Európa tudatosan vállalt szellemi értékrendje és világnézete jelentős változáson ment át az elmúlt évszázadokban. Napjaink alapértékei – az emberi méltóság, az egyenlőség vagy a gyengék védelme – immár vallástól függetlenül, általános erkölcsi normaként jelennek meg a közgondolkodásban. Ez a véleménycikk arra keresi a választ, hogy történelmileg honnan erednek ezek az értékek, és milyen szerepet játszott a keresztyénség a kialakulásukban, elterjedésükben, miért éppen ezek váltak a nyugati kultúra meghatározó normáivá.
Rögtön az elején fontos tisztázni, hogy Európa kulturális és erkölcsi identitását nem egyetlen hagyomány formálta. Az emberi gondolkodás történelmi fejlődését, a nézetek alakulását vizsgáló eszmetörténészek gyakran több forrást említenek, amelyek különböző módon, de szorosan összefonódva hatottak a kontinens közgondolkodásának alakulására. Egy ilyen felsorolás szerint például a görög filozófia, a római jog és a keresztyén vallási örökség jelentik az alapokat. Ezek közül most a keresztyénség szerepére szeretnék fókuszálni, és korunk értékeinek keresztyén gyökereit kívánom megvizsgálni, valamint azt, hogy miért nevezhető sok erény keresztyénnek, még akkor is, ha jónéhány közülük szinte felismerhetetlenné torzult.
Az ember isteni méltósága
A héber Biblia és az Újszövetség új alapokra helyezte az emberképet, az erkölcsöt és a társadalomról alkotott elképzeléseket. A Szentírásban megjelenő alapállítás – miszerint minden ember Isten képmására teremtetett (1Móz 1,27) – forradalmi elvet vezetett be: az ember méltósága nem származáson, nemi alapon vagy társadalmi státuszon alapul, hanem az isteni teremtésen. Ugyanakkor fundamentális különbség van minden ember és bármilyen tárgy vagy állat között. Azonban nincs alapvető különbség két ember között! Ez az elv lett később az emberi egyenlőség, a szabadság és a jogegyenlőség későbbi eszméinek az alapja. A keresztyénség olyan morális radikalizmust képviselt, amely szöges ellentétben állt az antik világ értékrendjével. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelentett a keresztyénség gondolatiságának radikális mássága, vissza kell menni a történelemben és megérteni az akkori társadalmi normákat, azoknak az embereknek a gondolkodását, akik még nem találkoztak a keresztyénséggel semmilyen formában. Tom Holland történész, aki élete nagy részét az antik világ, a görög harcosok és római császárok kutatásával, történeteik feltárásával töltötte, ezt írja:
„Minél több évet töltöttem a klasszikus ókor tanulmányozásában elmerülve, annál idegenebbnek találtam. (…) Nemcsak az érzéketlenség szélsőségei nyugtalanítottak, hanem annak teljes hiánya is, hogy a szegényeknek vagy a gyengéknek a legcsekélyebb belső értéket tulajdonítsák. (…) A civilizáció, amelybe beleszülettem, több mint egy évezreden át a kereszténység volt. Azok a feltevések, amelyekben felnőttem – arról, hogy hogyan kell egy társadalmat megfelelően megszervezni, és milyen elveket kell képviselnie – nem a klasszikus ókorból, még kevésbé az emberi természetből származtak, hanem nagyon is egyértelműen a civilizáció keresztény múltjából.”
Holland „keresztyén forradalomnak” nevezi azt az átalakulást, amely időszámításunkkor kezdődött, és amelynek az az eredménye, hogy manapság bizonyos dolgokat „jónak” vagy „rossznak” tartunk, hogy vannak alapvető kiindulási pontok, és ezekben konszenzus van a társadalomban.
Egyenlőség, a gyengék felemelése
Talán a leginkább egyértelmű keresztyén örökség az az elv, miszerint a társadalom kivetettjeiről nem megfeledkezni, tőlük nem megszabadulni kell, hanem ellenkezőleg, felemelni őket. Ez az elv azonban nem volt magától értetődő az ókorban, sőt még a korai középkorban sem. Az egyenlőség gondolata forradalmi módon a keresztyén tanításban jelent meg, és egy hosszú történeti folyamat során vált politikai és társadalmi normává.
