Jó apaminta nélkül nehezebb jó apává válni

Generációs hiánycikk a minta a kapcsolódáshoz – nagyjából így lehet összefoglalni a legnagyobb, de nem leküzdhetetlen akadályt, amely rengeteg édesapában kelt kétségeket a saját alkalmasságával kapcsolatban. Pedig ez – ahogyan Léder László pszichológus fogalmazott – egy tanulható készség. Csakhogy – és erre már Süveges Gergő hívta fel a figyelmet – az apák nem tudják, hogyan is kell ezt csinálni. – Mert az apánk, a nagyapánk nem adott nekünk mintát, hogy hogyan kell kapcsolódni a gyerekeinkhez – fogalmazott a műsorvezető.

A beszélgetést vezető Cseh Ádám felvetette, hogy jó apává jó minta nélkül is lehet válni, például úgy, hogy valaki egészen másmilyen apa szeretne lenni, mint amilyen neki jutott. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – fontos, hogy ez ne csapjon át egy folyamatos, a múlt elől való menekülésbe. Léder László elmondta, hogy a praxisában rengeteg hasonló esettel találkozik: olyan férfiakkal, akik gyerekkorukban nem kaptak szeretetet, mégis szeretnének minél többet adni – és ez egyáltalán nem lehetetlen. Több példát is említett, amelyek mind azt igazolják, hogy a hatalmas lelki terheket hordozó férfiakból is lehetnek nemhogy jó, hanem egészen kiváló édesapák is.

De nem csak a minták hiánya nehezíti a XXI. századi édesapák dolgát. Miközben egyre több szó esik arról, hogy nekik is elérhetőnek kell lenni a család mindennapjaiban, addig ennek egyáltalán nem kedveznek a körülmények. A családban élő apából a családért élő apa lett – állapította meg Léder László, hozzátéve, hogy a XX. században, az iparosodással alakult ki az a gyakorlat, hogy az anya egyedül gondozza a gyermekeket, az apa pedig a megélhetésért felel. Az eltávolodást csak tetézi, hogy sok édesapa fáradtan ér haza, és nehezen áll át a munkahelyiből otthoni „üzemmódba”. A pszichológus szerint óriási, társadalmi szintű változásokra volna szükség, de addig is mindenki képes a saját életén is alakítani és tenni azért, hogy apaként többet, jobban legyen jelen a családjában.

Az egyéni elhatározáshoz és a változáshoz a közösségből is lehet erőt meríteni – erre hívta fel a figyelmet Veres Péter református lelkipásztor, aki óriási lehetőségnek nevezte, ha az embert – ebben az esetben az apát – egy nagyobb család, a gyülekezet is körbeveszi, támogatja, segíti.

Márpedig sok apának szüksége van a segítségre, csak éppen kérni nem mernek, mert a modern kor rájuk erőlteti a „macsó”, akár egyedül is helytálló, soha el nem gyengülő, mindig tévedhetetlen férfi szerepét, amely még inkább eltávolítja őket a gyerekeiktől. Ezzel kapcsolatban Süveges Gergő úgy fogalmazott, hogy a tévedhetetlenség látszata rombolja a hitelességet. Abban is valamennyien egyetértettek, hogy egy apának tudnia kell bocsánatot kérnie, még a saját gyerekeitől is, és mernie kell olykor gyengének lenni, a gyerekekben ez indítja meg ugyanis a szeretet „vérkeringését”. A szeretet pedig, amelyet a szülők adnak – erre utalt Veres Péter lelkipásztor –, Isten továbbadott szeretete ebben az ajándékként kapott, de felelősségteljes szolgálatban.

A teljes adás itt tekinthető meg: