A remény gyertyáját gyújtották meg advent második vasárnapján a nyírpazonyi testvérek: a Nyíregyháza melletti, csaknem négyezer lelket számláló település négy főbb útvonalát járták végig, és dicsőítő énekkel szolgálták Istent. 2015-ben kezdődött az első kántálás az akkori lelkész, Nagy József szervezésében. Azóta hagyománnyá nemesedett, és már várja a falu apraja-nagyja, hogy a decemberi vasárnapokon fényt vigyenek a helybeliek az adventi készülődésbe. Victor László lelkipásztort az egyházközség és a település szimbiózisáról kérdeztük.
Miért lényeges a kántálás a faluban?
Sokszor panaszkodnak az emberek, hogy nem figyelünk eléggé egymásra, nehéz a kapcsolatteremtés, pedig soha ennyi technikai eszköz nem állt rendelkezésre. Az élőszót és az élő Igét azonban nem pótolja semmi. Isten szól hozzánk, hív és vár mindig, megtalálja az adott korban legelterjedtebb közlési formákat. Ma nem postagalambbal, sürgönnyel, telefax segítségével üzen, hanem okostelefonon, interneten érik el egymást a hívek. Úgy tapasztaltuk az elmúlt hat évben, amióta a feleségemmel, Victorné Szabolcsik Veronikával itt szolgálunk, hogy az emberek soha nem éheztek ennyire a törődésre, a figyelmességre, mint a technikával zsúfolt XXI. század elején. A kántálás a bensőséges hagyomány életre keltése mellett egyszerre magasztalja Istent és teremt közösséget a sokszor egymást is alig ismerőkkel. Fényesednek a tekintetek, megszépülnek a lelkek, amint énekelve vonulunk a falu utcáin.
Kántálás Nyírpazonyban: tolószékkel érkezik az egyik testvér. Ki nem hagyná, az ő lelkének is nagy szüksége van a közös éneklésre. A felesége segíti. Krisztus köti össze a tősgyökeres pazonyiakat az újonnan érkezőkkel. Közösség született, tíz kilométerre Nyíregyházától.
Milyen szerepet játszik a református egyházközség Nyírpazony életében?
Érdemes egy pillantást vetni a szabolcsi szemmel is nagy településre. Az ősi mag felmenői több nemzedék óta itt laknak. Ugyanakkor egyre többen költöznek ki Nyíregyházáról, hogy a város zajától távolabb építhessék fel az otthonukat. Ők hozzák magukkal városi szokásaikat, pergő ritmusú életükben kevés időt és helyet találnak az ismerkedésre. Ám szívük mélyén vágynak a közösségre, arra, hogy megszólítsák őket. Az első lépés a legnehezebb. Előfordul, hogy a megszokott istentiszteletre járnak vissza. De aki egyszer is tapasztalja a pezsgő gyülekezeti mindennapokat, reméljük, örökre itt marad. Csaknem ezren vallják magukat reformátusnak, harmaduk elkötelezett egyháztag. A vasárnapi istentiszteletre átlagosan hatvanan járnak, az ünnepeken zsúfolásig megtelik az ékszerdoboznyi történelmi templom. A bibliaóra és -kör, az ifjúsági csoport, a családi és gyermek-istentiszteletek a közösségteremtés meghatározó alkalmai. Ezeket színesítik a PDF zenekar (Pazonyi Dicsőítő Felnőttek) és a gyülekezeti énekkar szolgálatai. A kórusban három generáció tagjai állnak össze a heti próbákon és a fellépéseken. Néhány éve színjátszó csoportunk alakult, fiatal drámapedagógus irányításával. A szentesti istentiszteleten ők hozzák közel az ünnep üzenetét a közönséghez. Az idei darabot közösen írták. Sok, ma már aktív gyülekezeti tagot egy-egy rendkívüli alkalmon szólított meg Isten. Programjainkat nem csak a reformátusok látogatják. Mindezekért fontos az egyházközségünk jelenléte és aktivitása Nyírpazonyban.
A hagyományőrző falu vagy a modern város képét mutatja a község?
Mindkét véglet túlzás lenne. Városi közegben a hagyományápolásnak kissé avítt felhangja lehet, a régen bevált elemek átmentését a népi kultúrával azonosítja a közbeszéd. Fiatal a lakosság: negyven év az átlagéletkor. Mégis az első szóra jönnek segíteni a gyülekezeti tagok. Építettünk együtt filagóriát, kenyeret sütünk a kemencében, almalevet préselünk. Gyalogtúráink edzik a testet, a táborok és a bibliahetek igei és imaalkalmat teremtenek. Az adventi kántálással és világító jelenléttel szolgáljuk Istent.
Kántálás Nyírpazonyban
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!