Ma már inkább az a furcsa, ha egy gyerek nem játszik videójátékkal, egymásnak is ajánlják ezeket, és olyan „színesek és szagosak”, hogy nehéz nem érdeklődni irántuk – mondta el Király Orsolya, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet adjunktusa, aki Molnár Ambrus lelkipásztor beszélgetőpartnere volt a Világ/Nézet legutóbbi adásában.
A szakember elmondta, hogy a pszichológiát is bevetik a játékgyártók, hogy vonzóbbá tegyék a termékeiket. Az igazán élvezhető, sikeres játékok rögtön több emberi igényt is megcéloznak: a kompetencia, az autonómia vagy a társas kapcsolódás igényét.
Szakemberek szerint az elmagányosodás jelenti az egyik legnagyobb problémát a fiatalok körében. Molnár Ambrus arra volt kíváncsi, hogy ebben közrejátszanak-e a videójátékok, de Király Orsolya szerint a videójáték nem feltétlen oka ennek a jelenségnek. Arra emlékeztetett, hogy az iparosodás óta a közösségek egyre csak aprózódnak, ráadásul hiába nem kell ma már a legtöbb embernek egész nap a földeken dolgoznia, mégis mindenki elfoglalt és rohan.
Az adjunktus szerint a virtuális világ csak egy eszköz ezek ellensúlyozására és a találkozásra, és azért népszerű, mert rögtön elérhető. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a játékokban szerzett ismeretségek is emberi kapcsolatok, és lehetnek akár értékesek is. Az adjunktus nem is szereti virtuális világnak nevezni ezt, hiszen hiába virtuális az eszköz, minden, amit átélünk – az élmények, az érzések és a traumák is –, valós.
Veszélyei is vannak ugyanakkor a videójátékoknak. Az ELTE adjunktusa elmondta, hogy sokféle motivációból lehet játszani, és akinél a menekülés a fő motiváció, annál nagy a függőség kialakulásának a veszélye. Király Orsolya azt tanácsolja, hogy minél több olyan tevékenységet kell csinálni, ami örömöt okoz: sportok, művészetek, társas élmények. Szülőként pedig erre kell figyelni a gyerekünknél is, mert ha több forrásból fakad az öröm, akkor nehezebben csúszik bele valaki abba, hogy egyetlen dologtól függjön.
Pozitívumként szokták emlegetni a videójátékok esetében, hogy segíti a szem-kéz koordináció vagy épp a stratégiai gondolkodás fejlődését, ami Király Orsolya szerint igaz is, és ezt a lehetőséget is látnunk kell bennük, de ez nem jelenti azt, hogy csak ilyen módon lehetne fejleszteni ezeket a kompetenciákat. A játékok azonban segíthetnek azzal is, hogy magabiztosabbá tesznek a megoldott problémák adta sikerélménnyel, vagy épp a társas készségek fejlődését segítik elő a visszahúzódóbb embereknél.
A teljes adást itt nézhetik meg:
Nevelni, de hogyan?
Gyermekkorban kezdődik az ember nevelése, és igazából sosem ér véget. Felnőttként már nem annyira tanítanak minket, hanem sokkal inkább tanulunk magunkról a többi ember visszajelzéséből. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alapokat egészen kicsi korban kell letenni, és ez nemcsak kihívás, hanem óriási felelősség is a szülők számára. Pécsi Rita neveléskutató volt Molnár Ambrus vendége.