Saját tapasztalatom, hogy minél inkább próbáltam az Istenhez ragaszkodó életet élni és szolgálatot végezni, annál több helyről ért kísértés – vallja Lénárt Tibor monorierdői református lelkész. Az Istennel való kapcsolatunkon nem fog változtatni az, hogy elbukunk, mégis megterheli a lelkünket a szomorúság, hogy méltatlanná váltunk Krisztus keresztjéhez. A kísértésről és a döntéseink melletti kiállásról beszélgettünk a tiszteletessel.
A kísértés mindig is jelen volt és lesz az ember életében. Krisztus követőiként szellemi küzdőtéren állunk, ahol a lelkünkért folyik élet-halál küzdelem – fejtette ki a lelkipásztor. Az ördögi hatalom célja olyan döntésekre ösztönözni bennünket különféle kísértések által, amelyek kiszakítanak Isten hatalmából, eltérítenek rendelt utunkról. Annyira benne élünk a kísértésekkel átszőtt világstruktúrában, hogy gyakran nehéz felismerni az elbukást eredményező helyzeteket. A keresztyén ember élete a kísértésekkel való küzdelemről szól. A tiszteletes meglátása szerint, ha nem látjuk a veszélyt, nem érezzük az ördög forró leheletét a tarkónkon, akkor az evangélium sem hoz felszabadító örömöt. Nem képes erőt adni, mert nem látjuk a mélységet, amelyből felhozhat bennünket. Példaként említette a hittanórákat. Az ötödikes tananyag címe: Istennel a döntéseinkben. – Ekkor már foglalkozunk a kísértés témájával, viszont gyakran nem merünk beszélni a gyerekeknek a démonikus hátérről, amely ezt mozgatja. Ha csak a kísértésről beszélünk, és nem foglalkozunk azzal a számunkra ijesztő és nálunk nagyobb hatalommal, amelyik a kísértések mögött van, akkor nem tudjuk ezt a befolyásoló hatalmat sem komolyan venni – hangsúlyozza Lénárt Tibor.
Életben tartani a lángot
Református keresztyénként a kísértéseinkkel nem azért harcolunk, mert félünk, hogy bukásunk esetén elkárhozunk, hanem azért, mert a hálából élünk. Megértettük azt, hogy Isten előbb szeretett bennünket. Olyan döntésekkel teszünk erről bizonyságot, amelyek az Úrnak tetszenek. Az érdemtelen szeretet meghálálása motiválja ma is a megtért keresztyén embert – fűzte hozzá.
Az Istennel való kapcsolatunkon nem fog változtatni az, hogy elbukunk a kísértéseinkben, mégis megterheli a lelkünket az a szomorúság, hogy újra és újra méltatlanná váltunk Krisztus keresztjéhez.
Lénárt Tibor szerint napjainkban híján vagyunk az elköteleződésnek, a határozottságnak. Hittől, egyháztól függetlenül bármilyen üggyel kapcsolatban tapasztalható a lelkesedés, de ez a láng – nem ritkán – hamar kialszik. Ritka a következetes, élethosszig tartó hűséges kiállás egy meggyőződés vagy ügy mellett. Nincsenek bebetonozott elvek, amelyekhez tartjuk magunkat, hanem a normát önmagunkban próbáljuk megtalálni. Meglátása szerint a Biblia arra tanít, hogy ez nem bennünk, hanem Istennél van, és nekünk ahhoz kellene következetesen ragaszkodnunk. A döntéseink melletti kiállásban jellemzően az okoz problémát, amikor magát a cselekedetet határozzuk el. Például mostantól templomba járok, adakozni fogok, és így tovább. Úgy véli, hogy az elköteleződésnek mély, Krisztushoz való kötődésből kell táplálkoznia. Ha valakit nem talál szíve legmélyebb rétegében az evangélium, akkor egy idő után feladja elhatározását. A ragaszkodásunk Krisztus melletti döntésünkből fakad.
Döntéseink mellett
Keresztyénként látjuk azt, hogy sokkal többször tudunk jó döntést hozni, mint előtte. Esetleg olyan helyzetben is mérlegelünk, amelyekről korábban nem feltételeztük, hogy döntéshelyzet. Aki nem Krisztusé, hanem még az ördögé, nem érzi a kísértéseket. A kísértést azok érzik, akik elindulnak az Isten útján. Saját tapasztalatom – fogalmaz a lelkész –, hogy minél inkább próbáltam Istenhez ragaszkodó életet élni és szolgálatot végezni, annál több helyről ért kísértés, és nehezebb volt állva maradni. A kísértések következtében gyakran elbukunk, ám ez nem kell, hogy padlóra küldjön bennünket. Jakab levelében úgy fogalmaz: „teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez” (Jakab 1:2). A tiszteletes úgy véli, hogy a kísértéseken keresztül pallérozódunk. A kísértés nem az Istentől jön, hanem megengedi a sátánnak. Ennek a mechanizmusába enged bepillantást Jób története. Nem tudta, hogy mi áll a hátterében annak, ami körülötte zajlik. Ezzel szemben nekünk mennyivel könnyebb, hogy a Szentírást olvasva megismerhettük történetét. Láthatjuk, hogy ugyanezen a szellemi küzdőtéren állunk, és ha nem érezzük a kísértést, ha jónak gondolunk mindent, amit teszünk, akkor ott baj van, félresiklottunk.
