Képmáshordozók találkozója

A konferencia idei mottóját („Élő és holt kövekből épült templom”) szem előtt tartva a résztvevők szokás szerint az egyház kapcsán cserélték ki gondolataikat különböző szekciókban és a kerekasztal-beszélgetéseken. A rendezvény házigazdája, Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntőjében felidézte Ferenc pápa három jelzőjét, amellyel a monostort illette: spirituális emlékmű, az imádság helye, a testvériség hídja. – Ugyanannak az istenképmásnak vagyunk hordozói, Krisztusban mind testvérek vagyunk. Azért kell a testvériség hídjára feljönni, hogy újra felfedezzük és elmélyítsük a testvériséget, amely csak az imádság légkörében valósulhat meg – mondta arra utalva, hogy a tudományos diskurzust ökumenikus vesperás követi, ahol a különböző keresztyén felekezetekért és azok egységéért fognak imádkozni. Református részről szekcióvezetőként Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára vállalt szerepet, az esti liturgiában pedig Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese. Résztvevőként több teológus, lelkész és a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora, Füsti-Molnár Szilveszter képviselte egyházunkat.

Michael Wallace Banach memphisi címzetes érsek, Magyarország apostoli nunciusa az egyházak számos közös küldetésére hívta fel a figyelmet. Például arra, hogy együtt kell keresnünk a választ a mesterséges intelligencia kihívásaira. Michael Seewald német teológus arra kérte a teológusközönséget, hogy a zarándok egyház és az evangélium tükrében gondolkodjanak el a dogmák tévedhetetlenségén, illetve kritizálhatóságán. Jól szerkesztett beszéde, forradalmi meglátása az egyetértők és vitatkozók figyelmét egyaránt megragadta. Stephanie Dietrich, a Norvég Egyház lutheránus lelkésze Aranyszájú Szent Jánost idézve mutatott rá arra, hogy nem elég beszélnünk, tennünk is kell: „Aki nem találja meg Krisztust a templom ajtajánál, a koldusban, az a kehelyben sem fog találkozni vele” – idézte Aranyszájú Szent Jánost.

Kétségkívül a hallgatóság szíve közepébe talált Máté-Tóth András vallástudós, aki a kommunista időkre visszaemlékezve emelte ki az egyház több veszteségét, méghozzá szokatlan, önkritikus nézőpontból. – Az egyházak sokszor nem azért hallgatnak, mert félnek az üldöztetéstől – ami mondjuk liberális viszonyok között is lehetséges –, és nem is azért, mert bölcsen úgy vélik, hogy a szavuk elveszne a túl nagy zajban. Hanem tartok tőle, azért nem hallatják a hangjukat, mert nincs mit mondaniuk. Nem az ismert igazságok elmondásának módozatait nem találjuk, hanem magát az igazságot nem leljük – mondta a hatalomtól való függéssel és a vízió deficitjével kapcsolatban. Előadását vastapssal értékelte a közönség. A szekciót vezető Görföl Tibor teológus, egyetemi oktató úgy kommentálta a szókimondó beszédet: – Őszintesége miatt néha megilletődtünk, néha mérgesek lettünk, néha megcsókoltam volna a kezét, néha kevésbé, de olyan előadás volt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni – ismerte el.

Nádas Péter Kossuth-díjas drámaíró egy fa templommá nemesüléséről szóló novellájával vezette a hallgatók figyelmét az irodalom nyelvén Krisztushoz.

A délutáni kerekasztal-beszélgetésen Varga Gyöngyi evangélikus teológus, Várszegi Asztrik emeritus főapát, Rowan Williams egykori canterburyi érsek, Kővári Magdolna, a Szociális Testvérek elöljárója és Dorothee Bauer bécsi teológus, csellóművész az ökumenizmus kérdéseire adott személyes és hitvalló válaszokat.

Az ökumenikus vesperás igemagyarázatában Pál apostol az efézusi gyülekezetnek írt levelének ötödik fejezete alapján Christoph Schönborn bécsi érsek az egyház szerethetőségével kapcsolatban tett fel kérdéseket. – Lehet-e szeretni az egyházat? Az ember nem szeretheti az egyházat, Krisztus viszont szereti azt, olyannyira, hogy önmagát adta érte – fejtette ki, nem titkolva, hogy sokszor elviselhetetlenek vagyunk egymás számára. – Ha azonban szeretjük az egyházat, akkor azt tesszük, amit Krisztus, ez pedig segít távol maradni az olyan tévtanításoktól, mint az ekkléziológiai monofizitizmus (ami Krisztusban csak egy természetet ismer el) vagy a nesztorianizmus (ami szerint Krisztusban egyszerre, de egymástól elválasztva létezik az emberség és istenség) – hangsúlyozta.

Beszéde után a jelen lévő felekezetek képviselői azért imádkoztak, hogy a múlt megosztottságát gyógyítsa, bűneit pedig bocsássa meg Isten, illetve segítse a békét és az egységet. – Világosítsd meg szívünket, és gyógyítsd meg emlékeinket! Szentlélek, örvendeztess meg minket azokkal az ajándékokkal, amelyeket az egyház a reformációban kapott! Készíts minket bűnvallásra az elválasztó falak miatt, amelyeket elődeinkkel együtt építettünk! Tégy minket alkalmassá közös tanúságtételre és szolgálatra ebben a világban! – hangzott a könyörgés az idén nyolcszáz éves Szent Márton-bazilikában.

A közös imádság után a pannonhalmi szerzetesek vacsorával látták vendégül a konferencián részt vevő egyházak képviselőit az apátság barokk refektóriumában, hogy a tudományos és szertartási közösséget asztalközösség is kövesse.