Jézus nem programokat szervezett, hanem közösséget épített

Az egyházközség lelkipásztora 2016 óta Harmathy András. Feleségével, Sárai Ágotával öt gyermeket nevelnek. Ágota a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának spirituálisa, korábban a helybeli református gimnázium iskolalelkésze volt. Szentendrei szolgálatuk során kezdettől arra törekedtek, hogy megerősítsék a gyülekezet lelki életét. – A keresztyénségben számunkra a kulcsszó a közösség, amely Isten egyik nagy ajándéka az embereknek. Az itteni reformátusságnak hatalmas élményt jelentett, ahogyan épp huszonöt évvel ezelőtt Isten megsegítette őket a gimnázium újraindításában, ebben a korábbi tiszteletes, P. Tóth Béla és felesége, Zsuzsa asszony mint első igazgató vállalt oroszlánrészt. Mindennek következtében mára lényegében kinőttük a templomot és a gyülekezeti tereinket is. Minket arra vezet Isten, hogy az energiáinkat ne épületek, hanem emberek és a közösség építésébe fektessük. Olyan egyházközséget szeretnénk formálni, ahol nemcsak a szószékről hirdetik Krisztust, hanem a tagok élete is őt sugározza, vonzóvá téve az Igét a külvilág számára – vallja a lelkipásztor.

– Szolgálatunk középpontjában a tanítványság áll. A lelkész feladata, hogy szétossza kincseit, átadja tudását, másokat fölemeljen, akik azután Krisztus-követő emberként szintén beállhatnak a szolgálatba ott, ahová Isten helyezte őket. Nem csak azt nézzük, mennyire telt meg a templom, vagy hány hétközi alkalmat tartunk. Nem az izgat, mekkora gyülekezet leszünk öt év múlva, hanem hogy milyenekké válnak a hívek, hogyan nyílik ki az életük, és miként tesznek bizonyságot a hivatásuk által. Vágyunk, hogy a városban mindenütt reformátusokra akadjanak az emberek. Nem azért, hogy befolyást vagy dicsőséget szerezzünk, hanem a krisztusi hatás miatt. Van például olyan közöttünk, aki amikor ideköltözött, a szomszédjában, a munkahelyén, de még a focipályán is reformátusokkal találkozott, ez vette rá arra, hogy eljöjjön a templomba. Azóta a testvérünkké is lett a hitben – újságolja örömmel Harmathy András.

– Szentendre értelmiségi város: az országban egyedülállóan magas itt az egy főre jutó diplomák száma. Tükrözi ezt a pezsgő kulturális élet is, számos vezető beosztású ember él a településen. Ez egyrészt lehetőségeket ad a gyülekezetnek, másrészt azt is jelenti, hogy nem könnyű őket vezetni. Miközben mindenki keresi a kapcsolódást, mert elveszett vagy árva, mégsem könnyű közösségre találni, egymást alázattal elfogadni ott, ahol mindenki rendkívül képzett, okos és befolyásos – osztja meg gondolatait a természetesen szintén jól képzett vezető. – A minap néhányan a kerítésünket javították, a feleségem pedig megjegyezte, mintha nem is munkások, hanem gazdák volnának. Ilyen lelkületet szeretnénk elérni mindenkinél a gyülekezetünkben: ha a munkaidő leteltével még meglátunk egy repedést, nem hagyjuk ott, hanem betömjük a lyukat, sőt úgy helyreállítjuk, hogy évekig ne kelljen javítani – fejti ki a lelkipásztor.

A szentendrei eklézsia élete virágzó és sokrétű, előfordul, hogy hétfőtől szombatig mindennap van valamilyen alkalom. – A felnőttek jelentős része kifejezetten szeret kis csoportokban beszélgetni, együtt lenni hétről hétre. A két vasárnapi istentiszteleten mintegy kétszázötven-háromszáz ember vesz részt, e csoport fele pedig bekapcsolódik valamelyik hétközi alkalomba is – osztja meg Szalai Zsolt főgondnok. Havonta tartanak férfi és női kört. A fiatalok megszólítása érdekében rendezik meg az ifisek időről időre a Spot nevű eseményt. Minden héten van bibliakör: jellemzően az előző vasárnapi igehirdetést beszélik át részletesen. – Jézus földi szolgálata alatt és utána is úgy építette az egyházat, hogy folyamatosan jelen volt a tanítványai körében. Minél több időt tölt együtt a gyülekezet Isten Igéjéről beszélgetve, imádkozva, értelmesen gondolkodva, annál erősebb ennek a közösségformáló ereje, annál jobban tud hatni az Ige az emberek életében – fűzi hozzá a főgondnok.

A gyülekezetben felépített rendszer szerint zajlik a tanítványképzés, szeptembertől májusig három tematikus sorozaton vehetnek részt az érdeklődők. – Az évek során minden évben volt öt-tíz felnőtt konfirmandusunk. A létszám gyarapodott, a szolgálók és a lelkipásztoraink száma is növekedett, így szükségesnek láttuk szorosabban integrálni az újonnan csatlakozókat. Legfrissebb tagjaink a Keresztkérdések sorozatban ismerhetik meg, milyen Jézus Krisztust követni. Aki úgy érzi, szeretne továbblépni, felkészülhet a konfirmációra, amelyet pünkösdkor tartunk. Ekkor berobbannak az emberek a gyülekezetbe, megérzik a kis csoportok erejét. De mi jön ezután? Vannak, akik nem mernek eljönni bibliakörre, mert zavarban lennének a náluk hitben előrébb járó testvérek között. Ennek orvoslására indítottuk el az Ismerd meg a Bibliát! sorozatot: heti rendszerességgel tanulmányozzuk a Szentírást nagy, egybefüggő történetként az elejétől az utolsó könyvig. Itt világossá válik a résztvevőknek, hogy minden az isteni terv része, az Ó- és az Újszövetség egymást erősítve, kiegészítve vezet minket Isten országa jelenvalóságának felismerésére – magyarázza Szalai Zsolt.

– Ezt követi a Compass nevű sorozat, amelyben arról tanulunk, miként sáfárkodhatunk a pénzünkkel, tehetségünkkel, időnkkel. Az a szándékunk, hogy a gyülekezeti tagok megtapasztalhassák, Isten Igéje nem elméletben létező, elvont valami, hanem a mindennapi életünket formáló valóság. A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (Keve Társaság) kiadványait használjuk, amelyek segítségével kilenc hét alatt végigvesszük a sáfárság alapjait, a hitelhez, adakozáshoz, befektetéshez, válságkezeléshez, tizedhez való keresztyén viszonyulást. Mindezt az örökkévalóság perspektívájába helyezzük: hogyan tudom úgy kezelni a pénzügyeimet, hogy az Istennek tetsző legyen? A Compass alapüzenetét így fogalmazhatnánk meg: hagyjuk, hogy a pénztárcánk is „megtérjen” – mondja Szalai Zsolt, aki közgazdászként és a Keve Társaság elnökeként egyaránt feladatának tartja a hívők pénzügyi tudatosságának formálását.

– A negyedik sorozatunk neve: Tanúim lesztek. Ez missziós képzés, amellyel behívjuk és felkészítjük az embereket a szolgálatra, hogy a hitüket meg tudják élni hivatásukban és a mindennapjaikban. Az alkalmakon részletesen átbeszéljük a teológiai fogalmat és annak gyakorlati megvalósulásait. A missziós parancs kimondja, „tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Ez kicsit félelmetesnek tűnhet, de úgy gondolom, elsősorban ott kell végeznünk, ahova Isten helyezett minket: abban a családban, baráti csoportban, munkahelyen vagy akár a saját gyülekezetünkben. A család az egyik legnehezebb terep ilyen szempontból, mert ott jól ismerik az erényeinket és a hibáinkat is. De a kegyelemre mindig támaszkodhatunk, tanítványként pedig meg kell értenünk, hogy a mi dolgunk az üzenet átadása, de a szívek formálása Istené – teszi hozzá Szalai Zsolt.

„Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Tim 2,8) Ezzel az áldó Igével kezdődött el 2017-ben a férfikör, amelyet annak vezetője, Váradi Zsigmond presbiter mutat be. – Az a küldetésünk, hogy Szentlélek által vezetett, Isten szeretetében gyökerező, nyitott testvéri közösség legyünk, ahol a tagok egymás hite által épülhetnek, és szüntelenül imádkozva teremhetik a megtérés gyümölcseit. Kétségtelen, a férfi ma már lassan nem létező fogalom, de nekünk nem az a célunk, hogy megoldjuk a modern férfiválságot. Az ilyen körökben, mint a miénk, az Isten követésében előrébb járó és újonnan csatlakozó férfiak egymás hite által tudnak növekedni. Az évtizedek óta köztünk szolgáló hithősöket látva a fiatalemberek megérthetik, milyen az, amikor a keresztyén férfi a helyén van, és hűséggel végzi az Isten által rábízott feladatokat. Mi úgy gondoljuk újra, mit jelent férfinak lenni a XXI. században, hogy együtt dolgozunk, izzadunk, nevetünk, sokszor közösen kínlódjuk meg a beszélgetéseinkben önmagunkat, Isten Igéjét – fejti ki Váradi Zsigmond.

– Jelenleg majdnem kilencvenen tartoznak közénk. Havonta összegyűlünk imaórára, minden évben tartunk őszi és tavaszi csendesnapot. Rendszeresen szolgálunk a gyülekezetben: mi felelünk a temető karbantartásáért, szeptemberben négyszáz palacsintát sütöttünk az iskolakezdés alkalmából, diakóniai disznóvágást rendeztünk, adományokat viszünk a rászorulóknak, segítünk pakolásban, szállításban, építkezésekben. Külön figyelmet fordítunk a nehezebb helyzetben lévő testvéreinkre. A férfikör olyan, mint egy kisebb nyáj e lelki közösségben: vannak elkóborlók, betegek, rászorulók, akiknek mind utánamegyünk. Az evangelizációt fontos feladatunknak tartjuk, volt rá példa, hogy valaki előbb a férfikörhöz csatlakozott, és csak utána a gyülekezethez. Arra szoktam biztatni az asszonytestvéreket, ne féljenek hozzánk küldeni a férjüket, mert itt nem poharazgatunk vagy a lábunkat lógatjuk, hanem imádkozni, szolgálni tanítjuk őket. Ez nem nemi szegregáció, hanem pontosan a férfiakkal együtt töltött idő révén erősödhet a család és a gyülekezet is – vallja meggyőződéssel a férfikör vezetője.

Weiner Zoltán beosztott lelkipásztor az ifjúsági élet szervezéséért felel, valamint a gimnázium diákjainak lelki életét fogja össze. Korosztályonként négy ifire bontva mintegy hatvan fiatallal foglalkozik. A lelkipásztor a kapcsolatiság szerepét emeli ki ebben a szolgálatban is: – Vezetőként igyekszünk hetente többször találkozni a fiatalokkal, közös programokon veszünk részt, beszélgetünk velük. A keresztyénség közösségi lét. Jézus nem programokat szervezett, hanem közösséget épített. Folyamatosan küldetésekre indította tanítványait, megbízott bennük. Ezt a tanítványi kapcsolatot szeretnénk erősíteni azáltal, hogy az idősebbeket bevonjuk az ifivezetésbe, zenélésbe, gyerekmunkába, illetve olyan gyakorlati feladatokba, mint a vetítés, pakolás, díszítés. A szolgálat komolyságot, felelősséget ad nekik, egyben megtartóerő számukra, hogy idetartoznak, fontosak a közösségnek. Idén minden konfirmandust egy idősebb ifis mentorál, akivel időről időre összeülnek beszélgetni. Így nemcsak a lelkész példáját látja a fiatal, hanem a hitben néhány évvel előrébb járó kortársaiét is – magyarázza Weiner Zoltán.

