„Úgy ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16)
A sugárzás komoly dolog, ha szakmai kérdésként közelítünk hozzá. Hiszen megértéséhez részecskékről, hullámokról, energiáról, energiaátvitelről, a sugárzás forrásáról és hatásáról kell tudnunk valamit. A sugárzás valamilyen formájával mindenképpen találkozunk. Akár a gyógyászatban jótékony hatásával, de egyre többet beszélünk a káros sugárzásról is.
Érdekes, hogy a Bibliának mennyi mondanivalója van ezen a területen is. Sugárzásnak nevezi azt a jelenséget, amely Mózes esetében volt megfigyelhető, aki a Sínai-hegyről jött le kezében a bizonyság két táblájával, és nem tudta, hogy arcának bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt (1Móz 34,29).
Ennél már csak az érdekesebb, hogy az Újszövetség ugyanezzel a sugárzással határozza meg Jézus igehirdetésében az emberi élet célját, hogy láthatók legyenek azok a cselekedetek, amelyek alapján Isten hatalma nyilvánvalóvá lesz. Az ő magasztalása ott jön létre, ahol az, aki vele találkozott, például sugárzik az örömtől, mert áthatja őt mindaz, ami ezen a világon az Úrral való találkozásból szükségszerűen következik.
Hány egyházi intézményünk van, micsoda terheket hordozunk fenntartásukkal! De ezek igazi súlya akkor lenne érezhető, ha bennük egységes koncepcióként élnénk meg az Úrral való találkozás élményét. A misszió kötelezettségét maga Jézus szabja meg. Ez a misszió nem más, mint emisszió. Olyan kisugárzás, amely magával ragad. Nem pénzszagú, hiszen azzal telik be, akiről nemhiába énekeljük: „Ne lakhasson más e szívben." Tőle lesz meg intézményeink hitéletének kisugárzása alkalmazottain keresztül, és rá összpontosítva lesz képzési terveink kidolgozása áldássá.
■
Imádkozzunk, hogy így fogalmazzuk meg egységes koncepcióban intézményeink missziói kötelezettségeit, és így dolgozzuk ki alkalmazottaival kapcsolatos hitéleti és képzési terveinket!
Enghy Sándor