Isten vigasztalásának közvetítői

Hogyan indult el az a folyamat, amelynek eredményeként megszületett a Biblia-alapú traumakezelés programja? Milyen nehézségekkel szembesültek a gyülekezetek és a segítők, amikor először próbáltak válaszokat adni a traumát átélt emberek kérdéseire?

A Wycliffe Bibliafordítók és a SIL International mint társszervezet munkatársai az 1994-es ruandai népirtás után kezdtek el foglalkozni traumatizált emberekkel, ugyanis a helyi gyülekezetek a háború sújtotta övezetben a misszió segítségét kérték abban, hogyan lehetne hatékonyan megszólítani a szörnyűségeket átélt lakosságot. A két szervezet megpróbált segítséget nyújtani a helyi gyülekezetvezetőknek, így jött létre A szív sebeinek gyógyulása című könyv. Ebben olyan anyagot állítottak össze, amelyet könnyű más nyelvekre lefordítani, és amelynek használatát másoknak is könnyen megtaníthatják. A programot úgy dolgozták ki, hogy laikus hívők is tudják használni, együttérzéssel fordulva akár már keresztyén, akár még újjá nem született emberek felé. A helyi gyülekezeti vezetők a kapott anyag kipróbálása után elmondták a meglátásaikat, tehát a gyakorlat formálta a könyv tartalmát. Felismerték, hogy a Biblia-alapú traumakezelés növeli a Szentírás tekintélyét a résztvevők életében. Fontos eredmény volt, hogy az emberek láthatták, hogyan lehet a Szentírást gyakorlati módon használni. 2021-ben már öt kontinens negyvenkét országában használták a könyvet, eddig körülbelül százhatvan nyelvre fordították le. Idővel az Amerikai Bibliatársulat (American Bible Society, röviden ABS) is elkezdett érdeklődni a traumakezelés iránt. Végül 2012-ben a könyv szerzői engedélyezték az ABS-nek, hogy a szükséges infrastruktúrát biztosítva kiterjessze a programot. Az ABS és a Wycliffe 2012-ben megalapította a Traumakezelő Intézetet (Trauma Healing Institute). Az általuk végzett szolgálat azon alapul, amit a Biblia és a mentálhigiénés szakemberek képviselnek. A könyv tartalma a helyi viszonyokhoz igazítható. A cél, hogy a traumakezelést a gyülekezetek és a közösségek önállóan is folytathassák. Az anyag tanítására helybeliek kapnak felkészítést, akik nem egyénekkel, hanem csoportokkal foglalkoznak. A program-ban alkalmazott interaktív módszer nemcsak a hatékony tanulást, de a résztvevők gyógyulását is segíti. Magyarországon a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének munkatársai 2021-ben kezdtek el foglalkozni a Biblia-alapú traumakezeléssel, azzal a céllal, hogy azt a munkatársaik egyes külmissziós területeken használhassák. Amikor részletesebben megismerkedtek az anyaggal, rájöttek, hogy ez a szolgálat itthon is hiánypótló lenne, így indultak útjukra 2022-ben Magyarországon az első Biblia-alapú traumakezelő csoportok.

Mi a csoportos beszélgetések célja?

Amikor traumáról beszélünk, egy spektrumot képzeljünk el: vannak nagyon súlyos és enyhébb traumák. Ezek olyan sebek vagy fájdalmak, amelyeket akár gyerekkorunk óta is hordozhatunk. Kihatnak az életünkre, még akkor is, ha kívülről teljesen „normálisnak” tűnünk. Miközben megtanulunk beszélni a saját fájdalmunkról és meghallgatjuk másokét, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. A beszélgetések során a résztvevők maguk fogalmazzák meg a tapasztalataikat és a felismeréseiket. Így megoszthatják másokkal az elszenvedett sérelmeket, és ezáltal szembenézhetnek velük. A célunk a lelkileg sérült embereknek abban segíteni, hogy Istennél keressék és találják meg a válaszokat a fájdalmukra, hiszen ő adott bennünket is egymásnak, hogy egymás terhét hordozzuk, egymás hite által épüljünk. Csoportvezetőként mi ahhoz járulunk hozzá, hogy a programba beépített sok-sok igei hivatkozással az Úr válaszai ragyoghassanak fel a résztvevők előtt. Az alkalmainkon központi üzenetként mutatjuk fel Isten irántunk való szeretetét az evangélium által. Rámutatunk a hibás istenképre is, és a kegyelemre helyezzük a hangsúlyt.

