Így ünnepelték Debrecenben a reformáció 505. évfordulóját

Fekete Károly püspök, Bukáné Zakar Zsuzsa és Oláh Attila lelkipásztorok az ünnepi istentiszteleten az ároni áldást, Isten gazdag, jó kívánságát olvasták és magyarázták a reformációért hálát adó, több protestáns felekezetből összesereglett gyülekezetnek. Az ároni áldás három tagmondata egy-egy elmélkedésben bomlott ki. – Az áldás a Biblia legerőteljesebb szava, különleges pillanatokra tartogatott szó. A legtöbbször az élet határhelyzeteiben hangzott el, búcsú és elindulás között, amikor lezárult valami és nyílott valami új. Amikor valaki megérkezik, akit nagyon vártunk, vagy akit el szeretnénk indítani egy hosszú útra, stafétabot-átadás nemzedékek között. Az áldás a növekedés ereje, az élet ajándéka, amit az ember sem mással pótolni, sem megsemmisíteni nem tud, ha az Isten adja ezt az áldást. Ez az, amit az Úr az övéinek álmában is ad, mert az áldásban az Úristen önmagát adja, önmagával ajándékozza meg övéit, nem ráadásként, díszítő elemként, hanem alapvetőként, mert Isten áldása nélkül minden hiábavalóság. Mi lehet, hogy emberi kezeket látunk mozogni, de mégis az Isten mozgatja őket. (…) Ne feledjük, hogy a beléptető kamerák világában is még mindig az Isten védelme a leghatékonyabb számunkra, bízzuk ezért magunkat és szeretteinket arra az Istenre, aki úgy akar áldani, hogy őriz bennünket – hangsúlyozta a püspök.

Bukáné Zakar Zsuzsa ebesi lelkipásztor szerint az ószövetségi áldás második mondatát – „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad” – egy újszövetségi epizód, Lukács evangéliumának egyik részlete foglalja össze a leginkább: amikor megszólal harmadjára a kakas, Jézus megfordul, és rátekint Péterre, mire Péter sírásra fakad. – Ez a pillanat tökéletesen mutatja, mit jelent Isten ragyogó orcája, az érdemtelen emberre való odaragyogtatása. Mit jelent megélni Isten irgalmát, aki könyörül azon, aki bűnös, aki elbukott. Péter pillanata összefoglalása az ároni áldásnak. Tudjuk, hogy kellett ez a pillanat, hogy Péter az legyen, aki: Krisztus küldötte, apostola, aki végigmegy úgy az úton, hogy Krisztust hirdeti minden körülmények között. Péter átélte a legnagyobb kegyelmet, de átélhetjük mi is, milyen nagy csoda, ha nekünk is megvan az a pillanatunk, hogy érezzük, ránk ragyog Isten arca, megkapjuk a bűnbocsánatot és indulhatunk tovább, megújult erővel – emelte ki a lelkész.

Oláh Attila tépei lelkipásztor az áldás harmadik mondata kapcsán szólt a gyülekezethez: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” Felhívta a figyelmet arra, hogy „az áldás csak akkor működik, ha mi is odafordítjuk az arcunkat Isten felé”. Arra buzdított, hogy „ne a féktelenség legyen úrrá rajtunk, hanem a békesség”. – A békesség erőt hordoz, biztonságot, biztosságot, menedéket. Vedd végre komolyan, most igazán szükségünk van az áldásra! – mondta.

A reformációra emlékező ünnepi beszédében Győri János gyűjteményi igazgató Melius Juhász Péter jelentőségét hangsúlyozta, hiszen kettős jubileuma is van reformátorunknak: idén emlékezünk halálának 450. évfordulójára és ünnepeljük születésének 490. esztendejét. „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – a reformátusok himnusza már a Nagytemplom mögötti Emlékkertben csendült fel, ahol az esti órákban Fekete Károly püspök, Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor, Hadházi Tamás esperes, Szilágyi János főgondnok, Bereczki Lajos baptista lelkipásztor, Fazakas Gergely Tamás presbiteri főjegyző helyeztek el közösen koszorút a debreceni protestáns egyházak nevében a gályarabok emlékoszlopánál és a reformáció emlékművénél.

Az utolsó, 15 órától kezdődő zenés tárlatvezetés végén – amelyen a kannákat a kiállítás kurátorai, P. Szalay Emőke és Veress Dániel mutattak be a közönségnek – arra is lehetőség volt, hogy a résztvevők közelről szemléljék meg az ötvös remekműveket. A kiállítás zárómomentumaként a Nagytemplom lelkészei és a tárlat rendezői hazavitték a templom négy értékes kannáját, ahol szolgálati helyükre, a megterített úrasztalára helyezték azokat.