A XXI. századi ember egyik legnagyobb kihívása, hogy az információs zűrzavarban megállapítsa, kinek és mit higgyen el, mi igaz, mi nem. A média párhuzamos valóságokat teremt, ezért egyre nehezebb meghatározni, mi számít ténynek. Ennek a krízisnek a leírására, illetve részbeni feloldására vállalkozott Bonnie Kristian keresztyén újságíró, publicista Untrustworthy című könyvében.
Untrustworthy (Megbízhatatlan) – ezzel a címmel jelent meg 2022-ben Bonnie Kristian keresztyén újságíró, publicista legújabb könyve. A The Week hírmagazin korábbi szerkesztője, majd megbízott főszerkesztője jelenleg a Christianity Today rovatvezetőjeként dolgozik. Első könyve 2018-ban jelent meg Flexible Faith: Rethinking What It Means to Follow Jesus Today (Rugalmas hit: Átgondolni, mit jelent ma követni Jézust) címmel.
Az Untrustworthy nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint körülírni és meghatározni azt a „tudásválságot”, amellyel az amerikai társadalom jelenleg is küzd, illetve fogódzót nyújtani a káoszban. A szerző leszögezi, hogy nagyot tévednek azok, akik azt hiszik, ez a krízis nem érinti a keresztyén közösségeket. Egyházak és gyülekezetek szakadnak szét a politikai, világnézeti törésvonalak mentén, gondoljunk akár a melegházasság vagy a koronavírus-járvány kezelésének kérdésére.
De milyen válságról is van szó? – vetődik fel a kérdés. Korunk információs zűrzavarában egyre nehezebb megállapítani, hogy mi az igazság, mely hírforrások, intézmények a megbízhatóak, mi az, ami csupán vélemény vagy sejtés, illetve mi számít bizonyított ténynek. Utóbbi fogalom egyébként önmagában is problémás, ismeri el a szerző. Talán az, amit az állítólag elfogulatlan „tényellenőrök” (fact checkers) annak tartanak? Bonnie Kristian keresztyénként vallja, hogy létezik igazság, tehát az objektív valóság, azonban nem biztos, hogy ehhez olyan könnyen hozzáférhetünk, ha egyáltalán… Mindenesetre a szerző gyakorlati tanácsokkal próbál meg segítséget nyújtani, hogy képesek legyünk eligazodni bizonytalan világunkban, ezzel megőrizve emberi kapcsolatainkat, közösségeinket és józan gondolkodásunkat.
Fontos hangsúlyozni, hogy bár az író amerikai viszonyokról beszél, tengerentúli példákkal illusztrálja gondolatmeneteit, a globalizáció következtében Európára, azon belül pedig Magyarországra is igazak megállapításai. A bizalmatlanság, egymás melletti elbeszélés, valamint az emberi kapcsolatok, közösségek, keresztyén gyülekeztek felbomlása politikai, közéleti és kulturális témák mentén hazánkban is meghatározó jelenségek. Mindehhez társul még az egykori keleti blokk országaiban gyakran tapasztalható rendkívül alacsony közbizalom, így a probléma minket, magyar keresztyéneket is egyértelműen érint.
A könyv egyik kulcsfogalma az episztemológia, tehát az ismeretelmélet, amelynek középpontjában az a kérdés áll, hogy egyáltalán miként lehet megismerni a dolgokat, illetve hol húzódnak a megismerés határai. A könyv elején Bonnie Kristian igyekszik meghatározni, leírni magát a krízist, amelyet elmondása szerint korábban nem összefüggő egészként kezelt írásaiban. Idő kellett ahhoz, hogy összeálljon számára a kép: a hagyományos és a közösségi média problémái, a megtévesztés és a hiszékenység, a paranoia, a szakértelembe vetett vak hit, az indokolatlan bizonyosság és bizonytalanság is egy tőről fakadnak. Nem vagyunk már képesek megkülönböztetni, hogy mi megbízható és mi nem – állítja.