Hogyan zajlanak a csoportalkalmak?

Ahogy már említettem, a programunk interaktív, tehát nem előadás jellegű. Az alapját beszélgetések és különböző tevékenységek képezik, például rajzolás, panaszének írása, éneklés. Minden alkalmat egy történet elolvasásával kezdünk, utána pedig beszélgetünk róla. Ezek gondolatébresztő illusztrációk, amelyek egy-egy helyzetet mutatnak be az adott témával kapcsolatban. A témák továbbgondolása kis csoportokban, párban vagy közös beszélgetések keretében zajlik, azt is megvitatva, mit mond minderről a kultúránk, a környezetünk. A válaszokat azonban mindig az Ige fényénél keressük.

A programunk törzsanyaga hat témára épül, amelyek a következők: Mi sebezheti meg a szívet? Mi segíti a szív sebeinek a gyógyulását? Mi zajlik le bennünk, amikor gyászolunk? Ha Isten szeret, miért szenvedünk? Hogyan vigyük a fájdalmunkat a kereszthez? Hogyan bocsáthatunk meg másoknak? Ha megismerjük a Biblia mondanivalóját ezekről a témákról, az segíthet átélni Isten közelségét és irántunk való szeretetét. Valóságosan megtapasztalhatjuk a 34. zsoltár Igéjét: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Alkalmainkon az érzéseinkről és a velünk történtekről is szó esik, ezért lényeges, hogy bizalmi légkört tudjunk teremteni. Alapelvünk, hogy minden megszólalás önkéntes. A csoportvezetők feladata a témák felvezetése és kérdések megfogalmazása mellett a beszélgetések mederben tartása, az adott kérdésre biztosított időkeret figyelése, mindezt nyomásgyakorlástól, érzelmi manipulációtól mentesen. Egy másik alapelv, hogy a beszélgetések során tiszteletben tartjuk és meghallgatjuk egymást, nem adunk előre gyártott tanácsokat. Hangsúlyozzuk, hogy egyedül Isten Lelke tud rávezetni bárkit az igazságra. Ő tud felszabadítani a fájdalom alól, ő tudja bekötözni a sebeinket bölcsessége, irgalma és szuverén akarata szerint. A csoportvezetők valójában inkább moderátori szerepet töltenek be, biztonságos teret nyújtanak ahhoz, hogy a résztvevők maguk fogalmazzák meg a felismeréseiket és azokat a válaszokat, amelyeket Isten ad az ő Igéje és Szentlelke által. Így maguk jöhetnek rá, hogy ezt hogyan tudják alkalmazni a gyakorlatban.

Ön miért döntött úgy, hogy csoportvezető lesz?

Hadd olvassak fel ehhez egy Igét, amely különösen közel áll a szívemhez, megfogalmazza a választ arra, miért döntöttem úgy, részt veszek ebben a programban. A 2Kor 1,3–4 így hangzik: „Isten […] az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” Én is személyesen megtapasztaltam a minden vigasztalás Istenének a gyógyító, feltétel nélküli elfogadó és befogadó szeretetét. Nekem is voltak gyerekkoromban elszenvedett traumáim, amelyek meghatározták a későbbi életemet. Sok kacskaringós utat kellett bejárnom, mire valósággá válhatott számomra: Isten abban mutatta meg a szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk és feltámadt, ő élő Úr, akivel ma is találkozhatunk az Igében és Szentlelke által. Az Atya arra hív engem, hogy a vigasztalását, amelyet átéltem, osszam meg másokkal is. Ebben a programban különösen tetszett, hogy a csoportvezetőnek másodlagos a szerepe, mert a tényleges munkát maga Isten végzi.

Hogyan gyógyíthat az Ige?

Fontos hangsúlyozni, hogy a traumából való gyógyulás nem öncél. Nyilván szeretne az ember megszabadulni a fájdalmától, és lehet is! Azonban semmiképp nem akarjuk azt a hamis elvárást kelteni, hogy az alkalmaink során a traumák varázsütésre meggyógyulnak. A Biblia nem varázskönyv, nem arra kell számítani, hogy ha elolvasok egy Igét, attól rögtön elmúlnak a fájdalmaim. Azonban hisszük, hogy az Ige maga Isten szava, a teremtő Atya van benne, nem választható el az ő személyétől. Jézus azt mondta, hogy az ő beszéde lélek és élet. Ahol ő szól, ott élet támad. Mi feltámadt, élő Úrban hiszünk, aki a kereszten megváltott minket, és valóságosan tud cselekedni az életünkben hit által. Ha kiáltunk hozzá, felel, ha elmondjuk a bajainkat, válaszol. Ha valaki nyitott erre, megtapasztalhatja, hogy Isten nem hagyja magára azt, aki a nyomorúságából hozzá kiált. Ezért van az alkalmainkon Istenen a hangsúly, mert tőle függetlenül nincs igazi gyógyulás, mi nem tudunk önerőnkből segíteni saját magunkon vagy a másikon.

