Nem tudni, hogy könnyen járható vagy szenvedésektől terhes úton indítja-e el Isten a hittanosokat, de az ő szerető atyai kezében van az életük – vallja Kissné Berencsi Mária hitoktató. Gyakorlata elején maga akart aratni, látni munkája gyümölcsét, idővel átengedte a lelki betakarítás jogát Istennek.
„Nem tudni, hogy könnyen járható vagy szenvedésektől terhes úton indítja-e el, de az ő szerető atyai kezében van az irányítás. Így értelmezem a gyermekkori elhívást”
Berencsi Mária nem várt el semmit Istentől a megtérésekor. Elmondása szerint a szülei soha nem tiltották el a gyülekezeti élettől, de nem tudta, milyen az. Folyamatos Istenhez fordulásában szerepe volt az 1994-ben történt szajoli vonatbalesetnek, amelyben harmincegyen veszítették életüket. Szülőfalujából, a Nyíregyházához közeli Pátroháról hetente járt Nagykőrösre hitoktatást tanulni. – Azt írja Lukács evangéliuma, noha más kontextusban: „…az egyik felvétetik, a másik otthagyatik”. A barátnőmmel a főiskolára tartottunk azon a vonaton. Velünk is hasonló történt. Ő elhunyt, én életben maradtam. Ezek után úgy éreztem, Istennek különleges terve van velem – meséli el történetét. A katekéta szak befejeztével alsós tanítónak felvételizett Debrecenbe. Huszonöt éve dolgozik pedagógusként, és huszonegyedik éve tart hittanórákat Pátrohán, az elemiben.
– A gyermekek tartanak frissen – hangsúlyozza. A lelkesedést az új kis arcok, egyedi személyiségek tartják benne. A társadalom különböző rétegeit tanítja, a mélyszegénységből érkező gyerekek mellett jómódúakat is, így sokféle családi történettel találkozik. Mint mondja: – Korábban nem voltak gyászoló diákjaim, ma több is van. Hittanórán a halálról is beszélgetünk, imádságban kérem el Istentől a szavakat, mert nehéz megtalálni a megfelelőt.
Kérdésünkre, hogy a hittanóra mennyire tud haladni a korral, azt válaszolja: – Nem is akarok haladni vele. Használok digitális eszközöket, amelyek színesebbé teszik az órákat, de a gyerekeket arra ösztönzöm, hogy maradjanak egyéniségek, nem kell arctalan alakokként a TikTok vagy a YouTube celebjeit követniük, hiszen a harmadik-negyedikesek már hajlamosak a rajongásra. Ismerem az influenszereiket, de megmutatom nekik a bibliai „celebvilágot” – nyomatékosítja.
Kissné Berencsi Mária hitoktató a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán szerezte katekétadiplomáját, Nagykőrösön, levelező tagozaton 1998-ban. A főiskola befejeztével Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán végzett alsós tanítói szakot, magyar nyelv és irodalom műveltségi területtel. Ma a Nagyvarsányi Református Általános Iskola és Óvoda tanítója, a pátrohai református gyülekezet hitoktatója. Férjezett, egy fiúgyermek édesanyja.
Legkedvesebb története József élete. Folytatásos teleregényként szokott rá hivatkozni, hiszen ahogyan halad a cselekményben a hittanórákon, csupa rossz dolgot kell elmesélnie, mire eljut József kiszabadulásáig. – A Szentírásban a családtörténetek felépítése rendkívül életszerű. A rossz dolgok közepette mi sem értjük az okokat, sokszor csak a történések legvégén ismerjük fel az isteni tervet. Ezt a saját életemben is így tapasztalom. A rossz eseményeket idővel visszájára fordítja az Úr – teszi hozzá.
Elmondása szerint amíg görcsösen kapaszkodott önmagába, saját szaktudásába, erejébe, addig a tervei kudarcba fulladtak. Mária életét a tanítás és hitoktatás mellett a méhészkedés határozza meg. – Akkora hó esett egyik tavasszal, hogy azon kezdtünk el aggódni a férjemmel, áttelelnek-e a méheink. A havazás miatt nem tudtuk megközelíteni az erdőben lévő méhest. Abban a helyzetben éltem meg, milyen ráhagyatkozni Istenre, átengedni neki az irányítást. Kimelegedett az idő, és megtapasztaltuk a gondviselését; a méhek néha jobban tudják, mire van szükségük az életben maradáshoz, mint a méhészek.
Mária nem hisz a gyermekkori megtérésben, viszont az elhívásban igen. Úgy véli, az Ige magvait ebben a korban is el lehet hinteni. Elképzelhető, hogy a tanár és a család sem látja szárba szökkenni, de utólag, tizenöt-húsz év múltán érthetővé válik Isten munkája az életükben. – Nem tudni, hogy könnyen járható vagy szenvedésektől terhes úton indítja-e el, de az ő szerető atyai kezében van az irányítás. Így értelmezem a gyermekkori elhívást – magyarázza, majd hozzáteszi, a hitoktatás első éveiben ő akart aratni, de idővel átengedte a lelki betakarítás jogát az Úrnak.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!