A szerző az amerikai közéletből, valamint a személyes életéből vett példákkal illusztrálja a legfontosabb területeken jelentkező problémákat. Így mutatja be például a „fake news” (álhírek) kifejezés elterjedését, amelyet Donald Trump és stábja alkalmazott előszeretettel – gyakran nem alaptalanul – a liberális beállítottságú médiával szemben. Bonnie Kristian a hagyományos médiát annyiban megvédi, hogy sokszor nem klasszikus értelemben közölnek álhíreket, hanem a hírek megválogatásával, kiemelésével, egyes információk elhallgatásával vagy csupán említésszerű bemutatásával manipulálnak. Ezzel szemben a különböző összeesküvés-elméleteket éltető hírlevelek, illetve Facebook-oldalak egy az egyben közölnek valótlan állításokat – fejti ki.
Álláspontom szerint a legfontosabb különbség a kettő között a célközönségben és az eszköztárban rejlik. Míg a klasszikus, nagy múlttal rendelkező lapok inkább az értelmiségi közönséget próbálják megszólítani, adott esetben befolyásolni, addig a közösségi média sokkal szélesebb tömegeket fed le, így a rutintalan médiafogyasztókat is, akik sokszor megtéveszthetőbbek álhírekkel. Szerintem mindez nem jelenti, hogy az egyik kevésbé kártékony, mint a másik, inkább arról beszélhetünk, hogy az egyik lassan és észrevétlenül pusztít, a másik pedig drasztikusan és gyorsan próbálja meg elérni ugyanezt, ezzel leleplezve magát egyes rétegek szemében.
Az Untrustworthy bemutatja az általában a politikai jobboldalhoz (Amerikában leginkább a republikánusok körül tömörülő holdudvarhoz) köthető összeesküvés-elméleteket, mint például a QAnon komolyan vehetetlen elképzeléseit a világ vezetését illetően. Szót ejt a baloldali progresszívek mindent relativizáló, az egyetlen igazság létét elutasító, mindent a rassz, illetve a szexuális identitás alapján megközelítő szemléletéről is. A könyv egyes kritikusai szerint a szerző többet üt a jobboldal irányába, mint balra, feltehetően azért, mert egy alapvetően konzervatív (mennonita) közegben mozog, amely fogékonyabb az ilyen közösségekben terjedő tévhitekre, álhírekre. Mindenesetre Bonnie Kristian egyértelműen állítja, hogy nem egy párt, politikai mozgalom vagy kizárólag a közösségi vagy a klasszikus média felelős a helyzetért, hanem ezek együttvéve, sőt, maga a befogadó is.
A könyv utolsó fejezeteiben az író gyakorlati javaslatokkal él, amelyek segítségünkre lehetnek, hogy ebben az episztemológiai krízisben képesek legyünk eligazodni. Első körben a befogadóra fókuszál, és segít felismerni a káros médiafogyasztási szokásainkat, hogy azokban változást tudjunk elérni. Az „episztemológiai erények” (Jay Wood keresztyén szerzőtől vette át a kifejezést) körében említi a szorgalmat, az igazság szeretetét, a bölcsességet, valamint az intellektuális őszinteséget is. Mindezekről azonban elmondja, hogy nem instant biztosítékok, hiszen semmi sem garantálja, hogy ezek elsajátítása, az ezekben való fejlődés megóv minket a baklövésektől. Állítja azonban, hogy ezen erények gyakorlásával a közösségeink (gyülekezeti közösségeink) és a társadalom szemében is megbízható személyekké válhatunk. Ehhez az utolsó előtti fejezetben útmutatót is közöl, amely lépésről lépésre írja le, miként építhetjük fel magunkat az említett területeken.
Összességében a könyv legnagyobb erénye az ismeretelméleti krízis leírása, illetve az életszerű és személyes példák bemutatása, amelyekhez magyarként is könnyen kapcsolódhatunk. A szerző a hagyományos, mainstream médiával szemben némileg elfogult, ám többször láthattuk már, miként válik egy-egy „nagy múltú” lap gyilkos ideológiák propagálójává, így ezen a téren nem osztom az egyébként visszafogottan védelmező álláspontját. Bár nem vagyok meggyőződve, hogy a könyvben felvázolt folyamatokkal szemben képesek lehetünk felvenni a harcot, illetve megakadályozhatjuk közösségeink szétszakadását, de Bonnie Kristian módszerei semmiképpen sem árthatnak.
Az Untrustworthy című könyvet az Amazonon keresztül lehet megrendelni, illetve a Scribd nevű oldalon előfizetés ellenében elérhető.