Miben nyújtanak mást ezek az alkalmak, mint a többi terápiás csoportbeszélgetés?

A mi programunk igazi színfolt a traumakezelő szolgálatok palettáján, mivel Biblia-alapú. Ez azt jelenti, hogy bárki részt vehet – akár hívő, akár nem –, aki elfogadja, hogy a válaszokat a Szentírás alapján adjuk. Az alkalom nyilván nem helyettesíti a lelkigondozói beszélgetést vagy a professzionális pszichiátriai segítségnyújtást. Nem mondok újat, de egy figyelmes beszélgetőtárs rengeteget jelenthet. Egyszerű dolog, a gyakorlatban mégis olyan ritkán valósul meg.

Milyen mértékben kapcsolódik a program a pszichológiához?

A gyógyulási folyamat, amelyet a program felvázol, nem pszichológiai technikákra épít. Nem alkalmazunk pszichológiai elméleteket, legalábbis olyanokat nem, amelyek ellentétben állnának a biblikus igeszemlélettel. Az viszont egyértelmű, hogy a pszichológia feltár olyan folyamatokat, törvényszerűségeket az emberi lélek működésével kapcsolatban, amelyek igazak, és amelyeket fel lehet használni. Tehát inkább azt mondanám, hogy a pszichológia felismeréseit alkalmazzuk: akár abban, hogy egy figyelmes beszélgetőtárs segíthet kibeszélni, megfogalmazni a fájdalmainkat, vagy hogy a gyásznak, a veszteségnek is vannak fázisai, amelyek nagyon hasonlók mindenkinél. Az viszont különbözik, ki mennyi ideig van egy-egy ilyen fázisban, mikor esik vissza, ezeknek megint vannak bizonyos lelki törvényszerűségei. Ezeket mind figyelembe veszi a program.

Milyen tapasztalatokat szerzett a legutóbbi alkalmon?

Érdekes volt újra rádöbbenni, mennyire hasznosak az őszinte, csoportos beszélgetések, a többi között azért is, mert a résztvevők ilyenkor maguk „hozzák létre” a beszélgetés tartalmát és felismeréseit. A megbeszélt igazságokat együtt értik meg és fogalmazzák meg, ezért azokat még inkább a magukénak érzik. Ugyanakkor a kiscsoportos beszélgetés közösséget teremt, lehetőséget ad megnyílni olyanoknak is, akik egy nagyobb csoportban nem mernének felszólalni. Láttuk, hogy mennyire kinyíltak az emberek egy-két napon belül. Hallották, mi hogyan működött a másik ember életében, így önmagukra is reflektáltak. Nagyon jó volt látni moderátorként az örömüket akkor, amikor felismertek olyan folyamatokat vagy törvényszerűségeket, amelyeket talán eddig is tudtak, de most igazán élővé is váltak számukra. A résztvevők épp azt kapták, amire szükségük volt: közelebb kerültek az Úrhoz. Ez a program végén kapott anonim értékelésekből is kiderült. Valaki így fogalmazott: „Megismertem a valódi, élő segítséget, nem módszerben, hanem az Úr Jézus Krisztus által abban, amit a megváltásban tett értem. Ő meghallgatja a fájdalmam, szerető jelenlétével támogat, bekötözi a sebeimet. Megelevenítette a hitemet, csak Istenben bízhatok, minden megoldás az ő kezében van.” Volt, aki így vélekedett: „A program keretein belül igazi testvéri közösséget éltem meg, és megtanultam, hogy hálás lehetek a fájdalomért is, mert közelebb kerülhetek általa Istenhez.” És az igazi, nagyon fontos tapasztalatunk az volt, ami a Biblia-alapú traumakezelés alapja is egyben, hogy az Úr volt közöttünk, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tényleg megtapasztaltuk azt, hogy az ő jelenlétében beszélgettünk, ahogy a Szentírásban is olvassuk: „…megnyitotta a szívüket, értelmüket, hogy értsék az írásokat.”