– Még egy református gimnázium közegében sem mindig egyszerű vállalni a meggyőződésüket, ezért hálásak vagyunk, amiért a gyülekezetünk fiataljai nem titkolják a keresztyénségüket, hanem kovászként vannak jelen az iskolában és az egyházközségben is. Egy csapatnyi ifisünk ötletétől vezérelve olyan délutánokat kezdtek szervezni Spot néven, amelyeken a hagyományos kereteken kívül, evangelizációval, bizonyságtételekkel, énekléssel megmutathatják gimis társaiknak, miért jó az ifi. Jó példa a kreativitásukra, amikor a tanórai szünetekben melegszendvicseket sütöttek, így szólítottak meg embereket, hogy jöjjenek el a szombati alkalmunkra – tekint vissza hálásan a lelkipásztor.

Az ifjúsági lelkészt a fiatal generáció megszólításának próbatételeiről is kérdezem. – Nehéz dolguk van a Z generációs fiataloknak. Sok mindennel küzdenek, jellemző rájuk a szorongás. Nagy a tudásuk, de érzelmileg még nem teljesen zárkóztak fel ehhez. A virtuális világ minden kapcsolatukat rombolja, gátolja, mert nem élőben töltenek egymással időt, és a figyelmüket is megosztja. Ezzel kell versenyre kelnünk az ifjúsági munkában, hogy reagálni tudjunk a Biblia segítségével a szorongásokra. Bár a Szentírás több ezer éves, Jézus számára a Z generáció helyzete sem ismeretlen. Reformátusként intellektuálisan értjük meg az Igét, de meg kell mutatnunk a fiataloknak, hogyan lehet ezt a mindennapokban meg is élni. Ne csak a tudat legyen meg: egy szorongó nemzedék tagjai, hanem értsék és tegyék az életük részévé, hogy az evangéliumhoz menekülhetnek a félelmeikkel, hiszen Isten elfogadja és szereti őket. A Bibliában állítja, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Nem technikákkal lehet legyőzni a szorongást, hanem azáltal, ha szeretve vagyunk – fejti ki Weiner Zoltán.

Az egyházközség negyedévente megjelenteti a Kehely című folyóiratát, amelyben tájékoztatják a közösséget a közelgő eseményekről, célokról. A pénzügyek, programok beszámolói mellett tanító írásokat, interjúkat olvashatunk a lapban. A folyóirat gondot fordít bizonyságtételek, hitben megélt helyzetek megosztására is. Minden szám egy központi gondolat köré szerveződik, mint a hivatás vagy az evangelizálás. A pandémia időszakában kiemelt szerepet kapott a lap információközlő és hiterősítő funkciója: a karantén alatt az otthoni családi istentiszteletek megtartásában segítették a híveket a Kehely hasábjai, igei biztatást nyújtva abban a bizonytalan és rémisztő időszakban, amelyet mindannyian átéltünk.

Wieland Brigitta nem csak a lap főszerkesztéséért felel, a 2021-ben kezdődött evangelizáló verses estek egyik szervezője is egyben. – Az iratterjesztésben dolgozó testvérektől ered az ötlet, hogy verses összejövetelen beszéljünk az Úr szeretetéről. Szerettünk volna minél több embert megszólítani, ezért idén a városi könyvtárban tartottuk az első nyitott alkalmunkat. Olyan ismert költőktől választunk – nem csak istenes – verseket, mint Ady, Babits és József Attila. Két irodalom-tanárnő moderál, kérdésekkel segítve a hallgatóságot, hogy felderítsük a költők Istennel való kapcsolatát. Az alkalmakon lehetőség nyílik megosztani a költeményekhez kapcsolódó lelki élményeket, gondolatokat. A gyülekezet fiataljai zenei szolgálattal színesítik az esteket, Harmathy András pedig rövid igemagyarázatot fűz az éppen kiemelt témához. Cseri Kálmán szavaival élve, „az evangélium leghatékonyabb terjesztése: szívtől szívig”. Az a szándékunk, hogy a verses estről reménységgel teli szívvel térjenek haza az emberek – ismerteti az egyedi evangelizációs alkalmakat Wieland Brigitta.