A Zsinat második napja istentisztelettel vette kezdetét, amelyen Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke szolgált. Ezt követően az egybegyűltek elfogadták az előző nap megvitatott törvényjavaslatot, szabályrendeletet és módosításokat.
Géresi Róbert Ézsaiás próféta könyvének 40. részéből az 1–5. verset olvasta fel, amelyben a próféta Krisztus eljöveteléről beszél. A püspök prédikációjának kezdetén elmondta, hogy az igeszakasz egy-két generációval Jeruzsálem összeomlása után íródott. Ekkor már Isten népe a teljes megsemmisülés határára jutott, az ellenséges seregek lerombolták a város falait és a templomot, az embereket pedig elhurcolták. Ezután egy-két generáció múlva Isten Szent Lelke megszólította a prófétát, aki hirdette a szabadulást. A vigasztalás szó nyelvünkben mindig a bajhoz kapcsolódik, itt azonban többről van szó, mint vigasztalásról – fejtette ki Géresi Róbert. A szöveg nem beletörődést hirdet, hanem örömre és hálaadásra hív. Az Ige túllép a vigasztalás valóságán, örömhírt, boldogságot hirdet. Letelik a fogság ideje, Isten beavatkozik népének életébe, megment, megváltja az emberi életet.
De ki szólal meg a felolvasott igeszakaszban? – tette fel a kérdést a püspök. Nem Isten maga szólal meg, hanem a próféta egy különleges hangot hall, amely Isten szavát hirdeti. Nem tudjuk pontosan, hogy ki szólalt meg, ki beszél itt, talán egy mennyei hang, Ézsaiás pedig ezt hallhatta meg – magyarázta.
Elgondolkodhatunk azon a kifejezésen is, hogy „Jeruzsálem szíve”, amelyet a 2. versben találunk: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott.” Mit jelenthet az, hogy „Jeruzsálem szíve”? – tette fel az újabb kérdést. Talán a zsidókat, akik ott maradtak a városban, és nap mint nap látták a romokat, esetleg azokat, akik fogságban voltak, és mégis gyakorolták a hitüket, netán a fiatalokat, akik a háborút már nem élték meg? – sorolta.
Géresi Róbert szerint a „Jeruzsálem szíve” kifejezés nem egy zárt közösséget jelenít meg, mint azok, akik Izráel vidékén szenvedtek vagy Babilóniában hitüket megtartva éltek. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy ebbe a közösségbe tartoznak a vámszedők és a pogányok is, a Megváltó így értelmezi számunkra ezt a fogalmat – mondta.
A püspök kifejtette, hogy örömmel tapasztalta, hogy a Zsinaton foglalkoznak a népszámlálás kérdésével. Jelezte, hogy a Felvidéken ők ezen már túl vannak, és közöttük szüntelenül elhangzik a téma kapcsán, hogy Jeruzsálem szíve a pogányokat és a vámszedőket is jelenti. Akikről Isten nem mond le, azokról mi sem mondhatunk le, minden egyes ember számára hirdetnünk kell az örömhírt – szögezte le.
Sok zsidó már nem is fogságnak élte meg Babilont – tért vissza az ószövetségi igeszakaszhoz –, hanem egy olyan helyként, ahol meg kell találnia a boldogulást. Isten szava azonban makacsul ragaszkodik a fogság, a büntetés és a rabszolgaság képéhez. Sokszor a mai ember is így van ezzel: nem érzékeli, hogy fogságban van, nem tudja, hogy olyan úton jár, amely zsákutcába vezeti. Közel vagyunk Jeruzsálem helyzetéhez, a fogságból való szabadulást kell hirdetnünk azoknak is, akik nem érzik, hogy fogságban vannak, és nem tudják, hogy rabszolgák.
Ézsaiás azt hirdeti – folytatta –, hogy a hegyek és a halmok alászállnak, a völgyek pedig fölemelkednek, mert Isten egyenessé, könnyen járhatóvá teszi az utat önmagához. A hegyek és a dombok az ószövetségi korban a bálványok, a gonosz szellemek otthonai voltak, de az embernek nem kell félnie ettől az úttól. Megszűnik a félelem az ember számára, nem kell félni a bálványoktól, nem kell félni az ártó hatalmaktól, a jelentől és a jövőtől, hiszen megjelenik az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Mi ennek a dicsőségnek az örökösei lehetünk, hatalmas ajándékot és lehetőséget kaptunk, hirdessük ebben az adventben is az eljövendő isteni szeretetet, amely elér majd az emberekhez! – zárta prédikációját Géresi Róbert püspök.
Rövid szünet után a zsinati ülés folytatódott. A jogi és egyházalkotmányi bizottság a javaslatok második olvasatának keddi megvitatása után összeült, és a Zsinat által támogatott törvényjavaslatot, szabályrendeletet, valamint módosításokat átvezette. Ezt követően a Zsinat tagjai szavazással fogadták el mindezeket.
Az oktatásügyi bizottság elnöke, Csernaburczky Ferenc bejelentette, hogy a Molnár Miklós-díjat két személy, Bodnár Péterné Bíró Mária (Demecser), illetve Bóna Zoltánné (Dunavarsány) fogja megkapni.
Az ülés végén Gér András zsinati tanácsos ismertette a következő év fontos időpontjait. Többek között arról is döntöttek, hogy a következő zsinati ülés ugyancsak kétnapos lesz.
Az egyéb ügyek és indítványok között felmerült egy online platform létrehozása is, amelyen a Zsinat tagjai már előzetesen megvitathatják a különböző javaslatokat, ötleteket. Elképzelhető, hogy erre egy már folyamatban lévő program keretein belül lesz is lehetőség.