Amikor Luther Márton kihirdette tételeit a wittenbergi vártemplom közelében, nem sokan gondolták, hogy az általa képviselt tanok néhány évtized múltán futótűzként terjednek majd el Európában. A lutheri irányzat mellett a legtöbb követőjük a kálvinistáknak lett, utóbbi felekezet bölcsője Genf volt. Az ott elindított reformok azonban nemcsak Svájcban fejtették ki hatásukat, hanem a kontinens távolabbi vidékein is megjelentek, így Skóciában is. Ehhez szükség volt John Knox prédikátor kitartó munkájára.
„Krisztus legtökéletesebb iskolája, amely az apostolok óta a földön volt” – szólt elismerően John Knox arról, amit Genfben tapasztalt a kálvini egyházról. A város biztonsága és az erkölcsi normák szintjének láttán sok oda látogató megfogalmazta elismerését, így a skót származású reformátor is: az evangéliumot ugyan máshol is hirdetik, de a svájci városban azt a gyakorlatban is megélik – fűzte a fent idézett gondolathoz. A politikai klíma változása után hazatérhetett Skóciába, és hozzálátott a kálvini egyház megszervezéséhez.
TESTŐRKÖDÉS ÉS GÁLYARABSÁG
John Knox nem messze Edinburghtól látta meg a napvilágot 1515-ben (más források szerint korábban). Papi pályára lépett, de amikor a brit szigetre is eljutottak a reformáció hullámai, teológiai nézetei megváltoztak. George Wishartnak, a skót reformáció jelentős tanítójának szolgálatába állt: nemcsak követője, hanem testőre is volt, amíg lehetett. Wishartot ugyanis a katolikusok 1546-ban eretneknek nyilvánítva máglyára küldték. Knoxot a skót mártír menekülésre szólította fel, mondván, elég egy ember az áldozathoz.
A vallási küzdelmekkel terhelt Skóciában hirdette a protestáns tanokat egészen addig, amíg a katolikus franciák meg nem szállták a munkaterületét. Knox életében ekkor másfél éves gályarabság következett. Szabadon bocsátása után jobbnak látta angol területen folytatni az igehirdetést, az ottani berwicki honfitársaiból gyülekezetet kovácsolva. Munkásságával felkeltette VI. Edward angol király udvarának az érdeklődését, így tevékenykedhetett később ott lelkészként. A trónt a vélhetően tüdőbajban életét vesztő király után annak katolikus nővére, Véres Mária foglalta el. Az uralkodóváltás a protestáns Knox számára nem sok jót ígért.
Az oktatás szolgálatban
Knox az oktatást is lényegesnek tartotta, úgy látta, ez kulcs ahhoz, hogy Isten Igéjét közvetlenül is megismerhessék az emberek. Ezért az írni-olvasni tudás ügyében több intézkedést is tett. Ezirányú tevékenysége hosszú távon hozzájárult ahhoz, hogy Skócia vált Európa egyik tudományos központjává, írástudás szempontjából pedig kiemelkedő nemzetévé.
AZ A BIZONYOS ELSŐ TROMBITASZÓ…
Elmenekülve Angliából több helyen is megfordult. Ezek közül Genf váltotta ki belőle a legnagyobb hatást, ott lett az angol menekültek lelkésze. Kálvin tanításait fordította saját nyelvére, hazaküldte az írásait, illetve röpiratokat is készített. A legnagyobb visszhangot az Első trombitaszó a nők rémséges kormányzása ellen című szövege keltette. Ebben az írásában – amelyről Kálvin egyébként igyekezett őt lebeszélni – igen kemény szavakkal illette a korszak katolikus uralkodónőit (Véres Máriát és Guise Máriát), akik elszántan üldözték a protestáns vallás követőit.
Véres Mária halála után a protestáns vallású Erzsébet került az angol trónra, így az egykori vallási száműzöttek hazatérhettek, köztük Knox is. Korábbi írása a női uralkodók ellen Erzsébet tetszését sem nyerte el, Knox a többi között emiatt is Skócia földjét vette célba; hathatós munkájának következtében – uralkodójuk, Stuart Mária katolicizmusa ellenére – a nép a kálvinista tanokat vette át. Miután a skót parlament 1560-ban elfogadta a reformáció törvényét, Knoxra várt a feladat, hogy kidolgozza országának egyházi rendtartását. Igehirdetéseit keménynek és inspirálónak tartották, azt mondták róla, hogy „egyórányi prédikációja jobban életre tud kelteni, mintha ötszáz trombita zúgna a fülünkbe”. Evangéliumi nézeteiből annak ellenére sem engedett, hogy sűrűn kellett tanításai miatt kihallgatásokra járnia Máriához. A kálvini tanok fáradhatatlan hirdetője 1572-ben halt meg.