A Bibliában már az ősatyáktól kezdve nyomon követhető az az üzenet, hogy Isten nem személyválogató, illetve a nagy próféták, mint Ézsaiás és Jeremiás, rendszeresen azért szólaltak fel, mert a zsidó vezetők nem törődtek a szegényekkel. Az evangéliumok szintén megerősítették és aláhúzták ezt a látásmódot: Jézus a szolgálata során tudatosan keresett kapcsolatot a társadalom peremére szorultakkal – nőkkel, betegekkel, bűnösökkel, nem zsidókkal. Ezáltal világossá tette, hogy minden ember egyenlő módon részesülhet Isten szeretetében és kegyelmében. A keresztyén gyülekezetekben a „nincs többé zsidó vagy görög, szolga vagy szabad, férfi vagy nő” (Gal 3,28) típusú kijelentések új közösségi modellt kínáltak: az egyenlőség közösségét. Meg kell jegyezni, hogy Pálnak ez a kijelentése szótériológiai, (a megváltásról szóló keresztyén tanítás neve a teológiában), és nem elsődlegesen társadalmi jelentéssel bír. Pál és a többi apostol nem azzal a céllal írtak és nem azért tevékenykedtek, hogy az akkori társadalmi struktúrákat lebontsák, azonban a saját céljaikat szolgáló kijelentések (mely cél az volt, hogy minél több embert a Krisztusban való hitre vezessenek) termékenyen hatottak azokra a későbbi generációkra, amelyek már aktívan részt vettek a struktúrák alakításában is. Vagyis a keresztyén hit és meggyőződés erőteljes hatással volt a társadalmi gondolkodásra. Tom Holland, aki egyébként magát sokáig ateistaként jellemezte, egy történész szemüvegén át érvel amellett, hogy a gyengék felemelése teljesen ismeretlen volt mind a görög kultúrában, mind a római birodalomban. Sőt, idegennek kellene lennie egy pusztán racionális világban is, amely a biológiai realitásból indul ki, ami szerint az erősebb elnyomja a gyengébbet a túlélés érdekében. Holland szerint ez a biológiai realitás abszolutizálása mutatkozott meg a náci birodalom ideológiájában is: „Hogy mennyire vagyunk társadalmi szinten keresztények, azt az mutatja, hogy a rasszizmus által előidézett tömeggyilkosságot sokkal visszataszítóbbnak tartjuk, mint az osztálynélküli paradicsom bevezetésére irányuló törekvés által előidézett tömeggyilkosságot.”
A történész szerint mind a kettő szörnyű dolog, de azt látni kell, hogy az egyik ideológia azért ölt és pusztított, hogy az erősebb fennmaradhasson, hogy meglegyen neki az „élethez szükséges tér”. A másik ideológia szintén ölt, de az elvi motiváció a kisebbek, az elnyomottak védelme volt. Éppen ezért állítja Holland, hogy ha az embereknek dönteniük kellene, hogy melyik rendszer volt a „gonoszabb”, a többség a nácikat választaná. Ennek az az oka, hogy a keresztyén erkölcs miatt a teljes nyugati civilizációban ott van az, hogy a gyengébbet, az elnyomottat kell segíteni és felemelni, és ezt az elvet éppen a keresztyénségnek köszönheti a nyugati társadalom. Ez az elv nem antik eredetű, hanem mélyen keresztyén. Az egyenlőség gondolata tehát nem egyszerűen szociálpolitikai eszmény, hanem a keresztyén világnézet mély antropológiai és erkölcsi állításának következménye.
Sokak szerint azért beszélhetünk „keresztyén Európáról” mert a kontinensen uralkodó alapértékek, amelyek alapvetően határozzák meg a nyugati ember gondolkodását, végső soron az ősi keresztyén teológia, etika gyermekei. Igaz ez akkor is, ha közvetlenül nem látható. Olyankor áttételesen kimutatható, hogy még az olyan területeken is, amelyeknél a keresztyénség éppen ellentartana a kulturális változásnak, végső soron egy furcsa családi konfliktusnak lehetünk a tanúi. Pál apostollal együtt meggyőződéssel valljuk, hogy a törvény jó. (Róm 7,12) Ennek következménye, hogy az az erkölcsi alap, amely Isten törvényéből fakad, biztosít megfelelő alapot egy társadalomnak. Ha tehát azt akarjuk, hogy a nyugati, így az európai társadalom fennmaradjon, sőt virágozzon, akkor vissza kell térnie civilizációs értelemben a gyökereihez, a keresztyénséghez.