„teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel" (Ef 4,2)
A kísértés nagyon nagy. Nagyon nagy, hiszen nem zörget be az ajtón, hanem szép lassan szivárog be a lelkünkbe, de ott koszos óceánná növi ki magát. Ez a kísértés az alázat levetkőzése. Miért kérdeznék meg bárkit is arról, hogy mit kell tennem, ha az egyház presbiterré, lelkésszé tett? Miért hallgatnék idősödő, tapasztalt fejemmel a tizenéves, csillogó szemű gyermekre? Ugyan már... Ezek a gondolatok úgy költöznek a fejünkbe, hogy észre sem vesszük, és nagyon nehéz leküzdeni őket, ha egyszer már gyökeret vertek. Mindannyian „kellő mennyiségű" alázattal jövünk erre a világra („Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy." Lk 9,48). A hit harcába beletartozik a gyermeki, természetes alázat megtartása. Ezzel az alázattal alakulhatunk olyan közösséggé, amely egyszerűvé, gyermekivé és tisztává tesz minket. „De jó volna tiszta szívből / – Úgy mint régen – / Fohászkodni, / De jó volna megnyugodni. // De jó volna mindent, mindent / Elfeledni, / De jó volna játszadozó / Gyermek lenni. / Igaz hittel, gyermek szívvel / A világgal / Kibékülni, / Szeretetben üdvözülni." Oly sok a felesleges tekintély miatti szenvedés, amely annyira nyomorgatja a hívő és nem hívő emberek lelkét. A megoldás egyszerű és kézenfekvő: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,29) Vagy, ahogy József Attila gyönyörűen megfogalmazza: „A csecsemő is szenvedi, / ha szül a nő. / Páros kínt enyhíthet alázat." Mégsem lép ebbe az irányba senki, és a csend lassan megfojt. Az erőtlenséghez nagy erő kell.
Könyörögjünk hát a Seregek Istenéhez, hogy költözzön alázat, gyermeki lélek mindannyiunkba, a püspököktől a gyülekezeti tagokig, hogy a Krisztus igája legyen az egyetlen, amit magunkra veszünk, és nyílt szívvel, őszintén tudjunk egymáshoz fordulni, a világ által ránk aggatott igákat, a tekintélyt, a vágyakat és bűnöket levetkőzve!
Módis László