Isten választása

A bibliai világnézet középpontjában a Szentháromság Isten található. A keresztyén kritérium ezért mindig az Istennel való helyes viszony, ami az ember esetében nem áll fenn. Az emberrel probléma van, megváltásra szorul. Ez a biblikus világkép, amely ma is ugyanaz, mint az apostolok és az első keresztyének idejében, mivel az Isten szava örök, nem változik. Ezzel szemben az ember világnézete folyamatosan módosul – fejtette ki a lelkipásztor. A probléma lényege a bűneset, melyet a Biblia úgy fogalmaz meg, mint elidegenedést Istentől, önmagunktól, a világtól, aminek a következménye az erkölcstelen rossz tettek és maga a halál. Az emberi természet romlottsága megmutatkozik egyéni, közösségi és mindenekelőtt az Istennel való viszonyban is.

A tiszteletes úgy fogalmazott, hogy a Szentírás csupán egy-két rövid részében nem találkozunk a bűn jelenségével és következményeivel, hiszen az emberi bukás már a harmadik fejezetben megjelenik (vö. 1Móz 3). A bűnesettel az ember létállapota megváltozott. Ezt jelzi a Biblia az Édenből való kiűzéssel is, mely után az ember Isten akarata, a tökéletes rend helyett a saját belátása szerint kezd el élni. Ez a mindenkori ember alaptörténete – mondja el Molnár Ambrus. Ezt igazolják vissza a helytelen tetteink, melyek miatt gyökeres változásra, megtérésre van szükség, aminek a summája az elvesztett isteni jelenlét helyreállása, megbékélés, hazatalálás és az Isten közelségét tükröző életmód.

A mai nyugati világnézetnek ezzel szemben más a valóságértelmezése. A középpontban az egyén áll, a személyes boldogulás, a vágyak és az egyéni örömök kiteljesedése, keresése. Az ember önmagáért kész óriási áldozatot hozni: odaadja házastársát, gyermekeit, még a nemzetét is. Nehéz olyan határokat mondani, amit ne lépne át az egyén azért, hogy személyes boldogulását megvalósítsa – tette hozzá a tiszteletes. A kiindulópont szerint nincs baj az emberrel, a társadalommal van a probléma, azt kell valamilyen módon átalakítani. A lelkipásztor az utóbbi időszakban erőteljes útnak látja a nyugati kultúrában a keresztyén örökséggel való leszámolást vagy szembemenetelt, mely szintén a társadalom megváltoztatását eredményezi. Ez a szekuláris világkép azonban mégsem hozza el a vágyott békességet, hanem feszültségeket és időzített bombákat helyez el a társadalmon belül. Meglátása szerint ezek a jelzések egyértelműen a kiindulási pont hamisságára utalnak.

A Biblia szerint az embernek kell megváltozni azért, hogy az élet jóvá váljon. Olyan radikális változásra van szükség, melyet keresztyénként újjászületésnek nevezünk. Arra az új életre van szükség, amelyet csak a Krisztus áldozatával való személyes találkozás, majd elfogadás képes létrehozni. A humanista világnézet szerint vannak rossz dolgok a világban, de az ember alapvetően jó, és nem az ő felelőssége vagy nem az emberi természet következménye mindaz a rossz, amely körülöttünk látható és tapasztalható – fűzi hozzá. A személyes tettek helyett inkább társadalmi, globális folyamatok és viszonyok kerülnek a középpontba, és ott nem is a személy az, aki középpontban van, hanem inkább a társadalom.

Molnár Ambrus kitér arra is, hogy az emberi együttélés alapjai nem feltétlenül az Isten rendjét tükrözik. Természetesen az emberi együttéléshez törvények, normák szükségesek, és az adott emberi közösség mindig meghatározza, hogy mit fogad el az együttéléshez. Az ettől való eltérés a bűntény kategóriáját is kimerítheti, amit szankcionálnak. A lelkipásztor megfogalmazása szerint az örök isteni rend áthágása bűn. A bűntény pedig az adott társadalom rendjével való szembemenetel, amely időről időre megváltozhat a társadalmi berendezkedéstől függően.

Az emberiség bukása miatt a törvényeink azonban alapvetően nincsenek összhangban Isten örök rendjével. Ezért is tartja hangsúlyosnak a keresztyének társadalmi szerepvállalását, hogy amennyire rajtunk áll, társadalmi törvényeink Isten rendjéhez igazodjanak. A keresztyén alapokon álló társadalom áll a legközelebb az ember valódi szükségleteihez. Előfordulhat azonban, hogy a társadalom törvényei mégis ellentétesek Isten rendjével, és a keresztyén élet tulajdonképpen illegális polgári létet eredményez. Az aktív keresztyén közéleti szerepvállalás felelőssége is, hogy ez ne következzen be.

Amikor tudatosul bennünk, hogy magunktól Istennel ellentétes módon, azaz bűnben élünk, akkor azt egy sor előzetes döntés és lépés előzi meg. Kérdésként merülhet fel, hogy van-e objektív igazság. Hatással van-e ránk az, ami a múltban történt. Létezik-e természetfeletti, láthatatlan valóság. Ezekre a szekuláris világszemlélet miatt nem biblikus módon válaszolunk, ami megakadályozza azt, hogy eljussunk a bűnismerethez. Amennyiben ez hiányzik, akkor Krisztus megváltása sem válik fontossá. Bűnös emberi természet nélkül – anélkül az alapállapot nélkül, hogy az ember nincs a helyén – Krisztus áldozata tehát súlytalannak és feleslegesnek tűnik. Ugyanúgy része a bűnről szóló tan, mint a helyettes engesztelés: az állapotunk romlott, de Krisztus odaadja tökéletes életét értünk, hogy megváltson és új létállapotot hozzon számunkra. Ez nem automatizmus, hanem személyes hívás. Molnár Ambrus úgy fogalmaz, azt kell hirdetnünk, hogy a keresztyén élet Isten kegyelmi ajándéka. Ha valakit az Úr elvisz odáig, hogy zavarja az Isten nélküli élete, teológiailag megfogalmazva a bűnei, az már a megtérés útja, melyen Isten személyesen megmutatja kegyelmét is.

A lelkipásztor véleménye szerint nem kényelmesedhetünk el, mert az ellenségeskedés újra és újra megmutatja, hogy az emberi természet megváltásra, megváltoztatásra szorul. Érdekes, hogy ezt igazából nemcsak keresztyénként tudjuk kimondani, hanem akár más kultúrák is megfogalmazzák ezt. Régi római mondás, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ezt az üzeni, hogy az ellenségeskedéssel folyamatosan számolnunk kell. Azzal, hogy az emberi természet erőszakos módon érvényt akar szerezni önmagának másokkal szemben. Keresztyénként nagy felelősségünk van abban, hogy mennyire tudatosítjuk ezt magunkban. A bibliai világszemlélet nem engedi, hogy beszűküljünk magunkra, hanem Isten tervét mutatja meg, amelynek minekünk is a részévé kell válnunk. Molnár Ambrus fontosnak tartja felismerni azt, hogy nem kell összetörnünk, ha tragédia vagy nem várt nehéz helyzet következik be, mint amilyen a járvány vagy a háború. Isten igéje erősebb ennél az ellenségeskedésnél, és lesz olyan időszak a világunkban, amikor Krisztus megváltása teljességre jut, és mindazok részei lesznek az újjáteremtett világnak, akik már itt megbékélnek vele – zárta gondolatait a lelkipásztor.