Temperamentum kérdése, hogy milyen gyorsan határozunk bizonyos kérdésekről. Ám a hirtelen hozott döntések nagyobb hibázási lehetőséget hordoznak magukban. Lénárt Tibor elmondta, hogy sokszor ő is kapkod. Viszont ahhoz, hogy Istennek tetsző döntést tudjunk hozni, például életbevágó ügyek esetében, sokszor hátrébb kell lépnünk. Ne saját magunk, hanem Isten szempontjából lássuk az adott kérdést: ekkor kaphatunk helyes választ! Napjaink felgyorsult világában gyakran azért hozunk rossz döntést, mert nem adjuk meg Istennek azt a lehetőséget, hogy mi hátrébb vonuljunk, elcsendesedjünk és engedjük, hogy letisztuljon a kép, amin keresztül a jó döntés megszülethetne – tette hozzá.
Türelemmel az Úr felé
Napjainkban a türelmetlenség, a türelem hiánya az egyik leggyakoribb kísértés, amelyben rendszeresen elbukunk, mert mindent megszabott időben akarunk elvégezni, megkapni, és Istennel is alkudozunk. – A határidők forgatagában élünk, mindnyájan 24 órás időintervallumban éljük az életünket, és ebbe szeretnénk Istent is belekényszeríteni. Miközben ő teremtette az időt, felette áll. De mi le akarjuk őt húzni a szintünkre, és azt az elvárást támasztani felé, hogy ő a mi idősíkunkon gondolkodjon – hangsúlyozza. Újabb kísértés, amikor úgy érezzük, hogy az Úr nem annak megfelelően dolgozik és gondolkodik, ahogyan szeretnénk. Gyakran felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán jelen van-e. Mert olyan, mintha nem csinálna semmit. Közben ő cselekszik, csak éppen a türelmet akarja kimunkálni. Lénárt Tibor kitért arra, hogy amikor valaki egy beteg hozzátartozójáért imádkozik, és hónapok, évek múltán sem következik be a remélt gyógyulás, akkor még mindig szeretem az én Uramat, Istenemet. Hálát adok azért, hogy hitet adott nekem, örülök, hogy velem van, akkor is, ha más idősíkon munkálkodik, mint én. Tudom, hogy ő gyógyít. Isten azt szeretné, hogy ne attól tegyük függővé a vele való bensőséges kapcsolatunkat, hogy miként válaszol az imádságunkra, milyen gyorsan jelenik meg és cselekszik. Az Istennel való kapcsolatunk akkor válik szorosabbá, ha elfogadjuk, hogy nem annak megfelelően történnek a dolgok, ahogyan ő.
– Jézus minden kísértésre Igével válaszolt. A Szentírás, az Istennel való napi kapcsolat nélkül képtelenség megállni az ilyen helyzetekben. A pusztában Jézus emberi kísérthető mivolta jelenik meg. Ha neki arra volt szüksége, hogy ő Igéket mondjon, akkor ne gondoljuk azt, hogy mi Biblia nélkül is állva tudunk maradni az ördöggel szemben – fogalmaz a lelkipásztor. Pál apostol efezusiaknak írt levelében komoly harci felszerelést ír le, amelyre szükségünk van. Ennek az alapja az Istennel való kapcsolat, az Ige mindennapi olvasása. – A gyerekeknek hittanórán is azért próbálunk meg aranymondásokat tanítani, hogy minél több üzenet raktározódjon el bennük. Hiszem, hogy az Úr a megtanult és látszólag elfelejtett dolgokat is elő tudja majd hozni alkalmas pillanatban, de ehhez meg kell tanulnunk azokat. Így a kísértésekre is kész válaszokkal rendelkezhetünk. Amikor valaki személyesen keres meg a problémájával, akkor is többek között a Biblia rendszeres olvasását szoktam javasolni. Örömmel tölt el, amikor ráveszi magát erre, mert lehet, hogy ott vannak azok a válaszok, amelyeket egész életében keresett – fűzte hozzá Lénárt Tibor.