benyomást keltenek így az írások.
A kávéházak a XIX. században a szellemi élet formálásának helyszínei voltak. Az önöké minek ad teret?
Három célja van: az irodalom terjesztése, megszerettetése és megélése. A választott művek között megtalálhatók ismertek és olyanok is, amelyeket itt szeretnek meg a vendégek. Egy-egy jól sikerült alkalom után úgy szoktam fogalmazni: ma is győzött az irodalom. A válogatott versekben, novellákban valamilyen módon mindig jelen van Isten vagy éppen a hiánya, a vágyakozás rá. A művek olyan lelki folyamatokat indítanak el, amelyekről lehet beszélgetni. A Schweitzer Albert Református Szeretetotthon idén második alkalommal fogad bennünket március idusán. Legutóbb a 12 pont kávéházat nyitottuk meg náluk, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó művekkel készültünk. Valódi kávéházi hangulat kerekedett. A bent lakó nyolcvan-kilencven évesek hibátlanul szavalták el a gyermekkorban megtanult verseket, volt, aki a saját költeményét osztotta meg velünk.
Bölcsföldi András és a Károli Gáspár Református Egyetem teológusai, vallástanárai rendeztek már adventi, a februári Ráday-bálon pedig farsangi irodalmi kávéházat. A magyar irodalom nagyjairól is – például Arany János és Weöres Sándor születésének kétszázadik, illetve századik évfordulóján – presszóhangulatban emlékeztek meg. Idén Petőfi és Madách munkásságával szeretnének foglalkozni. Irodalmi kávéházaikkal közel húsz éven át lehetett találkozni a Művészetek Völgyében és más fesztiválokon.
Amikor a költő kiteszi az utolsó sor végére a pontot, útnak engedi a művet. Sokan sokféleképpen vélekedünk arról, hogy mit is jelentenek. Sikerül párbeszédnek kialakulnia a versek kapcsán?
Nemes Nagy Ágnesnek, a Baár–Madas Református Leánylíceum egykori növendékének elvont költészete elsőre nehezen értelmezhető, Isten is különös módon jelenik meg benne. Magam sem ismertem a műveit, küzdöttem velük. Majd a teológusok is megosztották, hogyan hatottak rájuk a költeményei, mialatt megismerték őket, megtanulták, majd elszavalták. Ezekből a megtapasztalásokból jó beszélgetések szoktak születni.
Miért kellene a református egyháznak kulturális misszióban gondolkodnia?
Nem azon a nyomvonalon szeretnénk elindulni, mint a kultúrprotestantizmus, amelyben az evangéliumot kultúrával és irodalommal helyettesítették. De az irodalom eszköztárával többet is kifejezhetünk, mint amennyit a hétköznapi élet kereteiben képesek vagyunk. Azáltal, hogy megérinti a lelkünket, a szívünket, az élet eredeti kérdéseihez is eljuttat. Miért vagyok a világban? Hol van Isten az életemben? A kávéházakban sokszor tapasztaljuk, hogy beszélgetés közben a vendégek ezeken a kérdéseken keresztül jutnak el a lényegig, Istenhez. Az evangélium sokszor része a művészetnek. A világirodalom legszebb regényeiben mély teológiai felvetéseket, gondolatokat olvashatunk, ha azokra saját választ akarunk adni, akkor Isten előtt találjuk magunkat.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!