"Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál" (Jn 4,6)

Az ökumenikus imahét idei témája Jézus és a samáriai asszony története. Január 18-tól 25-ig a történet egy-egy részletét vizsgálva próbálunk közelebb jutni az élő víz forrásához. Olvasmányok, bibliamagyarázat és imádság a második napra.
Olvasmányok

1Móz/Ter 29,1–14: Jákób és Ráhel a kútnál
Zsolt 137: Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
1Kor 1,10–18: Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé..."
Jn 4,5–6: Jézus az úttól elfáradva...

Magyarázat

Jézus már korábban is megfordult Júdeában, mielőtt összetalálkozott a samáriai asszonnyal. A farizeusok elkezdték hirdetni, hogy Jézus több tanítványt keresztelt meg, mint János. Lehet, hogy ez a híresztelés feszültséget és nyugtalanságot okozott. Elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy Jézus elindult.
Megérkezve Jézus a kúthoz tartott. Elfáradt az úton. Fáradtsága összefügghet a híreszteléssel. Amíg pihent, egy samáriai asszony jött a kúthoz vizet meríteni. Ez a találkozás Jákób kútjánál volt, amely az élet szimbolikus helye.

Párbeszéd kezdődik a samáriai asszony és Jézus között az imádás helyével kapcsolatban. „Ezen a hegyen vagy Jeruzsálemben?" – kérdezi a samáriai asszony. Jézus így válaszolt: „Nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben... az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres." (Jn 4,21–23)

Gyakran megtörténik, hogy az egység közös keresése helyett versengés és vitatkozás jellemzi az egyházak kapcsolatát. Ez történt Brazíliában is az elmúlt években. Közösségek dicsőítik saját erényeiket és jótéteményeiket, emiatt többen követik őket. Egyesek azt gondolják, hogy minél nagyobb az egyház, minél több egyháztagja, minél nagyobb ereje van, annál közelebb van Istenhez. Úgy mutatják be önmagukat, mint az egyetlen igazi imádókat. Ennek eredményeként erőszak és tiszteletlenség alakult ki más vallásokkal és tradíciókkal szemben. Ez a fajta versengés bizalmatlanságot teremt az egyházak között, és a hitelesség hiánya jelentkezik a társadalomban az egész kereszténységgel szemben. A versengés növekszik akkor, amikor a „másik" közösség ellenséggé válik.

Kik az igazi imádók? Az igazi imádók nem engedik a versengés logikáját érvényesíteni azért – ki a jobb, és ki a rosszabb –, hogy befolyásolják a hitet. Szükségünk van „kutakra", hogy felfrissülhessünk, hogy pihenhessünk, és felülkerekedhessünk a vitákon, versengéseken és erőszakon. Szükségünk van olyan helyekre, ahol megtanulhatjuk, hogy az igazi imádók „lélekben és igazságban" imádnak.

Kérdések

1. Mi a fő oka az egyházak közötti versengésnek?
2. Képesek vagyunk-e elismerni a közös „kutat", amely segít, hogy megpihenhessünk a viták és versengések közepette?

Imádság. Kegyelmes Isten! Egyházaink gyakran a versengés logikáját választják. Bocsásd meg nekünk az önteltség bűnét. Belefáradtunk a dicsőség hajszolásába. Engedd meg, hogy pihenjünk a kútnál. Frissíts fel bennünket az egység vize által. Megtisztítva közös imádságunk által. Lelked, mely a káosz vizei fölött lebegett, hozzon nekünk egységet a megosztottság helyett. Ámen.

Készült a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadásában megjelent imafüzet anyaga alapján. Forrás: Reformátusok Lapja