Közel három éve engedi Isten, hogy háború dúlja fel Ukrajnát, ami több millió ember életében hozott gyökeres változást. Bár Kárpátalja nincs közvetlenül a tűzvonalban, teljesen ezt a területet sem kerülik el a támadások, nem beszélve az emberi és szabadságjogi veszteségekről. A helyi magyarság körülményeibe Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház püspökhelyettese, az ungvári és ungtarnóci gyülekezet lelkipásztora engedett bepillantást.
Héder János
Milyen a jelenlegi helyzet Kárpátalján?
Megdöbbentő, de hivatalosan nincs háború az országban: háborús helyzet van meghirdetve, mivel Ukrajna nem üzent hadat Oroszországnak. Aki tudott, már elmenekült külföldre. A háború kezdeti szimpatizánsait is kijózanították az első koporsók. Mindennapos, hogy jogellenes módon elfogják az embereket az utcán maszkos, névtelen brigádok, nem számít, ha van védelmi papírjuk, egyszerűen eltépik. Ahogyan a mondás tartja, a háború első áldozata az igazság. Az ellenzéki médiát ellehetetlenítették, minden narratíva az állam érdekeit hangoztatja, blokkolva vannak bizonyos internetes hírforrások. Voltak olyan időszakok, mikor csak a győzelemről lehetett beszélni, minden más államellenesnek minősült. A magyarországi híradások még a századrészét sem merik megmutatni annak, ami itt zajlik, mert tudják, hogy rajtunk, kárpátaljaiakon csattanna az ostor. Váltópénz vagyunk a hatalom kezében, akiket mindig meg lehet szorítani. Az eddigieknél is nehezebb kisebbségnek lenni ebben a helyzetben. Az egyháznak viszont mindig az igazságot kell képviselnie. Ez pedig azzal jár, hogy minden lelkész tudja, amikor felmegy a szószékre: bármikor államellenesnek nyilváníthatják, amit mond, akár tizenkét évnyi börtönbüntetést is kiszabhatnak. A mai napig megfigyelnek minket. Rendkívüli bölcsességet kíván a Bibliának megfelelően hirdetnünk az Igét még akkor is, ha ez nem felel meg a nyomást gyakorló érdekeknek.
A lelkészeket is fenyegeti a besorozás veszélye?
Karácsonykor kezdtek el tárgyalni arról, hogy felmentik a lelkészek ötven százalékát a mobilizációs kényszer alól. A háború első napján hozták nekem a behívót, azóta még kettőt kaptam. Nem teszem ki a lábam a házból, csak mikor istentiszteletre megyek vagy temetni kell, de utóbbit is úgy jelentem be: lehet, nem fogok odaérni, ha útközben bevisznek a hadkiegészítőbe. Ez zajlik három éve, de megtanultunk vele együtt élni. Akik elmenekültek, néha nálunk is rosszabbul viselik a helyzetet, óriási honvágyuk van, mi vigasztaljuk őket.
NÉHÁNY ADAT UKRAJNÁRÓL
Oroszország három éve, 2022. február 24-én indította el a kiterjesztett támadásokat. Az ország azóta a területek és az erőforrások közel ötödét elveszítette. A lakosságot ötszázalékos hadiadó fizetésére kötelezik. A kárpátaljai nyugdíjasok háromnegyede átlagosan huszonnyolcezer forintnyi nyugdíjat kap, miközben az árak megközelítik a magyarországiakat. Akár fél év is eltelhet, mire sokan hírt kapnak a frontra küldött hozzátartozóikról.
Lát esélyt a közeljövőben arra, hogy befejeződjön a háború?
Egyszer minden véget ér, változást remélünk. A békének el kell jönnie, mert eltűntek az utcákról az emberek, összeomlik a gazdaság, az ország szabályosan tönkre van téve. Kérdés, a mostani vezetés maradhat-e ezek után… Néha elhangzanak olyan mondatok a volt külügyminiszter részéről, hogy katonai diktatúrát kellene létrehozni.
Mibe kapaszkodhat az ember egy ilyen, minden normalitást felrúgó helyzetben?
Abba, hogy Isten kezében vagyunk. Míg egy jóléti társadalomban azzal foglalkozunk, milyen a fizetésünk, mennyit késnek a vonatok, addig itt azzal kell szembenéznünk, mit tesz az ember, amikor nincs háza, amikor az apa eltűnik a családból, vagy ha egyik napról a másikra eltűnik az egzisztenciánk. Kérdés, van-e elég türelme és ereje az embernek, hogy mindvégig kitartson. Bízunk abban, hogy eljön az igazság ideje. Lelkészként olyanok vagyunk most, mint a bibliai próféták: együtt szenvedünk a néppel a veszteségben. Hiába hangoztattuk már az elején, hogy aki fegyvert fog, fegyver által vész el, most a vigasztalás a feladatunk. Isten biztosan ad kitartást mindannyiunknak. Kárpátalján sosem volt könnyű, a hitből és a magyarságtudatból fakadt mindig is a legnagyobb összetartó erőnk.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!