Isten Igéjének megértéséből következik az, ahogyan a valóságot és önmagunkat látjuk. Magyar reformátusként az Ige tanulmányozóinak, Igéből élő egyháznak kell lennünk, enélkül értelmetlen, bármit teszünk – így summázható Balog Zoltán püspök, az MRE Zsinata lelkészi elnökének Ön- és istenismeret a 21. században címmel tartott előadása, amelyet a Reformátusok Szárszói Konferenciájának második napján mondott el.
Régi filozófiai képpel kezdte beszédét Balog Zoltán zsinati lelkészi elnök: az egy csónakban evezők a hajó haladási irányának háttal ülnek, így tudják előrébb vinni a csónakot. Az evezők közössége múltját, az eddig megtett utat látja, ugyanakkor a csónakot kormányzó arcát is, aki viszont az előtte elterülő horizontra néz. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek az útmutatásnak minden igéjét” –idézte Mózes ötödik könyvét a püspök, hozzátéve: „Mi Jézus Krisztussal ülünk egy csónakban, az ő arcáról, az ő Igéjéből olvassuk ki, hogy merrefele megyünk.”
Balog Zoltán püspök, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke
A Szentírás Isten és önmagunk megismerésének kiindulópontja
Balog Zoltán a reformáció bölcsőjénél megfogalmazódó alapgondolatra utalva elmondta: legfontosabb kérdésünk ma élő reformátusként, hogy milyen módon tudjuk megtartani a sola Scriptura elvét. Idézte a Kárpát-medencei Református Nemzetstratégia vitairatát is:
„Az elmúlt évtizedekben sokat erősödött a különböző felekezetű magyar keresztyének lelki közössége, ez megmutatkozik közös társadalmi és nemzeti felelősségvállalásukban is. Ezt a lelki közösséget a magyar reformátusság elsősorban az evangéliumban felismert alapértékkel szolgálja. A sola Scriptura elv szerint a Szentírás Isten és önmagunk megismerésének forrása. Miközben az emberi élet, a társadalom és a nemzet sorskérdéseire keressük a keresztyén válaszokat, a kiindulópontunk kizárólag a Szentírás, tehát Istennek Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott önkinyilatkoztatása. A magyar református hívők közvetlenül és feltétlen bizalommal viszik Isten elé az egyéni, közösségi, társadalmi és nemzeti sorskérdéseket.”
Ha nincs meg ez a közös kiindulópont, akkor a drámai kérdés: mi fogja és ki fogja egyben tartani azt, ami Isten megváltó és teremtő kegyelméből összetartozik: teremtő kegyelméből a nemzet, szabadító kegyelméből pedig a magyar református egyház – tette fel a kérdést Balog Zoltán.
Isten Igéje, a Biblia a magyar reformátusok számára nem formális alappont, egyszerű könyv, hanem Isten kinyilatkoztatása, a valóság olvasata. „Bennünket minden értékünk és hiányosságunk ellenére az Ige tanulmányozása tesz kivételessé a magyar és a Kárpát-medencében velünk élő nemzetek körében. Másképp mondva: az Igében élünk, ennek bemutatása, demonstrálása első számú feladatunk. Az Ige népe vagyunk és az Ige népe akarunk lenni, ez tesz minket különlegessé” – mondta a püspök.
"Bennünket minden értékünk és hiányosságunk ellenére az Ige tanulmányozása tesz kivételessé a magyar, és a Kárpát-medencében velünk élő nemzetek körében."
Együtt emel fel
„Amikor előre nem vezet út, felfele kell nézni. A mi nagy lehetőségünk Isten ígérete, miszerint nem csupán felnézhetünk rá, hanem együtt föl tudunk emeltetni abba a magasságba, ahol közösen megérthető és megélhető a valóság keresztyén olvasata. Ez nem más, mint a krisztusi feltámadás magassága. Ennek megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy együtt láthassunk és aztán együtt cselekedhessünk.”
A püspök isteni csodának tartja azt is, hogy a magyar reformátusság négyszáz éve egy közösségbe tartozik. A protestáns egyházak európai és Európán kívüli történetében ez ritka jelenség, hiszen a reformátusok radikális igazságkeresése sok esetben szétszabdaltságot eredményez. Ezt a közösséget azonban nem szakították szét a történelmi kataklizmák, jó példa erre, ahogyan most, a háborús helyzetben egy emberként állnak ki a gyülekezetek a kárpátaljai magyar reformátusokért.
Áldássá lenni a világban
Református nemzetstratégiánk lényege, hogy mi, magyar reformátusok áldást adjunk, áldássá legyünk a világban, idézte elődjét, Bogárdi Szabó Istvánt a zsinat lelkészi elnöke. Egy másik megszólalásra utalva elmondta, mi, magyarok többet adunk a világnak, mint amennyit kapunk, de ez jól is van így. „Jó, ha többet adunk azoknak, akik ránk vannak bízva. De ahhoz, hogy erre képesek legyünk, szükség van a megtérésre. [...] Krisztus arcának fényében, vagyis az Ige fényében kell szemlélnünk mindent.”
A püspök arról is beszélt, most, amikor úgy tűnik, a hét bő esztendő után ránk köszöntött a hét szűk év is, ideje átgondolnunk, hogyan cselekszünk. „Tekinthetünk a nehézségekre Istentől kapott lehetőségként is: mit jelent áldássá lenni az elkövetkező hét szűk esztendőben. Ne azt nézzük, hogyan úszhatjuk meg ezt az időszakot a legkevesebb szenvedéssel. Most mérlegre tevődik, hogy egyházi közösségként tudunk-e együtt gondolkodni.”
