Gyökössy Endre (1913–1997) a pasztorálpszichológia magyarországi úttörőjeként vonult be a református egyház történelmébe. A pszichológiát és pedagógiát is végzett lelkipásztor Budapesten, Debrecenben, Bázelben és Zürichben tanult. Lelkészi szolgálatát a Kálvin téri gyülekezetben kezdte 1939-ben, majd – külföldi tanulmányai után – negyven évig (1941–1981) az Újpest-Újvárosi Református Egyházközségben szolgált. A közvetlen természetű – sokak számára csak Bandi bácsiként ismert – lelkipásztor 1946-ban pszichopedagógiai doktorátust szerzett. A második világháború után részt vett az Országos Gyermekmisszió alapításában, majd 1950-től a Budapesti Református Teológiai Akadémián tanított. Hamarosan ezt föl kellett adnia, mert szülei kitelepítése és felesége svájci állampolgársága miatt osztályidegenné nyilvánították. A nehézségeket csak tetézte, hogy át kellett élnie kisgyermekei halálát. Mindezek ellenére végig az újpest-újvárosi gyülekezetben szolgált, ahonnan 1981-ben ment nyugdíjba. Nyugalmazása után továbbra is aktívan hirdette az Igét, mert állítása szerint „nyugdíjas lelkész pedig nincsen! Az vagy az élete végéig lelkész, vagy soha nem is volt az!” Ezért, folytatva munkáját, saját lakásán tartott pásztorálpszichológiai továbbképzéseket a lelkészeknek, és gyülekezetek meghívását elfogadva gyakran prédikált. Időnként előadásokat tartott nemcsak teológusoknak, de orvosoknak és pszichológusoknak is, valamint lelkigondozói szolgálatot is ellátott. Számtalan könyvet írt lelki témákban, miközben tagja volt a Magyar Pszichiátriai Társaságnak is. A Budapesti Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatta, Újpest kerület pedig az Ad honorem Újpest díszpolgári emlékéremmel tüntette ki.
„…a ma emberének lassan már mindene van – csak embere nincs. Olyan embere, aki megáll mellette és megkérdezi: – Hogy vagy? – És nem siet tovább, hanem megvárja és meghallgatja a választ.”
Gyökössy Endre úgy gondolta, hogy az egyház is lehet egy lelki kórokozó, ami neurotikus betegeket termel. Hiszen a lelkipásztorok pszichológiai ismeretek nélkül nem tudják, hogyan működik az ember belső világa, lelki törvényszerűségei. Márpedig nem elég az, ha a lelkész a Bibliát kívülről tudja, mert gyülekezete tagjait is ismernie kell. Rendkívül termékeny szerzőként egyik leghíresebb könyvét, a Magunkról magunknak című művet is azért írta, hogy a lelkipásztorok elmélyedhessenek a pásztorálpszichológiában, és a hívek is jobb önismeretre tehessenek szert.
„Lelkileg egészséges embernek lenni annyit tesz, mint jó kapcsolatban lenni önmagunkkal, (…) környezetünkkel és Istennel.”
A lelkigondozás feladatát abban látta, hogy Krisztus szeretetétől indíttatva lelki támaszt nyújtson valakinek egy-egy nehezebb életszakaszban, valamint hogy szilárd alaphoz, Jézus Krisztushoz juttassa a megrendült emberi életet. A lelkigondozás így egyszerre misszió és diakónia, hiszen a célja, hogy az egyetlen megoldáshoz, Krisztushoz vezessen, de ez jobban tud működni akkor, ha figyelembe vesszük az egyén lelki adottságait.
Gyökössy Endre 1997. november 20-án, 84 éves korában hunyt el Budapesten. Bár neki nem volt lehetősége lelkigondozói iskolát alapítani, 2004 őszén azonban létrehozták a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézetet, amely méltó emléket állít Istentől megáldott munkásságának.