Keresztmamák a kárpátaljai családokért

Anyák napjához közeledve különösen is előtérbe kerül az édesanyák szerepe. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hogyan segítette a keresztmamás program a kárpátaljaiak mindennapjait?

Az édesanyáknak kevesebbet kell aggódniuk, legalábbis az anyagiak miatt, mert bár nem tűnik soknak havonta háromezer-ötszáz forint, nekik mégis segítség.

Milyen visszajelzéseket kaptak a programban részt vevő édesanyáktól?

Sok levelet küldenek a családok, édesanyák. 2022-ben, a háború kezdetén ezek még arról szóltak, hogy Kárpátalján nincsenek harci cselekmények, a családok otthon vannak, Istennek hála, teszik a dolgukat, sőt segítik a belső menekülteket, akik a magyarlakta vidékekre érkeztek. Egy évvel később arról számoltak be, hogy az ötven támogatott család gyermekei közül többen iskolások lettek. A 2024-es levelek hangulata viszont már szomorúbb volt: a sok köszönet mellett arról panaszkodnak, hogy nem tudnak kimozdulni, de otthon is nehéz, mert sokszor napokig nincs áram. Több vallomást kaptunk arról, hogyan keseríti meg a háború az életüket, a légiriadók miatt tanulni sem tudnak rendesen az iskolákban. Van, aki leírta, hogy az apukája már nincs a családdal, de a többiek igen, és az adománynak köszönhetően tudtak új ruhákat venni. Meghatók a levelek, így még nagyobb öröm, hogy a program 2017-es indulása óta mintegy tizenhétmillió forint érkezett számukra a bankszámlánkra, de gyakran külön adománypersellyel is gyűjtünk nekik egy-egy alkalmon.

Havonta háromezer-ötszáz forintot kap egy-egy család a Magyarországi Református Nőszövetségtől. Más formában is támogatják őket?

Amikor a gyermekek iskolások lettek, tanszercsomagokat küldtünk, többen kérték is. Máskor higiéniai termékeket, tisztálkodószereket csomagoltunk, mindig azt, amire éppen szükségük van, ezeket az anyagi támogatáson felül. Néhány éve egy hétvégi kirándulást is tudtunk szervezni a makkosjánosi dinóparkba, a családok ekkor találkoztak egymással először személyesen.

A program indulásakor fontos szempont volt, hogy ne csak anyagi, hanem lelki támogatás is érkezzen a családokhoz. Hogyan tud ez a kettősség megvalósulni?

Sokat imádkozunk értük. Számos olyan alkalmunk volt az elmúlt években, amikor kifejezetten a keresztmamaprogramban részt vevőkért könyörögtünk. A nőszövetség imalánca is fohászkodik a kárpátaljai családokért. Az éves debreceni nőszövetségi gyűlésen pedig személyes beszámolót kapunk a kárpátaljai küldöttségtől.

Hogyan változott a programba bekapcsolódók köre az indulás óta? Sikerült új gyülekezeti tagokat, közösségeket állítani az ügy mellé?

Nyolc év hosszú idő, többen nincsenek már velünk az indulás óta, de mindig érkeznek újak, ahogyan a nőszövetség tagsága is meg-megújul. Magánszemélyek és gyülekezetek egyaránt adakoznak, sokszor pedig csak egy-egy egyéni befizetés érkezik, akár nem is nőszövetségi tagtól, mert az illető hallott a kezdeményezésünkről, és megérintette.

Milyen terveik vannak? Szeretnék-e kiterjeszteni a programot, vagy újabb módokon segíteni a kárpátaljai családokat?

Ideje lenne megemelni a havi támogatás összegét, de erről még egyeztetnünk kell a családokkal, a kuratóriummal, amely szétosztja az adományokat. Felmerült, hogy bővítsük a támogatottak körét, de erről is csak közösen, a kárpátaljai testvérekkel együtt dönthetünk.