Ezen az oldalon bevezető gondolatokra, közelítésekre van lehetőségünk, s ez egyben feladatunk is, nem kisebb eseményeket érintve, mint a most bontakozó ünnep, a virágvasárnaptól húsvétig terjedő üdvtörténeti események sora. Mivel néhány napja az olaszliszkai hatvan-hetven fős cigány gyermek- és ifjúsági gyülekezetben is felidéztük és végigénekeltük az eseményeket – kiemelten is a virágvasárnapot –, most egészen átélem, hogy az üdvesemény körül kicsik, nagyok, sőt vének hogyan lehetnek mindenkor együtt. Milyen igaz az Ige, hogy a gyermek is megértheti, ugyanakkor a vén sem foghatja fel az eszével, csak a hitével annak üzenetét. Bár nem tudhatom pontosan, mi fér el a Reformátusok Lapja ünnepi számában, de bizonyos, hogy széles asztalon nagy ebéd lesz tálalva, amelyből örömmel fogyasztva is „számos kosárral”, illetve olvasási órával lesz maradék, amelyhez még sokáig vissza lehet járni.
Az ő sírása nélkül a szívünkben soha ne mondjunk mi sem könnyen megformált ítéletet sem személyekről, sem korszakokról!
Most lélekben ott állok magam is az egykori ünneplő, hozsannázó tömegben, kezemben a már levetett ingem és egy kis pálmaág, s a gyermekek hangja mellett már hallom az egész város felbolydulásának zaját is. Közben eszembe jut Tóth Kálmán professzor, ószövetséges tudós, aki a Zakariás próféta könyvének kilencedik része kilencedik versét idézi: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.” Ezt magyarázza, illetve az egész fejezetről így ír: „Ez egyike azoknak a jövendöléseknek, amelyekhez Jézus megkapó engedelmességgel alkalmazkodik virágvasárnapi bevonulásakor.” (ld. Mt 21,1–5) A professzor gazdagon elemzi a szenvedő Messiás és a megdicsőült király ézsaiási arcát, még egy modern szót is használva: Isten rehabilitációját. Nagy ajándék látni, amikor a tárgyilagosan mérlegelő tudós szív is ilyen mélyen átérzi az Úr Jézus tökéletes engedelmességét.
Ennek a próféciának, a legsúlyosabb eseményeket elindító jövendölésnek betöltésében Jézus rendkívüli, feledhetetlen súlyt kíván adni az üdvtörténet, a történelem, a Fiú szolgálata és az Atya akarata végtelen harmóniájának, egyáltalán a próféciának, annak minden fázisban megjelenő, élő és ható voltának az Alfától az Ómegáig.
Az Úr azt akarta az akkor élőknek és minden idők emberi közösségének, választott népének átadni, hogy őbenne a szenvedő Messiás van itt jelen, akiben egy rövid dicsőítésében az Örökkévaló Király is felragyog. Hasonlóan megdöbbentő, közös íven hangzik el a félelmetes ítélet is és az Atya szívét láttató, hallható sírása az Úrnak. Az ő sírása nélkül a szívünkben soha ne mondjunk mi sem könnyen megformált ítéletet sem személyekről, sem korszakokról! És megnyilatkozásunk záródjék legalább a Dániel szavaival: „Vétkeztünk mi és a mi atyáink…” (Dán 9,8)
Az ószövetségi prófétai kijelentésekkel ugyanúgy áll a dolog, mint magának az Úrnak az Ótestamentumon belüli előzetes megjelenéseivel, előképeivel. A hitetlen teológiai korokban tagadták ennek tényét, a hívő, ébredési időkben olykor túlhangsúlyozták. Ennek egy minden irányban példás esete az, amikor Barth Károly egy lelkesedő irányba hajló, de neves ószövetséges teológust nyilvánosan megbírált. Néhány évvel később viszont ezt írta a hatvanadik születésnapjára: „…amiben tévedtél, abban is igazad van…”
Ha valakiben bármikor, bárhol kétség merülne fel az ószövetségi prófétai kijelentések az Úrra érvényes voltát illetően, akkor két klasszikus hellyel erősíthetjük a hitét. Részben a Lk 24,27-tel, ahol Jézus „Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt”. Hasonlóképpen felidézhetjük: Pál életében az Úr elvégezte, hogy már kezdettől a zsinagógákban, majd végül fogolyként a római zsidó vezetőknek szintén Mózes könyvéből és a prófétai iratokból bizonyítsa Jézus Messiás voltát (ApCsel 28,23).
Az ünnepkörben a továbbiakban minden szóról szóra a prófécia szerint történik. Ez már a beteljesedés világa, az Újszövetség. Milyen kegyelem, hogy az ünnepkör templomi alkalmain mind a magunk megszólítottságáról, mind a társadalmat (nemzetünket) megszólító hitünkről tehetünk bizonyságot!
A szerző tiszteletbeli teológiai tanár a Sárospataki Református Egyetemen.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!