Milyen ember lehetett egyházunk hittételeinek megalkotója? A kérdést Cs. Szabó Sándor vallástanár ebben az évben megjelent könyve válaszolja meg. Akár ilyen is. A nyelvtanár, drámapedagógus szerző tízévnyi szünet után történelmi könyvekkel tért vissza az írói világba, Lutherről kétkötetes regényt jelentetett meg 2017–2018-ban.
A Kálvin című kötet borítóján a reformátor legjellegzetesebb jegyét, a Kálvin-sapkát látjuk Levente István tervező jóvoltából, alatta egy idézettel, amely azonnal felkelti a kíváncsiságomat, hiszen a reformátor nevét sokat, tőle származó idézetet ehhez képest keveset hallottam: „Más célom nem volt, csak az, hogy az egyház hasznára legyek, mégis senkit sem támadtak, mardostak annyi rágalommal, mint engem.”
A kötet felépítéséhez a szerző a hitújító gondolatát veszi alapul: „A törvény hármas haszna: tükör, fék, ösztöke. Tükröt tart elénk, hogy milyenek vagyunk. Fékez a helytelen cselekedetektől. Ösztönöz a jóra.” Fő fejezeteinek címe ezért: tükör, fék, ösztöke. A regény Kálvin gyermekkorának meghatározó eseményével, édesanyja halálával kezdődik, egy kisebb ugrás után már Párizsban tanulni készülő ifjúként látjuk, ezután eleinte szinte évről évre, majd nagyobb időközönként, városról városra vezeti az olvasót a történésekben.
Érdemes a könyv olvasása előtt felfrissíteni a reformáció eseményeiről, személyeiről szerzett tudásunkat, hogy a történelmi valóság egyik lehetséges változata elevenedjen meg puszta fikció helyett. Igaz, a szerző az egyes jeleneteknél narratív részekkel igyekszik képbe helyezni az olvasót, amelyek észrevétlenül magukkal ragadnak, olyannyira, hogy utána nehéz visszatérni a dialógushoz. A legfontosabb személyekről a kötet végén jegyzet segít tájékozódni. Ahogy a valós életünkben csak egy időre kapunk magunk mellé Istentől embereket, úgy ez a regényben is megjelenik, azaz sok nevet kell megjegyeznünk. A jegyzet abban is segíthet, hogy a már megismert, de elfelejtett személyeket könnyebben felelevenítsük. Bár a regény nyelvezete igyekszik érthető lenni, a kor sajátosságaiból ered, hogy több idegen vagy ritkán használt szóval találkozunk.
A kötet a történelem és a képzelet szüleménye. Az előbbi kézzelfoghatóságát az idézett levélrészletek adják, továbbá az író lábjegyzetei. Az életrajzi regény a súlyos döntéseket hozó, az Institutiót megíró Kálvin vívódó személyét mutatja be, és a szerző által elképzelt személyiségfejlődését is nyomon kíséri. Hogyan lesz a szorongó, már egy kis asztali beszélgetésbeli megszólalástól is gyomorgörcsös Jehan Cauvinból, a termetében is jelentéktelen, szegény, zseni ifjúból tömegeket vezető, korszakalkotó Jean Calvin?
A reformátor életéről tanult történések megelevenednek, saját színezetet kapnak. Nem biztos, hogy a kép valóságos – előttem a nőket általában cselédszámba soroló, befelé forduló, ítélkező férfi képe rajzolódott ki, de az Isten Igéjének tisztaságáért megküzdeni, ezért magát, testi és lelki gyengeségeit háttérbe szorítani kész személyé is. A regény segít közelebb kerülnünk a hit útján botladozó reformátorhoz, hiszen Isten elhívottjai sem ma, sem korábban nem voltak tökéletesek, hibáztak, küzdöttek a dicsőségvággyal, viaskodtak a dilemmákkal: milyen szolgálatban akarja látni őket Isten? A kor sajátosságai, füstös utcák, a szegény sorsú diákok, az utcai zavargások az 1500-as évekbe ragadnak vissza. A fáklyák fényétől megelevenednek a zajongó tömegek és azok a háborgatások, amelyeket a prédikátor többször is megélt Genfben. De bepillantást nyerünk a feleségével, Idelette-tel ápolt szeretetteljes kapcsolatába is.
A könyv vízválasztója számomra Kálvin genfi munkásságának kezdete volt. Az embernek addig a pápisták eretnekeknek bélyegzettek elleni embertelenségei miatt szorul össze a szíve, utána a genfi módszerek miatt válik keserűvé a szája íze. Mai szemmel Genfben egyházi túlzásokat látunk, amelyek nehezen érthetőek a mostani társadalmi viszonyok között. A könyv jól szemlélteti a jogász és a teológus ötvözetét: Kálvin nem kivételezett senkivel, ahogy haladtak az évek, sok barátja halt meg vagy vált ellenségévé. A rengeteg izgalommal és teológiával fűszerezett életrajzi regény a Szervét-ügyet sem kerüli meg. Ne felejtsük el: a genfi köztársaságban a betegségeitől meggyötört, megosztó Kálvin több ezer keresztyén életét igazgatta írásaival.
A könyv erénye, hogy ha nem tér is ki rá, többször utal a magyar kálvinizmus elterjedésére. Az pedig, bár hiányérzetet hagy maga után, nem várható el, hogy az író feltárja a korszakalkotó jogász, író, reformátor mélységes istenkapcsolatát.
A kötetet a Kálvin és a Harmat Kiadó közösen adta ki idén, ötszázhatvanhét oldal terjedelemben.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!