Két évtizede segíti a lelkészeket a tiszántúli továbbképző intézet

Idén lett húszéves a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete, amit szeptember elején egy szimpóziummal is megünnepeltek. Arról, hogy miért fontos a lelkészek továbbképzése, és minek köszönhetik az elmúlt húsz év eredményeit, Fazakas Sándor és Fazakasné Bartha Zsuzsa osztották meg gondolataikat.

Lelkésztovábbképzés szimpózium 2022. szeptember Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

A lelkésztovábbkéző intézet elmúlt húsz évéért hálát adó szimpóziumot tartottak szeptemberben

Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

A lelkészi munka és a világ egyre sokrétűbb, ezért ma már elengedhetetlen a lelkésztovábbképzéseken részt venni Fazakasné Bartha Zsuzsanna oktatásszervező lelkész szerint. Fazakas Sándor intézetvezető is úgy gondolja, hogy a lelkipásztori szolgálat és a teológia tudományában való jártasság állandó frissítést igényel. – Ha a reformáció örökségét szem előtt tartva ma is fontosnak tartjuk, hogy „tudásalapon” szólaltassuk meg az evangéliumot, akkor időről időre foglalkoznunk kell az ezzel kapcsolatos ismereteink aktualizálásával – hívta fel a figyelmet az intézetvezető. Régebben egy gyülekezet tagjainak élete általában sokkal inkább hasonlított, de mára különböző élethelyzetekből érkeznek a közösségbe, amelyekre a lelkésznek meg kell találnia az Ige válaszát és a kézzelfogható megoldásokat.

Fazakas Sándor? Lelkésztovábbképzés szimpózium 2022. szeptember Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

Fazakas Sándor intézetvezető lelkész előadást tart

Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

– Az évfordulóra készülve a legnagyobb felismerésem az volt, mekkora szakmai csapat áll az elmúlt húsz év munkája mögött – mondta Fazakasné Bartha Zsuzsanna. Az elkötelezett szakembereknek köszönhető, hogy évente tíz-tizenkét kiscsoportos továbbképzést is tudtak szervezni, amelyek mindig aktuális gyakorlati témákkal foglalkoznak. Ebben a két évtizedben az intézet 158 képzést tartott összesen 616 résztvevővel, és 2265 tanúsítványt adott ki. Folyóiratuk, az évente négyszer megjelenő Igazság és Élet pedig tizenhatodik évfolyamához ért és ma már hat országban élő előfizetőinek segít az igehirdetésben való felkészülésben.

Igény a fejlődésre

A lelkipásztorokban mindig is ott volt az igény, hogy saját szolgálatukban folyamatosan fejlődjenek, amiben a rendszerváltás előtt tartott „eligazítások” nem éppen segítettek, a kilencvenes években pedig szintén kevés lehetőségük nyílt a továbbképzésre. Ezért a Tiszántúli Református Egyházkerület 2002-ben megbízta Fazakas Sándor lelkipásztort, teológiai tanárt a továbbképzések megújításával. Kezdetben három szempontot igyekeztek szem előtt tartani: a kompetenciabővítést, a szakmailag elismert előadók meghívását, valamint azt, hogy a képzések számonkérhetők és követhetők legyenek. A gyakorlat megmutatta: az is fontos, hogy párbeszédre kerüljön sor a teológiai és nem teológiai megközelítések között. Ez a fajta továbbképzés közös tanulási folyamat, amely nagy fokú kreativitást és interaktivitást igényel, és amelyben az előadók is tanulnak a résztvevőktől.

Lelkésztovábbképzés szimpózium 2022. szeptember Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

Az előadások és továbbképzések tematikáját a résztvevők visszajelzései is alakítják

Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

A továbbképzések kialakításánál alapként használták Révész Imre és Vasady Béla korábbi tiszántúli tevékenységét, és nemzetközi, elsősorban német és svájci példákat is megvizsgáltak.

A szemináriumjellegű, kiscsoportos foglalkozások kialakítása volt a cél, ahol megjelenhet a lelkészek lelkigondozásának preventív jellege is, és a résztvevők beszélhetnek tapasztalataikról, örömeikről, nehézségeikről. A kisebb csoportokban hamar kialakul a bizalmi légkör, így az alkalmaknak közösségépítő erejük is van.

Hála és tervek

A résztvevők szerint az „együtt gondolkodásra késztető előadások”, a „bizalmi légkör”, az „új megközelítések” és a „szeretet és jókedv” jellemzik a képzéseket. Ezeket a visszajelzéseket egyébként a következő év tematikájának kidolgozásánál is figyelembe veszik, mert a szervezők szerint arról kell beszélni, ami a résztvevőket foglalkoztatja. A lelkészekre a korábbiakhoz képest új, az oktatásból, diakóniai munkából, intézményvezetésből származó szerepkörök is hárulnak, ezért egy- és többnapos alkalmakra is lehet jelentkezni, illetve a kerületben több helyszínen is tartanak képzéseket. A szervezők tervei között szerepel, hogy az egyházi szociális intézmények dolgozóit is bevonják a képzésekbe, amelyeken bibliai, egyháztani és etikai ismereteket szeretnének átadni. Idén még öt alkalom áll a lelkipásztorok előtt, de a jövő évben is várnak minden érdeklődőt.

– Hálásak vagyunk, hogy az egyházkerület mindig támogatta az intézet munkáját, tudva, hogy az egyház számára fontos a lelkészek továbbképzése – mondta Fazakas Sándor.

Fekete Károly püspök Lelkésztovábbképzés szimpózium 2022. szeptember Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

Fekete Károly tiszántúli püspök a szimpóziumon

Fotó: Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete

Szeptemberi szimpózium

A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet mögött álló két évtizedért szeptember 9-én egy szimpózium keretében is hálát adtak. Az alkalmon előadást tartott Fekete Károly tiszántúli püspök; Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) tanszékvezető tanára; Gaál Sándor, a DRHE docense; Kiss Jenő, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára; valamint Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott tanára. Az előadók a lelkészi szerepkörök tartalmát, egymáshoz való viszonyulásait és változásait vizsgálták, különös tekintettel arra, milyen feltételek mellett élhető meg e szolgálat a Lélek erejétől inspiráltan. A szimpóziumról az Európa Rádió készített interjút Fazakas Sándorral, amelyet ide kattintva hallgathatnak meg.

Kisfilm a szimpóziumról