„Minket az Úr stratégiai jelentőséggel ruházott fel a népek között, de ha nem lesz Istennek ez az ígérete imádságunkká, ha nem hiszünk benne, ha nem élünk és nem tartatunk meg elsősorban mi általa, ha nem változunk át Isten Igéje és Szentlelke hatására, akkor csak azt mondhatjuk, minket az Úristen stratégiai jelentőséggel vert meg. Teljesen egyedül, a világ népeinek nagy családjában, a világtörténelem legnagyobb ütközőpontján kell megmaradnunk. De ha áldás leszünk, akkor a világot, elsősorban a magyarokat megajándékozhatjuk olyan kegyelmi kincstárral, amely a mi népünknek és nemzetünknek adatik a teremtés, gondviselés és újjáteremtés rendjében. Más népek nem az agónia népei, mert vagy sokan vannak és rokonok özöne támogatja őket, ha hullni és esni indulnának, vagy kis népek ugyan, de a történelem egy nyugalmas zugában adatott nekik hely a Gondviselő által. Mi éppen azért nem bízhatunk önmagunkban, saját fogyatékos erőinkkel nem vívhatjuk ki magunk ellen a sorsot, történelmet és örökkévalóságot, mert minket az Úr stratégiai jelentőséggel ruházott fel” – mondta Balog Zoltán másik elődje, Hegedűs Loránt püspök gondolatai nyomán. „Mi csak a legnagyobb, örökkévaló történésben bízhatunk, amely téren és időn felüli történés, még akkor is, ha a térben és az időben történt, és ez nem más, mint Krisztus feltámadása, így lehetünk az áldás népévé” – tette hozzá.
Az áldozathozatalról elmondta: a mi áldozataink, kálváriánk Krisztus áldozata nélkül pogányság. Anélkül nem lesz az önmagunk feletti győzelem napja, és nem lesz velünk maradó állapot, megváltásunk záloga. Ezért tételmondata a Generális Konvent nemzetstratégiájának, hogy meg kell erősíteni egyházunk, a keresztyén hit belső, szellemi védvonalait, hogy így mutathassunk fel Krisztust a ránk bízottaknak.
"...ha áldás leszünk, akkor a világot, elsősorban a magyarokat megajándékozhatjuk egy olyan kegyelmi kincstárral, amely a mi népünknek és nemzetünknek adatik a teremtés és gondviselés és újjáteremtés rendjében."
A belső, szellemi védvonalak erősítése
Ugyan rengeteg embert elér a magyar református diakónia és szeretetszolgálat, és körülbelül háromszázezer gyermek tanul református hittant a Kárpát-medencében, a püspök szerint mégsem ezekről a feladatokról kell először beszélni, ha stratégiát alkotunk. A társadalomban végzett munka csupán következménye az egyház működésének. „Hiába van diakóniai hálónk, ha annak nincs köze gyülekezeteink életéhez.” Balog Zoltán szerint először hitbeli és szellemi megújulásra, összekapaszkodásra van szükség ahhoz, hogy a hálaadás következménye legyen az egyház kifelé megnyilvánuló szolgálata.
Valóban Igéből élő egyházzá kell válnia a reformátusoknak. „Stratégiánk része ezért egy Kárpát-medencei szellemi műhely létrehozása. Ha mindenki csak megy a maga útján, nem fogjuk betölteni a küldetésünket. Amikor a bennünket érintő kritikus kérdésekről beszélgetünk, megjelenhetnek törésvonalak. Ha nem vagyunk képesek közösen véleményt alkotni, iskoláinkon keresztül tanítást, valóságos életsegítséget adni, akkor miért vagyunk együtt, miért van teológiánk, miért vannak pedagógiai intézeteink?” – tette fel a kérdést Balog Zoltán. A püspök szerint a református közösségnek nem csupán azt kell elmondania, mit gondol egy-egy kérdésről, mit tart jónak vagy rossznak, hanem releváns és valóban segítséget nyújtó módon kell beszélnie. „Nem pusztán az igazságot kell képviselni, hanem a szeretetben felismert igazságot. Nekünk olyan módon kell beszélni, ahogyan csak a magyar református keresztyének tudnak. Ehhez szükség van testületek, műhelyek szellemi-lelki munkájára, amelyeket kifejezetten ezért tartunk fenn, és ezeknek a műhelyeknek össze kell kapcsolódniuk” – fogalmazott.
Közösen tölthetjük be küldetésünket
A püspök arról is beszélt, nem szabad saját berkeinken belül megmaradni, csupán saját gyülekezeti, intézményi, tudományos közösségekben gondolkodni. Lelki térfoglalásra van szükség, ez azonban csak közös erővel és hittel valósulhat meg. „Nemcsak saját kis világunkban elmondott szavakra, hanem közös, karakteres református bizonyságtételre van szükség.”
Balog Zoltán szerint Balatonszárszón is valami hasonló valósul meg. Ne a külső elvárásoknak akarjunk megfelelni, ne az elismertség, megbecsültség utáni vágy irányítson bennünket, amikor döntéseket hozunk, hanem legyünk szabadok – hangsúlyozta a püspök. „Ha egyházi döntéseinket elsősorban hitbeli alapon vitatjuk meg, az az egyház szabadságának gyakorlása.”
A Reformátusok Szárszói Konferenciáját a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány Facebook-oldalán élőben is követheti.