Isten éltesse a koraszülött kis hősöket

Mire gondol a kismama, ha koraszülött gyermeke életben marad, és szembe kell néznie a nehézségekkel?
A kismamát elsősorban az érdekli, hogy életképes-e a gyermeke, hiszen együtt él vele pár száz napja. Magyarországon az újszülöttgyógyászat rohamléptekkel fejlődött az elmúlt tíz évben. A huszonnégy hetes korban világra jövő magzatoknak majdnem hetven százaléka, a 28. hét után a 95 százaléka életben marad. Vannak persze nem menthető esetek, amikor valamilyen fejlődési rendellenesség vagy súlyos fertőzés is jelen van, ami lehetetlenné teszi, hogy ezek a kis súlyú újszülöttek életben maradjanak. De itt élnek közöttünk sokan, akik koraszülöttként jöttek a világra, és ugyanarra a szellemi, lelki, fizikai teljesítményre képesek, mint az időre született társaik.

Egy barátnőm mesélte, hogy aki nem élte meg, elképzelni sem tudja, min mennek keresztül a szülők a koraszülött-intenzíven, ahol minden új nap újabb csoda, mégis rettegéssel teli. Beleégtek azok a kórházi napok, amikor az inkubátor mellett minden grammért imádkozni kellett.
Fontos lenne, hogy a koraszülést el tudjuk kerülni. Vannak családok, ahol ez gyakori, ezekben az öröklődő esetekben nem tudjuk, pontosan mi zajlik. Az ikerterhességek vagy a méh fejlődési rendellenességei hajlamosítanak a koraszülésre. Ennél rosszabb, hogyha a terhesgondozás során nem veszik észre a gyulladást az anya szervezetében, ami beindítja a korai méhtevékenységet. Ritkábban hirtelen vérzés, magas vérnyomás, terhességi toxémia teszi szükségessé, hogy idő előtt véget vessenek a terhességnek. Ezekre fel lehet készülni. Érdekes felfedezés volt számomra is, hogy amióta Lengyelországban betiltották az abortuszt, azóta a korábbi nyolc százalékról három-négy százalékra csökkent a koraszülöttek száma. Tehát van összefüggés az előzményben szereplő terhességmegszakítások és a koraszülés gyakorisága között. Orvosként nem befolyásolhatom az anya döntését, sem terhessége megszakítása, sem megtartása felé! A kötelező ultrahang során, amikor meg kell állapítani a magzat nagyságát, a terhesség korát, és az anya először hallhatja magzata szívműködését, rákérdezhetek, hogy nincs-e helye ennek a gyermeknek mégis a családban. Mi nem, de Isten meg tudja változtatni a szívnek a szándékait, hálás vagyok, hogy ezek a gyerekek megszülethettek.

Nemegyszer előfordult – amint azt a felesége egy korábbi nyilatkozatában olvastam –, hogy ön hazatelefonált, és együtt imádkoztak az anyukáért és a babáért, hogy rendben menjen a szülés.
Többször megtapasztaltam az ima hatását. Volt olyan eset, hogy az anya ott kínlódott órákon át a szülőszobában, a kisbabája a gyógyszerek hatására meg sem mozdult, az imádság hatásának viszont nem tudott ellenállni, és háromnegyed órán belül megszületett. A szülészet-nőgyógyászat nem csak a diadalmenetek helye. Amikor az orvos észreveszi egy korai terhességben az elhalást, kell valamit mondani az anyának. Egészen más egy hívő emberrel beszélni ilyenkor, mert Jézus az, aki vigasztalást és reménységet adhat, aki a veszteségeket is jóra tudja fordítani. Volt olyan páciensem, akinek hosszabb meddőségi időszak után fogant meg a magzata, de elment. Az ő számára már az is nagyszerű volt, hogy ez a gyermek spontán megfogant, nem kell tovább küzdenie a meddőséggel. Egy másik esetben a gyermek megszülethetett emberhez méltóan, de a szülei ölében meghalt, mert olyan fejlődési rendellenessége volt, amit sem operációval, sem más beavatkozással nem tudtunk volna gyógyítani. Az anya utólag elmondta, mennyire jó érzés volt, hogy nem szakította meg az ultrahang alapján diagnosztizált fejlődési rendellenességgel sújtott magzatát, mert így tisztességgel elbúcsúzhatott tőle, és utána életet adott három egészséges gyermeknek. Megbízatásunknak ez nem könnyű része, de lehet fohászkodni, kérni, hogy ilyenkor adassék bölcsesség arra, hogy olyasmit mondjunk, ami előremutat, ami a világosságra vezet, ami az anya számára is bátorító.